MAO Legendás Albumok / Philly Joe Jones: Trailways Express

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt. Az őszi szezonban a zenekar két centenáriumról emlékezik meg, a további két estén pedig emlékezetes kollaborációkat elevenít fel. 

MAO Legendás Albumok | Philly Joe Jones: Trailways Express

Philly Joe Jonesról (1923-1985), a sorozat másik centenáriumi ünnepeltjéről könnyebb lenne elsorolni, hogy kivel nem játszott a be-bop és a modern jazz jelentős alkotói közül, mint hogy kivel igen, Miles Davistől és Bill Evanstől át Archie Sheppig és Sun Ra-ig. Tekintélye már fiatalon óriási volt, mert ugyanakkora tűzzel dobolt, mint amilyen atomóra-pontossággal, ezért ma már szinte minden dobosnak tananyag, ahogy kísér, nem csak szólói. Improvizációit viszont éppen ezen az albumon élvezhetjük, ami különböző kiadásokban Mo Joe, illetve Gone, Gone, Gone címmel is megjelent, mindösszesen tizenhét alkalommal.

Jones néhány évig Európában élt, már tanított is, de főleg az itt turnézó amerikaiakhoz csatlakozott. Helyi erőkből gyűjtött maga köré végre saját zenekart Londonban 1968-ban, ám közülük többen is messze világító zsenik, főleg Pete King szaxofonos és Kenny Wheeler trombitás (meg iskolateremtő szárnykürtös). Bár utóbbi hamar az avantgárd felé mutató törekvések tündöklő szerző-előadója lett, amit itt hallunk, tőről metszett, csipetnyit aktualizált be-bop. Arról is tanúskodik, hogy világszínvonalon állt a brit jazz akkor is, amikor mindenki Lennon és McCartney dalait bújta. Bár tinédzserkorukban a testvérek együtt zenéltek, Chris Pyne harsonás és Mike Pyne zongorista külön-külön is kiérdemelte hírnevét, itt viszont újra együtt muzsikálnak. A tenoros Harold McNair is nagyon sokat adott hozzá az autentikus megszólaláshoz, de fuvolaszólója (Here’s That Rainy Day) különösen emlékezetes. A repertoárban Gershwin, valamint Tadd Dameron, Jones első híres zenekarvezetőjének szerzeményei is felbukkannak, a címadó darab pedig egy Davis-parafrázis a Two Bass Hit harmóniasorára. A lemez megidézésében a négy fúvósra a tuttikban és a szólókban is fontos szerep vár, de ezen az estén a főnök Csízi László lesz.