MÁV Erdélyi/5. Zeneakadémia 21-22

KÖZREMŰKÖDIK
Balázs János (zongora),
Szabóki Tünde (szoprán), Szántó Andrea (mezzoszoprán), László Boldizsár (tenor),
Cser Krisztián (basszus), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

VEZÉNYEL
Kesselyák Gergely

Liszt Ferenc és Frédéric Chopin nagyjából egy időben kerültek Párizsba és jó barátok lettek. Ebben az időben, 1830 és 1834 között keletkezett Chopin harmadik zongorára és zenekarra írott műve (a két zongoraverseny után). A mű első része, az Andante zongoraszóló, utána csatlakozik a zenekar, a zeneszerző szülőhazáját idéző lengyel nemzeti tánc, a polonéz formájában. Liszt ekkoriban kezdett a programzene gondolatával foglalkozni, 1838-tól több mint húsz évig érlelte harmadik zenekaros zongoraművét, amelyet nem nevezett zongoraversenynek, hanem a „Haláltánc – parafrázis a Dies irae témájára” címet adta neki. A művet 1865-ben mutatták be, nem sokkal ezután komponálta Ferenc József császár és Erzsébet királyné magyar királlyá és királynővé koronázásának ünnepi ceremóniájára a Magyar koronázási misét. A műben a katolikus szentmise hagyományos zenei eszközei mellett sok magyaros motívum is megszólal. A császári udvar szertartásrendjének előírásai szerint az 1867. június 6-án megtartott koronázási szertartáson bécsi muzsikusok játszottak és énekeltek, Liszt Ferencet hivatalosan nem is hívták meg, Buda és Pest népe azonban hatalmas ünneplésben részesítette, amikor a szertartás után gyalog ment vissza pesti lakásába.

Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar