Műsor:
Fauré: Requiem, op. 48.
Poulenc: Stabat Mater
Verdi: Négy szent ének
Közreműködik: Wágner Adrienn, Cser Krisztián – ének / Kodály Filharmonikusok / Kodály Kórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vezényel: Kollár Imre
Bővebb leírás:
Gabriel Fauré-t a 19-20. század fordulójának finom tollú francia mesterét eredendően édesapja halála inspirálta gyászmiséjének megkomponálására, de mű bemutatásának idejére már édesanyja is eltávozott. A Requiem eredetileg öt tételt tartalmazott, kórusra és kamarazenekarra, orgonával, szoprán és bariton szólóval. Ez az intim, szerény terjedelmű, visszafogott mű eltért Berlioz és Verdi nagyszabású megzenésítéseitől. Később Fauré további tételekkel egészítette ki a partitúrát. Készült még egy nagyzenekari változat is, amelyet 1900-ban mutattak be, ez azonban már elvonatkoztatta a gyászmisét a templomi liturgikus előadás lehetőségeitől.
Francis Poulenc, a Francia hatok egyéni hangú mestere, egy barátja halálát követően komponálta a szopránszólóra, vegyeskarra és zenekarra hangszerelt Stabat Matert. Bemutatója 1951-ben volt a strasbourgi fesztiválon, mely nagy visszhangot váltott ki Európában és az Egyesült Államokban is. A Jacopo da Todi középkori szövegére készült mű tizenkét rövid tételre tagozódik, amelyek karaktere még a legdrámaibb szövegek esetén színesen villódzik a komor, a könnyed és a frivol karakterek között. Poulenc a szoprán szólistának csupán három tételben szán feladatot: a Vidit suum, a Fac ut portem és a Quando corpus részekben.
Giuseppe Verdi rendkívüli letisztultságú Quattro pezzi scacri (Négy szent ének) című kompozíciója valójában eltérő időpontban keletkezett művek laza ciklusa, melynek tételei egyben, de külön-külön is előadhatók. Valamennyi késői alkotás, az 1861-1897 közötti időszak termése. A nyitó, vegyeskari Ave Maria a”rejtélyes skála négy szólamra harmonizálva” alcímet viseli, mert eredetileg egy milánói zenei lapban megjelent rejtvény megoldásának szánta a szerző. A Stabat Materben a fia keresztjénél álló Szűz Mária fájdalma motivikusan és harmóniailag is rendkívül kifejezően jelenik meg. A záró (Paradisi gloria) szakaszban szinte a mennyország kapui tárulnak ki a hallgató előtt. A Dante Isteni színjátékának soraira készült Laudi alla vergine Maria egyike a valaha komponált legszebb a cappella kórusműveknek. A kettős vegyeskarra és nagyzenekarra készült Te Deum érdekessége, hogy záró szakaszában szólal meg a zeneirodalom talán legrövidebb és legkényesebb – mindössze tíz ütemnyi – szopránszólója, az In te Domine speravi, azaz Te vagy Uram, én reményem… szöveget intonálva.
- baljos -
Szólj hozzá!