Lehet-e megragadóbb bármi is a kései romantika hangokba foglalt, lírai vallomásainál? Az olyasfajta poézis, mint akár a kései Richard Straussé, akár a náluk még kevésbé ismert, ám annál vonzóbb életművet ránk hagyó Giuseppe Martuccié, bízvást másfajta dimenziókba röpíti el az esti hangversenyre betévedt látogatót, mint amilyenek napi terhei közepette fogva tartották! Martucci Notturnója maga a finom, átszellemült költőiség; Richard Strauss Négy utolsó ének címmel közreadott zeneszerzői hattyúdala pedig már abban is páratlan remeklés, hogy egy 84 esztendős mester műhelyéből származik... Visszatekintés e dalfüzér, két német költő – a friss Nobel-díjas Hermann Hesse, valamint az érzékeny tollú, évszázaddal korábbi Joseph von Eichendorff – sorai által életre hívott végső üzenet. A szövegek képi világa és a kései Strauss-muzsika álomszerű tónusa csodálatraméltó egységet alkot a sorozatban, melynek részeként az alkony, az álom, az ősz és az elmúlás gondolatisága egymásba fonódva jelenik meg.
A koncert első felének áradó líráját a francia muzsika lendülete, eleganciája és színkultúrájának varázsa váltja föl a másodikban. Ernest Chausson, ahogyan nagy kortársa és eszményképe, César Franck, maga is komponált egy szimfóniát, és Franck műve kétségkívül hatott is a fiatalabb muzsikus darabjára. Ám mellette Richard Wagner korszakos életműve sem kevésbé: a huszonéves Chausson két ízben is elzarándokolt Bayreuth-ba, hogy ott, a „szentélyben ülve” láthassa-hallhassa a német mester színpadi alkotásait.
Az est műsora így hát igazi ínyencségekkel kecsegtet Lorenzo Castriota Skanderbeg karmester jóvoltából, aki évek óta visszatérő vendége Zenekarunknak; vezetésével olaszországi koncertúton is részt vettünk 2021 nyarán. Az albán–olasz származású Maestro elhivatott propagálója az olasz romantikus zeneirodalom rejtett kincseinek, egyben elkötelezettje minden hasonló, igazi értéknek.
Szólj hozzá!