A varázsfuvola-nyitány (1791) kezdetét és gyors szakaszát is három ünnepélyes akkord vezeti be, mellyel a szerző már előre jelezi az operájában fontos szerepet játszó „mesebeli” hármas szám jelentőségét (Három próbatétel, három varázshangszer, az Éj királynőjének három hölgye, három gyermek).
Mozart életét 17 éves korától 35 éves korában bekövetkezett haláláig végig kísérték a
zongoraversenyek, melyeket saját célra komponált megélhetési és népszerűségi okokból. Nála a zongoraverseny igazi társasjátéknak vagy zenés színpadi műnek számított, amelyben a főszereplő (a bonviván vagy primadonna) a zongora.
A koncertet záró Esz-dúr szimfónia még mozarti mértékkel mérve is az életmű csúcsa, melyet egy bérleti hangversenysorozat valamelyikén akart bemutatni 1788-ban. Egészen a legutóbbi időkig az a közfelfogás, hogy Mozart életében talán elő sem adták a testvéreivel (g-moll, K. 550, C-dúr, K. 541) egy időben készült remekműveket.
Simon Izabella a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte diplomáját Kurtág György, Rados Ferenc, Jandó Jenő és Falvai Sándor tanítványaként. Diplomája megszerzése óta rendszeres fellépő vendége a legrangosabb hazai és nemzetközi fesztiváloknak, koncerteknek.
A koncert karmestere Oberfrank Péter, aki 1984-ben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoraszakát, 1993-ban pedig karmester szakát is elvégezte. 1991-ben szerződött a Magyar Állami Operaházhoz, majd 1999-től négy évadon keresztül a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok zeneigazgatója volt. Kapcsolata az Operaházzal sosem szakadt meg, állandó vendégkarmesterként folyamatosan jelen van a színház életében. Karmesteri munkája mellett tanít a Zeneakadémián, az ének tanszék szerepgyakorlat tanára.
Szólj hozzá!