Az „utolsó romantikus” – halljuk gyakran a zongoraművész és zeneszerző Dohnányi Ernőről, egy olyan muzsikusról, akitől – fiatalabb korában éppúgy, mint pályája legvégén – soha nem állt távol a kísérletezés, a szokatlan megoldások iránti érdeklődés. A fuvolára és zongorára írt Ária például 1958-ban keletkezett, a darab légies, franciás karaktere nagyon közel áll Debussy művészetéhez, egyik elemzője szerint a „körkörös fuvola-melódiát és a sorozatos téma- és motívum-visszatérésekből építkező formát talán nem túlzás az Egy faun délutánjához hasonlítani”. A több mint fél évszázaddal korábbi, vonóstrióra fogalmazott Szerenád Dohnányi egyik legkorábbi remekműve, olyasvalamivel kísérletezett benne, amivel Beethoven óta tulajdonképpen senki sem mert próbálkozni. S ha már Beethoven: Orbán György fanyar humorral megírt Albumlapjai egy letűnt korba repítik vissza a hallgatót, talán Beethoven korába, talán egy, csak a képzeletben létező korba.
Dohnányi Ernő: Aria fuvolára és zongorára, op. 48. No. 1.
Hegyesi Gabriella (fuvola), Mali Emese (zongora)
Orbán György: Albumlapok Razumovszky grófnak
Gál-Tamási Anna, Radics Ádám (hegedű), Fülöp Levente (brácsa), Amirás Árpád (cselló)
Ligeti György: Hat bagatell
Drahos Rebeka (fuvola), Kozár Melinda (oboa), Katrin Mátyás (klarinét), Mészáros Bence (kürt), Jankó Attila (fagott)
Zombola Péter: Duo (ősbemutató)
Radics Ádám (hegedű), Varga Zoltán Mihály (marimba)
Dohnányi Ernő: Serenade, op. 10.
Nyári László (hegedű), Fülöp Levente (brácsa), Matuska Flóra (cselló)
Szólj hozzá!