Bartók: Két kép, BB 59
Bartók: 3. zongoraverseny, BB 127
Beethoven: 5. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67
Vezényel: Keller András
Több mint három évtized választja el egymástól Bartók Béla első alkotói korszakának egyik jelentős zenekari művét a pálya végén született 3. zongoraversenytől. E három évtized alatt természetesen nemcsak Bartók zenei gondolkodása alakult át gyökeresen, maga a világ is drámai változások során ment keresztül. Várjon Dénes, Keller András és a Concerto Budapest estjén ugyanakkor a zeneszerzői pálya széles horizontján kívül e pálya szigorú koherenciájára is felfigyelhetünk majd: Bartók – Beethovenhez hasonlóan – utolsó alkotásaiban sokféle módon nyúlt vissza zeneszerzői életműve korai problémáihoz, kérdéseihez.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy olyan természetes módon képesek azonosulni Bartók 3. zongoraversenyének poézisével, mint a koncert szólistája, Várjon Dénes. Játéka egyszerre felszabadult és gesztusokban, érzelmekben, indulatokban gazdag, ugyanakkor a szólam minden részlete aprólékosan kidolgozott, a ritmika pregnáns, a műről közvetített kép éles.
A koncert a Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémiával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg.
Szólj hozzá!