Paródiáikban mindig megtalálják az előadók gyenge pontját, de mégis mindenki tudja, hogy megtisztelő, ha a nyolc Mirigy csinál viccet belőled. Kabai Lászlóval beszélgettem a kezdetekről és a jelenről. Egyet tudok ígérni biztosra: Elképesztő jubileumi koncert lesz! Rekeszizmokat edzeni december 18-ra.
A rockzene halott, hogy már nem dolgoztok fel annyit ebből a műfajból?
Szerencsére már újra nem halott. Nyilván volt egy időszak, amikor halott volt, bár nem számomra, hanem világszerte érezni lehetett. Szóval nem azért mert halott vagy nem halott, hanem szeretnénk magyar dolgokkal foglalkozni. Vannak jó magyar rock zenekarok, de elég vékony réteg ismeri őket, nem úgy, mint régen, amikor az első lemezünket csináltuk. Akkor is rétegzene volt, de nem ennyire, mint amivé most vált. Ott volt a Pokolgép, Ossián – akiket még az anyám is ismert, nyilván nem hallgatta meg nem járt koncertre, de tudta, kik ők. Nekünk elég nagy bázist kell elérnünk, és már lemezt nem csinálunk, mert nem éri meg, ezért teljesen más módon kezdtünk el dolgozni. Ha van valami sikerdal, arra készítünk egy klipet, és feltesszük Youtube-ra.
Nem érzed azt, hogy meg lehetne fordítani ezt a dolgot, és kihasználva a népszerűségeteket egy-egy kevésbé népszerű rock zenekart rakni a boncasztalotokra? Ezzel is eljuttatni a hírét az emberek számára...
Ebből a megközelítésből még nem gondolkoztunk ezen (nevet.hangosan). Amúgy marhára sajnálom, mert amikor megcsináltuk az első lemezt, csak rock volt rajta, és azt éreztük, hogy az életünkbe' nem akarunk mást csinálni, csak ezt a műfajt. Ez másfél évig tartott, mert lemezt kellett csinálnunk, tizenegy-két dalt írni, és nem volt a műfajon belül, akitől lehetett volna. Más stílushoz is hozzá kellett nyúlnunk.
Nincsenek is olyan karakterek manapság, mint régen voltak. Mert az igazi karakteres előadókra már rég lecsaptatok és ki is filéztétek őket, de nem jött úgy utánpótlás egyéniségekben.
Nincsenek! Mit írjunk mondjuk Vastag Csabáról meg az összes tehetségkutató neveltből? Nem tudsz róluk írni, mert se plusz se mínusz nincs bennük. Jól énekel – és ennyi. Charlie-ról tudsz, vagy Demjénről, Patakyról, róluk van mit írni, nagyon jó „alapanyagok” voltak, de ezekről a maiakról nagyon nehéz. Szarul hangzik, de ha olyan lemezszerződésünk lenne, mint régen volt, hogy másfél évente lemezt kell csinálni és 12-15 dalt kell rá írni, akkor marha nagy bajban lennénk. Tele lenne rakva töltelék szarokkal. Ezért nincs is szerződésünk, és évente kijövünk 3-4-5 dallal, amihez klipet is készítünk, és rengeteg emberhez el tudunk így is jutni. Ma már a rádiók sem játszanak minket. Bár amikor régen játszottak, az is elég érdekes volt, mivel Danubius Team tagok voltunk ami eleinte nagyon szorosan működött (elméletben), és megjelent már nyolc lemezünk, és még mindig a Mirigy-himnuszt játszották meg a Zoltán Erika-paródiát. És egyszer, képzeld el, a Danubius szerkesztőségben mondták nekünk, hogy itt volt a külföldi tulaj és azt mondta neki a felesége, hogy ez a szám neki nem tetszik, úgyhogy ne játsszák többet. Úgy, hogy svéd volt vagy mi, és egy rohadt szót nem tudott magyarul. Ha a felesége döntötte el egy üzletembernek, hogy mi szóljon, akkor ez hogy működik egy rádiónál?! Ez normális?
A Mirigy előtt te doboltál?
Nem! Soha! Csak itt! Amikor kitaláltuk, hogy legyen ez a zenekar, az Ambrus Zoli és a Molnár Imi már játszottak amatőr zenekarokban. Volt még a Katona Gabi, aki már nincs velünk, vett egy gitárt és eljátszotta a Felkelő nap házát, azt mindenki tudja, még én is. Közben a Sípos mondta, hogy ő énekes akar lenni, szóval Laci, rácsesztél, mert te leszel a dobos. Hú, de marha jó lesz, köszi... Emlékeztem, hogy van egy unokabátyám, aki 8-10 éve dobolt, és megnéztem, megvan-e még a dobja. Fönt rohadt a padláson, és valami 2000 forintért vettem meg tőle. Ismerem a hangszerárakat, az 90-ben sem volt valami sok. Így kezdtem el dobolni.
Tehát előtte nem is ültél dob mögött?
Soha!
Na, ez az igazi rock, amikor egy kurva garázsból előjöttök, és jó, amit csináltok. Tetszik az embereknek.
Szerencsére nem a szakmának játszunk, hanem a közönségnek. Valahogy elkötögetek én is ott hátul. A dobszerkóm megvétele után másfél hónapra rá volt az első bulink. Nem volt idő gyakorolni évekig. Hallásból valahogy elkezdtem kalapálni. Mi nem akartuk ezt csinálni, csak egy baráti bulira álltunk össze, és az volt a cél, hogy ott mindenki jól érezze magát. Egy családi házban 40 részegnek zenéltünk. Majd amikor nyílt Budapest első rock klubja, a Tüzesvíz, ahova sok zenész járt, ott elindultak rólunk a pletykák. A zenészek, akik ott voltak a mi kis bulinkon, mondták a tulajnak, hogy, bazz, miről maradtál le, ezek elmebetegek… Azonnal meghívott minket a farsangra. Na, akkor lettünk igazán beszarva, hisz az már egy nyilvános koncert volt. Azokon a bulikon is már beöltöztünk köntösbe meg verseket szavaltunk, és képesek voltunk elsőre bevállalni Stryper-t… Nyilván! Szóval a Tüzesvízben megcsináltuk még egyszer azt a bulit, és iszonyat telt ház volt. Sok zenész eljött – és tetszett nekik, visszalátták magukat, röhögtek, és pont leszarták, hogy mennyire tudunk zenélni vagy hány normális hang van lefogva. Élvezték! Innentől kezdve terjedt a hírünk és hívtak minket zenélni – és mindenhol telt házak fogadtak. Álltunk, és nem értettük, mi a franc történik velünk. Szigeti Feri le is szerződtetett minket, és nála jelent meg az első lemezünk.
Ha jól tudom még a régi BS-ben is felléptetek.
Igen, 1999-ben volt ott egy nagyszabású bulink novemberben, és rá egy hónapra le is égett. Ez 6 évvel az első lemezünk után volt. Az első lemezbemutatónk az E-klubban volt a Népligetben, ahol a trolikig állt a sor. A második lemezbemutató a Pecsa, majd Pecsa szabadtér, és utána vittük a BS-be. A Pecsánál nagyobb hely nem volt, csak a BS, az meg olyan marha nagy volt, hogy csak a Demjén meg két-három nagyobb előadó tudta azt megtölteni. Valamilyen úton-módon jóba lettünk Ákossal, és ő mondta nekünk, hogy nyugodtan menjetek oda, gyerekek, tele lesz. És tele lett!
A soron következő december 18-i Arénás jubileumi koncertről el lehet árulni valamit? Valami meglepetés?
Ha nem írod meg, persze!
Annyit mondj, régi dalokkal készültök erre az estére?
Mindennel! 25 év termése, minden korszakból lesznek dalok. Most itthon újra előkerültek ezek a dance slágerek (Hip-Hop Boys, Kozmix stb.), és nekünk ezek a legfényesebb időszakaink voltak. Ezekből is merítettünk egyet-egyet az estére. Két és fél órás bulival készülünk, szóval lesz látvány, vendégzenészek és sok meglepetés.
Van öltöztetőtök egy ekkora bulin?
Külön öltöztetőnk nincs, inkább csak segítségünk van, akik rendet raknak a kuplerájban, amit a számok között okozunk az öltözőben, vagy ha nem akar rám jönni mondjuk a műanyagteve, akkor segítenek felvenni vagy levenni, amikor már az izzadtságtól rám van rohadva. Minden sorrendben rajta van a fogasokon és kapkodjuk magunkra.
Örömmel olvastam a napokban, hogy Ambrus Zoli ismét fellép veletek.
Igen, nagyon örülünk, hogy ismét velünk lesz. Már jött a próbákra is, és egyből visszajöttek az emlékek. Ahogy megfogja a gitárt, és ahogy szól a kezében a gitár…. Libabőr!
Kicsit térjünk vissza rád, mit hallgatsz otthon? Mivel kezdted a rockzenét?
Nyolc-kilenc évesen a nagybátyámnak voltak jugoszláv nyomatott bakelit lemezei, és ott Smokie és Sweet szólt állandóan, és nyilván, ha sokadszor hallod, megtetszik. De az első keményebb a Deep Purple volt, szintén nagybátyámnál. Azóta leragadtam szerencsére a rock zenénél. Tudod, a mottóm: Kétféle zene létezik! A rock, és a többi szar!
Ha ki kéne emelned egy koncertet, ami nagy hatással volt rád az melyik lenne?
1991-ben a budapesti Monsters of Rock volt. AC/DC, Metallica, Mötley Crüe, Queensryche. Ők voltak a legnagyobb álmaim. Akkor még nem volt tendencia, hogy külföldi világsztárok járnak hozzánk. És ilyen szar brigád jött a Népstadionba egy estére! Ezeket csak a Metal Hammerban látni is óriási volt, nem még élőben a színpadon.
Visszatérve a 25 éves jubileumi koncertre. Ennyi év után is fel lehet azt fogni, hogy az ország legnagyobb fedett stadionjában léptek fel?
Hihetetlenül jó érzés. Komolyan a sírás tud kerülgetni ha, kilépek a színpadra. Nagyon készülünk az estére és felejthetetlenné tesszük. Nem tudnék mást csinálni, csakis ezt. A zene a mindenem!
Szólj hozzá!