A kezdő napunk az eső okozta kényszer fürdés jegyében telt, viszont cserébe egy brutálisan jó bulit kaptunk a Skunk Anansie jóvoltából, a másodikon leginkább az irgalmatlan tömegen próbáltuk átverekedni magunkat, és „jutalomból” megtekinthettük Rihanna végtelenül unalmas és gagyi showműsorát. Ha mérlegelni kéne, inkább az esőt választanám, még úgy is, hogy sötétedés után annyira hideg volt, hogy a saját leheletünket is láttuk beszéd közben. Ezúton üzenném az időjárásnak, hogy azonnal monnyon le! Mint ahogy a szervezőgárda azon tagjai is, akiknek valaha is megfordult a fejében Rihanna felléptetése a fesztiválon.
Remélem a tegnapi után ők is belátják, hogy finoman szólva, nem volt jó ötlet. Bár ha csak a profitra koncentrálunk, akkor elérték a célt, hisz fullosan zárták a csütörtököt, de ha még számít valamit az, hogy egy ilyen neves rendezvényen a kilátogatók jól érezzék magukat és kulturált körülmények között bulizhassanak, akkor a jövőben nagyon át kell gondolni a meghívottak listáját. Tudom, tudom, magyarok vagyunk, lételemünk a panaszkodás, és soha semmivel nem vagyunk igazán elégedettek, de amikor a nagyon várt szórakozásomba rendre beleköpnek, nem tudok felhőtlenül mosolyogva túllépni a témán.
Nem vagyok ős Rihanna rajongó, de szívesen hallgatom a slágereit a rádióban, úgyhogy, gondoltam, csak meg kéne nézni, ha már úgy hozta a sors, hogy ugyanazon a helyen tartózkodunk egyazon időben. Őszintén szólva, tartottunk ettől a naptól... Amíg nem tapasztaltuk, nem gondoltunk bele, mivel jár ennyi ember tömörülése kis helyen. De gyanítom, a szervezők sem. Nem tudom, hogy számolják ki hány darab fesztiválozó fér el a nagyszínpad előtt, de testközelből jelentem, a képlet hibás. Ez így, ilyen formában élvezhetetlen, kibírhatatlan, de még azt is megkockáztatom, hogy egyenesen kínzás. Ráadásul egy olyan műsorért préselte magát halálra a nép, amiért egyetlen fillért se adtam volna.
A művész és az ő közönsége együtt alkot egy egészet. Nem működnek egymás nélkül. Egy előadó azért áll a színpadon, hogy minket szórakoztasson, mi pedig cserébe eljárunk a koncertjeire, megvesszük a lemezeit, hallgatjuk a dalait és tombolunk a bulijain. Kölcsönös tisztelet és szeretet – ez az alapja a dolognak, amit nem illik félvállról venni. Rihanna ezt is leszarta. Mert megteheti. Legalábbis úgy gondolja.
Mindig is gyűlöltem az olyan fellépőket, akik csak azért váratják a koncerten a népet, mert istennek képzelik magukat. Tegnap este Rihanna is kimaxolta a sztárfaktort, hisz a szokásos 21:30-as kezdés helyett pontosan fél órás csúszással volt hajlandó kivánszorogni az öltözőjéből. Egy önálló koncerten talán még ez is bocsánatos bűnnek számítana, viszont egy fesztiválon, ahol köztudottan szoros a menetrend, ráadásul a csendrendelet miatt a befejezés sem csúsztatható, nem csak pofátlanság, de felelőtlenség is. Mindezt tetézve azzal, hogy igazából, ha jól számolok, összesen kettő dalt adtak elő teljes egészében, a többi amolyan mashup jelleggel, rengeteg introval és táncbetéttel került színpadra, amikor az énekesnőt nem is láttuk. Bár nem volt lelki erőnk kivárni a koncert végét, de még így is bátran ki merem jelenteni, hogy az énekléssel töltött idő biztosan nem haladta meg a fél órás időintervallumot, ami valljuk be őszintén, még ezen a szinten is szánalmas teljesítmény. Annak ellenére, hogy borzasztóan idegesítettek a feltűnően és irritálóan viselkedő napijegyes tinik, a végére komolyan kezdtem sajnálni azokat, akik ezért a fosért fizettek komoly pénzeket. A hetiseknek legalább még van alkalmuk kárpótolni magukat egy elvesztegetett este miatt.
Mint ahogy mi is bízunk még pár kedvencünkben.
Például a mai napon segítségünkre lesz a gyors felejtésben az Editors, a Bastille, John Newman, Manu Chao, vagy a hazai felhozatalból az idei Nagyszínpad versen győztes Bohemian Betyars, a második helyezett Bagossy Brothers Company, a rutinos Hiperkarma, és az egyre nagyobb rajongói táborral rendelkező Margaret Island.
Szólj hozzá!