Február 20-án a 2015-ös év első Tankcsapda támadása volt Dunakeszin, ahol a debreceni alakulat súlyos csapást mért a frontvonalban harcolókra és megsemmisítette a teljes ezredet. Lestrapálva és legyengülve a fáradságtól a hadifoglyokat végül hazaengedték de az átélteket soha nem felejti senki. A totális túlerő ellenére az utolsó percig tartottak a harcok, ami a végére Lukács tábornok ünneplésébe ment át.
Valamikor a 90-es évek közepén voltam életem első Tankcsapda háborújában valahol az északi fronton, ha jól emlékszem Esztergomban a Molotow-ban. Akkoriban sokszor állomásozott ott a debreceni elit alakulat és toborozták a katonákat járva az országot városról városra. Nem ígértek semmit csak kőkemény zúzást és hajnalig tartó kiképzést. A húsz éve tartó kiképzésem hű katonát csinált belőlem, mert az összes indulót kívülről fújom és ha hívnak valamelyik városba egy jó csatára, akkor bizony nincs kifogás és teljes fegyverzetben megyek a rock and roll harcmezejére. Ez történt pénteken is, amikor Dunakeszire vezényeltek egy fiatal baka társaságában, aki 12 éves kora ellenére a rock és a Tankcsapda elkötelezettje. A 25 éves Tankcsapda koncertjére én vittem el Őt, de remélem az 50 éves turnén, amikor már alig tudok járni, akkor Marci barátom fog engem elvinni.
Egy kicsivel este 9 előtt érkeztünk meg és a József Attila művelődési központ előtt hatalmas tömeg várakozott a bejutásra. Egy gyors manőver, jegykezelés és máris bent vagyunk a gyalogság első sorában. Az kantinban veteránok iszogatnak és beszélik a régi idők nagy csatáit. Több generáció van jelen, hogy feláldozza magát a hazai rock oltárán, hisz láttunk 5 éves kisgyereket az apja nyakában és láttunk tizenéveseket csoportosan haladni a kemény magba. Pár perc alatt zsúfolásig megtelik a placc és kezdetét veszi a tömeges ösztönző (Tank-csap-da) csatakiáltás. Egyszerre mindenki, ahogy a katonák lába csattan a betonon. Pattanásig feszülve várja mindenki, hogy a lábdob végre úgy szakítsa le a belső szerveinket, ahogy azt egy lábdobnak kell. Végig nézek a közönségen és szemet gyönyörködtető, hogy nem volt hiábavaló a 25 évnyi Tankcsapda megszállás városokon át, mert mára a haza egyik legnagyobb hadseregét tudhatja magáénak a trió.
Sötétedik a terem, egy rövid intró, és színpadon a "szájon b@szott TANKCSAPDAAA", akik megkezdték a front hátsó vonalainak bombázását, a honvédek pedig tehetetlenek a légitámadásokkal szemben. Így méltán énekelhette mindenki az első dal refrénét: FEKSZEM A FÖLDÖN...Az üzemanyagnak számító sörök az első roham után a földön kötnek ki, és fejvesztve keresik az emberek, hova lehetne eldugni, hogy legalább azok ne sérüljenek. A színpadon tűzcsóvák keltik a hangulatot, ahogy ritmusra lőnek ki majd kétméteres lángnyelveket. A második dalnál az üzenet egyértelmű: EGYEDÜL A VILÁG ELLEN. A küzdőtéren figyelek a fiatal társamra, akit megpróbálok óvni a tömeg nyomásától, de rájövök, hogy mindenki egy zászló alatt harcol, és minden erősebb lökés után óvni kezdik a testi épségét. A marcona külsők bizony érző szívet takarnak. Figyel mindenki a bajtársaira, különösen a fiatalabbakra. Hatalmas ováció Lukács első közönséghez intézett beszéde után, ami egy újabb légitámadást vezet fel: JÖN MAJD EGY GÉP. Igen, a gép megjött, és olyan szőnyegbombázást hajtott végre, hogy több embert fektetett ki, mint az 1347-es konstantinápolyi pestisjárvány. Ezek után mit is mondhatna a népnek a banda, mint azt, hogy SZENVEDJ! Ez az, ez kell nekem, erre vártam már mióta, hogy vállról indítható léggitáromat elővegyem, és szedjem az áldozataimat, ahogy béna mozgásommal és ritmustalan ugrálásommal azt hiszem, nincs nálam jobb léggitáros. Rock 'n roll háborúban TÉRDRE BORULNAK A GYENGÉK az erősek pedig karakánul mennek előre, ahogy a Tankcsapda teszi ezt 25 éve, amióta elkezdték magyarországi megszállásukat. De ezt a megszállást a magyar nép nagyon is akarja. EZEN A FÖLDÖN kezd tényleg komolyodni a helyzet, és a rangidős tisztek hátramennek a kantinba üzemanyagot vételezni, mert hiába van még csak február, az enyhe idő miatt hamar kimelegedünk. Mintha tavasz lenne, és TAVASSZAL több folyadékra van szüksége az embernek, ráadásul ilyen kiélezett harci helyzetben, amikor úgy érzed, MINDENTŐL TÁVOL vagy. Különösen, ha beállsz a kantinba a sor végére, akkor érzed igazán a végtelen idő fogalmát. Jó 15 perc, mire megkapjuk a védőitalt, ami mint egy orvosság, úgy hat a szervezetünkre. KÖSZÖNET DOKTOR a gyors rehabilitációért. SENKI NEM MENEKÜL ma meg, ez már biztos. LÉLEKHANGOKBÓL feltörő üvöltésekből kiderül, hogy mindenki az utolsó leheletig fog harcolni, és inkább a harcmezőn essünk e,l mint egy identitászavarban szenvedő techno-elfekvőben, ahol mindenki csak egy SZEXTÁRGY. Ellentámadást intézünk, és KICSIKÉT megpróbáljuk túlkiabálni a bandát a dal éneklése közben, és ahogy MÚLIK a józanság, úgy leszünk egyre hangosabbak. Az egész OLYAN MINT RÉG,
amikor kis klubokba jártam Tankcsapdára, mert szinte semmi lövészárok nincs a színpad és a közönség között. Karnyújtásnyira vannak, és az első sorokban állóknak nem dobnak pengetőt, hanem kéz a kézben adják oda a szerencséseknek, mint az obsitot. SÁLLÁLLÁLLÁ! A haverok hívogatnak telefonon, de nem akarom felvenni, KÖPÖK RÁTOK, technika vívmányai, mikor én épp a CALIFORNIA ÜBER ALLES vezényszavakra menetelek a tábornok előtt, aki ránk kiabál, hogy: ROCK A NEVEM! és a ROCK N' ROLL RUGÓJA szétfeszíti a termet, és robbanásként hasít bele a tömegbe. A tRIÓ szedi áldozatait, és akik még bizonytalanok voltak, azok ez az este után ÖRÖKKÉ PANKok lesznek. ADJON AZ ÉG nekünk még sok ilyen csatát ahol a ZENE BETEMET mindenkit, és örömmel, mosolyogva sétálunk be az ajtón amire az van írva: ÜDVÖZÖL A POKOL! Álljatok be a rock és élőzene mellé a csatasorba és hallgassatok Tankcsapdát! (is) TEDD MEG.....A KEDVEMÉRT.....
Akkor kicsit érthetőbben:
A Tankcsapda idei első koncertje egy tökéletesen sikerült buli volt. A helyszín megidézte a régi klubhangulatokat és a biztonsági személyzet is készségesen nézte a pogózó fiatalokat nehogy valaki megsérüljön. Ők is tudják, hogy a Rock 'n Roll nem egy tánc. A Tankcsapda lemezeire egészen nyugodtan rá lehet írni, hogy 0-99 éves korig, mert tényleg nincs olyan korosztály lassan amelyik ne képviselje magát a koncertjükön. Jön az új nemzedék is és jó látni, hogy a dalokat kívülről fújják a régi lemezekről is. Az elhangzott dalokat tekintve erős lett a műsor, de szerintem teljesen mindegy milyen dalt vesznek elő egy koncertműsorba, mert nem tudnak mellé nyúlni. Nincs rossz számuk csak kevésbé kurva jó számuk van. Lehet őket fikázni meg kritizálni, de egyet nem lehet, vagyis nem tud senki, utánuk csinálni egy ilyen karriert ebben a műfajban. Ha valaki megcsinálja, akkor tőle elfogadom a kritikát, addig pedig szépen maradjon mindenki csendben. Bárhova mennek, teljes teltház fogadja őket és meg merem kockáztatni, ha holnap lenne ismét Dunakeszin Tankcsapda koncert akkor is teltház várná a zenekart. Lukács régi szövegei a mai napig ütnek és semmit nem koptak az évek alatt. Az új album pedig komoly kritikát fogalmaz meg az országot körülölelő mocsokról amiben mi próbálunk élni és nap mint nap szembesülünk vele. És milyen jó érzés amikor üvöltheted:
"Mér' kéne tisztelnem
A mélyen tisztelt házat
Ők se tisztelnek engem
Bennük semmilyen alázat nincsen
Mér' kéne tisztelnem
A mélyen tisztelt házat
Öltönyös bűnözők
Éljen a XXI. század"
Számomra ez a felállás a legjobb és legkiforrottabb: Fejes Tomiról tudjuk már évek óta, hogy ott a helye a dupla lábdob mögött és Sidi (Sidlovics Gábor) posztja pedig remélem oda lett betonozva a gitár mögé. Mert így ennyire egybe talán soha nem volt még a zenekar. Aki teheti az mindenképp menjen el valamelyik turnéállomásra egy koncertjükre és készüljön fel rá, hogy izomból fogják letépni mindenki arcát a helyéről. Kiállnak, lezúzzák, megköszönik, lemennek! Ennyi! Lukács a frontember! Ha van névjegykártyája akkor ez áll rajta: Lukács László, A FRONTEMBER! Csupa nagybetűvel mert ahogy figyel a közönségére és ahogy kommunikál velük azt nem lehet tanulni. A hangulat amit csináltak az első hangtól az utolsóig a tetőfokán volt és a lassabb számok adtak lehetőséget mindenkinek, hogy elmenjenek sörért vagy csak szusszanni egyet.
Az estéhez még hozzá tartozik, hogy Laci előző nap ünnepelte születésnapját és egy meglepetés tortát kapott a színpadra, amire a közönség minden idők leghangosabb Happy Birthday- éneklését prezentálta. Utólag is boldog születésnapot!
Összességében ezt vártam a koncerttől, hogy végre nem hallom a Mennyország tourist média slágert (nem azért mert rossz, hanem mert unom, mint a Stones Satisfactionjét) de hallok dalokat az új albumról. Tisztán és hangosan!
Szóval az este tanulsága megint ugyan az mint minden Tankcsapda koncertem után: Ők a ma élő legnagyobb hazai rockzenekar és nagyon remélem, hogy nyáron amikor a VOLT fesztiválra látogat a Góré, Lemmy Kilmister, akkor a Tankcsapda fog fellépni a Motörhead előtt. Mert így van rendjén és senkinek nem járna ilyen alanyi jogon, csakis Lukácséknak. Mert van olyan kemény rockzene hazánkban, ami megkerülhetetlen és sok fiatal számára a kezdőlépést jelenti a normális zenei ízléshez. Nevel és irányt mutat.
Nemzedékem nevében is köszönöm! És a 12 éves Marci barátom a koncert után két perccel ennyit mondott: Elmegyünk áprilisban a pesti koncertre is?
- Naná, hogy elmegyünk!
Szólj hozzá!