Ariel Pink (USA)

A lo-fi zene perifériáján tengődő kultuszhuszárából a vájtfülű zeneőrült közeg idoljává előlépő kvázi-hibbant iróniaművész – nagyjából így lehetne körülírni Ariel Pinket, aki pályájának első háromnegyede nagyrészt a homályban telt, a folyó évtized kezdetével azonban olyan sebességbe kapcsolt, amire valószínűleg még a rózsaszínhajú mágus sem számított, amikor egymaga eszkábálta össze furábbnál furább agymenéseit a 90-es évek közepén.

Talán különös lehet napjaink egyik legelőremutatóbb zenészére gondolni úgy, ha tudjuk, korai munkásságára ugyanakkora hatással volt a Hall & Oats vagy a Fleetwood Mac, mint Michael Jackson, Pink ismerőinek azonban világos, hogy életműve egyik sarokpontja a múlt kellemetlenül gagyi popzenéjének új köntösbe csavarása, aminek szélesebb körű elfogadtatása kétségtelenül eltartott egy darabig.  A 36 éves dalszerző már bő félezer megírt szerzeményt tudott a háta mögött, amikor az Animal Collective látott benne annyi fantáziát, hogy saját kiadóján keresztül jelentesse meg anyagait, ettől függetlenül a 2000-es évek első etapja még mindig csak mérsékelt sikereket hozott számára. Mindez azonban megváltozott, amikor az egyik legnagyobb független labellel, a 4AD-vel való szerződése azokkal is megismertette a nevét, akik karriere kezdetén még a nappaliban legóztak a tévé előtt. A 2010-ben Ariel Pink’s Haunted Graffiti néven, teljes zenekara társaságában kiadott Before Today bebetonozta őt az újkori pop legnagyobbjai közé, mely pozícióját mind a két évvel későbbi Mature Themes, mind pedig a tavaly zseniális dupla pom pom című korongjaival sikerült annyira megszilárdítania, hogy hazai koncertjével a láthatáron végképp úgy érezzük, hogy a minőségi kultúra ütőere idén Budapesten is átvonul.