Beethoven: IV. szimfónia, Csajkovszkij: IV. szimfónia

A hangversenyen két azonos sorszámot viselő, ám ellentétes karakterű remekmű csendül fel. Beethoven B-dúr szimfóniája a zeneszerző legderűsebb, legszellemesebb műveinek egyike, földöntúli világot megidéző lassú tétellel, amelyről Berlioz azt mondta: nem ember, hanem Mihály arkangyal írta. 

Csajkovszkij éppen Beethovenhez, a soron következő, 5. szimfóniához kapcsolódott a maga Negyedikjével; a mű elején, kürtökön felharsanó fanfárt sorsmotívumnak nevezi, amelyből, mint afféle motívumcsírából az egész mű lenyűgöző organizmusa kifejlődik, és halad végzete felé. A nemzetközi hírű Carlo Montanaro, a varsói Teatr Wielki zeneigazgatója elsősorban olasz operák karmestereként lép fel világszerte, de Zubin Mehta felfedezettjeként a szimfonikus irodalom remekműveiben is kamatoztatja a koncerttermek levegőjét átforrósító, drámai feszültséget teremtő képességeit.                                                                                                                                 

Ludwig van Beethoven IV. szimfónia B-dúr, op. 60

PJOTR ILJICS CSAJKOVSZKIJ IV. szimfónia f-moll, op. 36

CARLO MONTANARO  karmester