A CAFe Budapest kortársművészeti fesztivál egyik különlegessége, hogy nem csupán bejáratott nagy neveket, hanem pályájuk elején álló, aránylag kevéssé ismert, de óriási tehetségeket is bemutat. A huszonöt éves, karizmatikus brit dalszerző-előadó, a varázslatos koncertjeiről elhíresült Benjamin Clementine éppen ilyen tehetség.
Lenyűgözte Paul McCartneyt, fellépéseiről órákat zeng a Guardian és a Telegraph, és a zongorista-énekes bluesból, soulból, francia sanzonból összegyúrt, lenyűgöző, mélyen személyes dalai valóban egyedülállóak. Budapesti koncertjének az A38 Hajón külön aktualitást ad, hogy fellépése előtt pár héttel jelenik meg első albuma, ami minden bizonnyal a legnagyobb világsztárok közé katapultálja majd, ezért az első alkalom valószínűleg az utolsó is, hogy klubkoncerten láthassuk ezt a karizmatikus művészt.
Hogy kicsoda Benjamin Clementine? A fiatal brit dalszerző-előadó generáció – és itt most nincs okunk spórolni a felsőfokkal – legtehetsegésebb és leginkább egyedi hangú képviselője, akinek karrierje még igazából nincs, de élettapasztalata annál inkább. Akinek eddig mindössze két kislemeze jelent meg, első nagylemeze őszre várható, de máris ünnepelt fesztiválfellépő, kritikus- és közönségkedvenc. Akinek Cornerstone című csodálatos száma mindössze 300 példányban jelent meg, de az is biztos, hogy ez az egyedülálló, zongorára és énekhangra épülő szám az év felvétele.
A huszonöt éves, ghánai származású fiatalember London északi külvárosában, Edmontonban nőtt fel – erről az afrikai és kelet-európai bevándorlók lakta, munkanélküliségtől sújtott városrészről szintén varázslatos számot írt. Húszévesen, egy lakótársi perpatvart követően hirtelen felindulásból Párizsba költözött, ahol a szó szoros értelmében nyomorgott, utccazenélésből élt, miközben teljesen rabul ejtette a francia sanzonkultúra. Zenei inspirációi között Erik Satie-t éppúgy említi, mint Jacques Brelt vagy Léo Ferrét. De a sanzonokon túl elemi erővel tör fől Clementine művészetében a blues, annak is mélyebb, érzelmesebb, balladisztikus vonulata. Nina Simone és Billie Holidayt lehet említeni, de leginkább Jimmy Rushing hangjára emlékezet orgánuma és előadásmódja.
Annál megdöbbentőbb, hogy Clementine voltaképp sosem tanult zenélni – közönségét lebilincselő, fantasztikus és egyedi hangját és zongorajátékát autodidakta módon csiszolta, és órákat töltött a Classic FM-et hallgatva. „A számaimat is francia módon írom, sokkal több figyelmet fordítva a szövegre, mint a zenére” - mondja egy interjúban. Szinte véletlenül került a figyelem középpontjába: szokott helyén, a Place de Clichy metróállomáson zenélt, amikor felfigyelt rá egy francia producer. Később bárokban játszott, aztán tavaly a brit könnyűzene egyik legfontosabb fórumában, a Jools Holland Show-ban lépett fel, ahol a szintén jelenlévő Paul McCartneyt nyűgözte le. Innentől nem volt megállás: telt házas koncertek, fellépés Woodkid előtt – nem kétséges, hogy a legjobb pillanatban, nagyszabású karrierjének kezdetén látjuk ezt a nem mindennapi dalszerző-előadót.
Benjamin Clementine októberi budapesti fellépésének különös aktualitást ad, hogy a koncert előtti hetekben jelenik meg első nagylemeze, ami minden bizonnyal elhozza számára az igazi világhírt. Kevés aktuálisabb előadó létezik jelenleg Clementine-nál, érdemes időben elkapni!
Szólj hozzá!