"Nem tartja magát műfajteremtőnek, pedig nagyon is az: nincs még egy alkotó, aki így ötvözné az amerikai fekete jazz harmóniamozgását és improvizációs technikáját a magyar népdalkinccsel és lelkülettel, akinél e két egymástól távoli világ ennyire míves és természetes egységet alkotna.
Aki tényleg ennyire hamisítatlan „magyar jazzt” játszana. Dresch Mihály számára az elmúlt harmincöt évben a zenélés persze mindig is személyes identitáskeresés volt, befelé élt, belülről építkezett, konokul, következetesen járta a maga útját, függetlenül attól, hogy az mennyire tűnt korszerűnek vagy sikeresnek. S az egykor őt negligáló szakma ma már fejet hajt előtte, mutatja például a nemrég odaítélt, életműdíjnak is tekinthető Szabó Gábor-díj"(Jávorszky Béla Szilárd)
“Ha egy messzi galaxisból érkezett lénnyel kellene megértetnem, mit jelent embernek lenni, szavak helyett lejátszanám a Dresch Quartet "Kapu és Kert" című albumát. Azt gondolom, maradna itt, a Földön...” (Gáspár Károly, jazzma.hu)
“Dresch Mihály szerzeményei és a Dresch Quartet zenéje az egyik legjobb dolog, amit ez a zenei univerzum adni tud nekünk, hívjuk is bárminek. (…) Olyan ez az életmű, mint egy spirál, mindig ugyanaz megy, csak egyre beljebb, egyre feljebb jutunk általa.” (Rácz Mihály, langologitarok.hu)
2013 legjobb jazzalbuma - röviddel megjelenése után - a Kapu és Kert lett a Jazzma közönségszavazása alapján.
Szólj hozzá!