Közreműködők:
- Michael Wollny
- zongora
- Tamar Halperin
- csembaló
- Ki gondolná, hogy a zongorán, amely a jazzben oly alapvető, központi szerepet játszó és végeláthatatlan irodalommal rendelkező hangszer, még mindig lehet forradalmian újat alkotni? Pedig Michael Wollny játéka kétségtelenül csak Michael Wollnyéra hasonlít. A harminchat éves német pianista 2009-ben teljes egységfrontba kovácsolta a rangos müncheni BMW Jazzdíj közönségét és zsűrijét, mert mindkét fél Wollny [em] trióját választotta a legjobbnak. Ebből is levonhatjuk a következtetést, hogy Wollny zenéje egyszerre elbűvölően szórakoztató és magasrendű művészi megnyilatkozás. Talán azért is képes mindig meglepni hallgatóságát, mert ihletforrásai messze túlmutatnak zenei elődein; éppúgy képes inspirációt meríteni festő- és filmművészek, írók és költők munkáiból, mint akár Thelonious Monk, Bill Evans vagy Björk zenéjéből.
Az örökké új utakat és kifejezési formákat kereső, nyughatatlan zongoristára jellemző, hogy a legkülönfélébb együttműködésekre vállalkozik - ha lát bennük fantáziát. Ilyen volt a csak látszólag hagyományos zongora-bőgő-dob trióján kívül a Heinz Sauer tenorszaxofonossal közös duója, ilyenek voltak a Nils Landgren harsonás-énekessel folytatott különböző kollaborációi, és ilyen az izraeli származású Tamar Halperin csembalóművésszel alkotott párosa. Ez utóbbi kalandját 2009-ben Wunderkammer címen jelentette meg CD-n, melyen különféle évszázadok instrumentumai felelnek egymásnak. A Müpa közönsége is ebbe az akusztikus párbeszédbe hallgathat bele, de hogy épp milyen irányt vesz a billentyűk beszélgetése, megjósolhatatlan.
Rendező: Művészetek Palotája
Szólj hozzá!