A hírességek csarnoka egy húgyfolt...

2020/01/22  ·     ·  Görögh Atus

Ezt a sebészi pontos megfogalmazást Johnny Rotten és a Sex Pistols fogalmazta meg a Rock And Roll Hall Of Fame-ről, amikor 2006-ban visszautasították a beiktatási meghívót. Történt ugyanis, hogy nehezményezték azt az aprócska tényt, miszerint fizetni kell nekik a ceremónián való részvételért.

A hírességek csarnoka egy húgyfolt...

"Next to the Sex Pistols, rock and roll and that hall of fame is a piss stain. We're not your monkeys, we're not coming. You're not paying attention" – szólt a sommás vélemény. Mindezt egy kézzel írott levél formájában tették közzé és küldték el az illetékeseknek, majd távol maradtak az egész ünnepségtől mint beiktatottak. Azért, hogy mire hivatott ez az intézmény, egészen a gyökerekig kell visszamenni, és talán akkor megértjük, miért lett idén tagja Notorius B.I.G. vagy Whitney Houston.

A Rock and Roll Hall Of Fame 1995 szeptember 1-én nyitotta meg kapuit Clevelandben, azzal a szándékkal, hogy emléket állítson azon zenészeknek, producereknek és olyan személyeknek, akik nagy hatással voltak a zeneiparra, azon belül a rock & rollra.

Cleveland nagy szerepet játszott a műfaj életében, ugyanis Alan Freed clevelandi lemezlovas – aki egy fehéreknek sugárzó rádióban elkezdett fekete zenéket játszani, olyanokat, mint Screaming Jay Hawkins, Chuck Berry vagy Bo Diddley  – egy tinédzsereknek szóló rádióműsorban mondta ki ezt a szókapcsolatot, így lett keresztapja a rádiós dj a rock and rollnak. A cleveland-i WJW rádiónál ő volt az első fehér műsorvezető és dj, aki forradalmi módon rhythm and blues lemezeket játszott be a hallgatóknak. Korábban erre nem igazán volt példa. Annak idején az afroamerikai előadók lemezeit race records-nak (faji lemezek) nevezték, és Freed volt az, aki először rock and roll lemezeknek nevezte ezeket a korongokat. Rádióshowja, a Moondog Rock ‘n’ Roll Party néven vált ismertté, és nagyban elősegítette a rock and roll zenei irányzat népszerűségét.  Nem véletlen, hogy Alan Freed is tagja a Rock and Roll Hall Of Fame-nek...

Az első beiktatottak között olyan legendás előadók voltak, mint Chuck Berry, Elvis Presley, Ray Charles, Buddy Holly vagy James Brown. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. James Brown a soul és a funk zene koronázatlan királya, mégis egy olyan csarnoknak lett az elsők között a tagja, aminek Rock and Roll a neve. És mindez 1986-ban történt, a diszkóláz kellős közepén, amikor Brown kijön az In the Jungle Groove albummal – ekkor még magára a múzeumra is kilenc évet kell várni (mármint az épületre, a díjat ekkor már megalapították).

A "falak közé" olyan előadók kerülhetnek be, akiknek az első anyaguk óta eltelt 25 év. Ennyi a kritérium, minden másról a zsűri dönt. Évente egy szakértőkből álló bizottság állítja össze a jelöltek listáját, a javasolt előadókról pedig egy körülbelül nyolcszáz fős zsűri szavaz (köztük főként újságírók és a zeneipar képviselői), és a szabály szerint a szavazatok több mint 50 százalékát begyűjtő előadók kerülnek be a hírességek csarnokába.

Hogy hol húzódik a határvonal a rock and roll és minden más között, azt talán ma már senki nem tudná megmondani. Ahogy bölcs zenészek mondták, a R'n'R egy életérzés, egy láthatatlan kötél, ami húz magával. Amikor 2007-ben a Grandmaster Flash and The Furious Five-ot iktatták be, akkor a kritikusok hangosan verték a tamtamot, hogy mégis mi köze van a hiphopnak és rap-nek a rock and rollhoz. Csupán annyi, mint a Bee Gees, Abba, Michael Jackson-hármasnak, akik közül az Abba került be a legkésőbb, 2010-ben.

Ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor pontosan tudhatjuk, hogy például a rap mennyi újdonságot hozott a zenei életbe és azon belül a rockzenébe. Olyan bandák táplálkoztak a a műfajból, mint a Limp Bizkit, a The Bloodhound Gang vagy a Clawfinger. És azért eme zenekarokat neves rock- és metál fesztiválokon láthatjuk. Tehát a rap úgy kellett a zenei életnek, mint egy falat kenyér, és olyan örök klasszikusok születtek ezáltal, mint a Run-DMC/Aerosmith frigyéből a Walk this Way, vagy a komplett Judgment Night filmzene.

Az már egy másik kérdés, hogy egy olyan zenekar, mint a T-Rex, hogy a fenébe nem volt eddig tagja ennek a zeneileg felhígult társulatnak. Mert Marc Bolan (a T-Rex énekes-gitárosa) azért rövid pályafutása alatt komolyan megalapozta a glam rock műfajt és 58 millió példányban keltek el a lemezeik világszerte.

És ezen a ponton meg is érkeztünk a probléma forrásához. Mi ütötte ki a biztosítékot a rockzene rajongóinál idén a beiktatottak listáját látva? Mert nem azokkal van a gond, akik bekerültek, hanem azokkal, akiket idén elutasítottak – a rock and roll szellem nevében.

Ők voltak az idei jelöltek:

 

Itt számoltunk be arról, végül kik jutottak be.

 

Chuck Berry egyik nagy bálványa Muddy Waters volt, aki már akkor zenélt, amikor a rock ‘n’ roll meg sem született, és a chicagoi karcos blues megteremtője lett, mégis 1987-ben beiktatták a csarnokba. Holott soha életében nem játszott rock and rollt. Viszont az ő gitárjátéka ösztönözte Berryt, hogy olyan dalok születhessenek meg, mint a Maybellene vagy a Roll Over Beethoven... És nem elhanyagolható tény, hogy Waters segítette Berryt az első lemezéhez. (Waters a Chess Recordsnál volt  Leonard Chess (a tulajdonos) jobbkeze így nyakig benne van a Rock and Roll születésében. A Chess adta ki Berry első lemezét, a Maybellene-t. És Berry pedig maga a nagybetűs Rock and Roll!)

Ha ez tényleg egy olyan intézmény, amely a rock and rollt hivatott hirdetni, akkor talán – egészen 1954-től – a hatvanas évek végéig bezárólag el is fogytak a klasszikus mesterek, akiknek helyük van a Rock and Roll Hall of Fame-ben. Mármint az eredeti elképzelés alapján. Mert Chuck Berry vagy Jerry Lee Lewis hamisíthatatlan rock and rolljától marhára messze van minden 70-es évektől napjainkig született zenemű. De ahogy James Brown vagy Marc Bolan sem a R'n'R nagykövete volt, így pont ugyanennyire van létjogosultsága a beiktatásra Whitney Houstonnak is. Mert mindannyian ugyanabból táplálkoztak: Chuck Berrytől kezdve Fats Domino pulzáló ritmusain keresztül egészen Elvisig. Ki-ki a maga módján és a maga műfajában a maga idejében.

Mindenki a régi nagyságokból táplálkozik, és ha a zenének és a rock and rollnak lenne közös családfája, akkor egy törzsbe érne össze az évek alatt szerteágazó és fűszerezett műfaj. Minden visszavezethető az alapokhoz és a rock and roll mint fogyasztható könnyűzene az ötvenes–hatvanas években a tömegek megmozgatásával tudott teret nyerni. Ugyanolyan divat lett, mint a maga idejében Whitney Houston, Madonna vagy a Depeche Mode

Mint a rockzene elkötelezett híve, megrendülten olvastam, hogy a legnagyobb fényforrásom, a Motörhead nem került be a Rockhallba. A Rock and Roll Megtestesült Istene, Lemmy emléke és munkássága nem méltó a clevelandi falakat belülről megvilágítani... Ekkor kezdtem egy picit mélyebbre ásni a témában, és úgy gondolom, ha Lemmy élne, talán el sem menne erre az eseményre. Ahogy Hollywoodban sem kérte a csillagot, úgy ebből is kimaradt volna. Mert nem a legnagyobbak közül kerül be évente egy, hogy legyen valami nívója az egésznek, hanem évente 6-7 előadót szavaznak meg. A  kiválasztás a sok remek zenész közül mintha úgy dőlne el, hogy valaki belemarkol egy nagy kupac nevekkel teli papírfecnibe – és kész is a lista.

Ezzel nem vitatni akarom a bekerültek nagyságát, hanem a Rockhall nagyságát vonom kérdőre. Mert ha így haladunk, akkor idővel minden valamire való zenész helyet kap a trónon. Hiszen Miki egérnek is van csillaga Hollywoodban, és innen már csak egy lépés, hogy egy kitalált fiktív mesefigura, aki/ami mesedalokat énekel, egyszer csak meghívást kap a beiktatásra. Semmi másról nem szól már, mint a marketingről és a turizmusról.

A jól eladható nevek között szépen megbújik egy mára már rétegzenének számító T-Rex. Whitney Houston nevét és egy-egy dalát még a feketeöves metal és rock rajongók is ismerik, ellenben a popzene gyémánthangú hercegnő rajongóinak (tisztelet a kivételnek) halvány lila fingjuk sincs ki is az a Marc Bolan és a T-Rex. És ez így van rendjén, hisz nem ömlik a rádiókból az egyik legnagyobb slágerük, a Get it On.  De a döntőbíróknak kutya kötelessége legalább egy olyan nevet beiktatni, aki valóban a hely nevéhez méltóan vonulhat be a halhatatlanok közé.

Cleveland városa és a Rockhall múzeum pedig köszöni szépen, jól van, mert emberek milliói szelik át az óceánt, hogy belépjenek a csarnokba, és Frank Zappa, Ozzy Osbourne és Albert King mellett tiszteletüket tegyék Tupac Shakurnál is. Valahogy vissza kellene szereznie a városnak azt a 65 millió dollárt, amit 1993-ban adományozott a múzeum megvalósítására...

Tehát a probléma a kommunikációval és a névvel van. A clevelandi Rockhall-nak szüksége lenne egy Schobert Norbira, aki ledob egy kommunikációs atomot és nyit egy külön Pop Hall Of Fame intézményt, s a rockzenét megtartja egyedüliként Clevelandben, mert lassan elveszti súlyát a díj, és tényleg csak egy húgyfolt lesz a nadrágon. Vagy az egészet átnevezni Music Hall Of Fame-re és tárt karokkal várni minden 25 évnél régebben pályán lévő zenészt a beiktatásra.

Mi pedig örülünk, hogy amíg ez nem valósul meg, addig ennek az egész bohózatnak nem lett részese a Motörhead, Judas Priest, Thin Lizzy, Soundgarden, MC5...  Mindezek tudatában az ég világon nincs semmi baj azzal, hogy az idei díjazottak között vannak pop és rap előadók, ha már évekkel ezelőtt is bekerültek olyan nagyságok, mint a Beastie Boys, Public Enemy, Earth Wind and Fire vagy Janet Jackson.

Mert a klasszikus rock and roll előadók a hőskornak számító ötvenes-hatvanas évekből már mind bent vannak. Csak azt a fránya nagy feliratot kéne lecserélni a múzeum előtt: LONG LIVE ROCK!

Mi, magyarok pedig legyünk büszkék rá, hogy hazánk is adott egy hírességet Cleveland-nek és ezzel együtt a világnak és a zenetörténelemnek. Nem is akármilyen legendát, Erdélyi Tamást, azaz Tommy Ramonet, a Ramones zenekar alapítója és dobosa az egyetlen magyar, aki bekerült a Rock and Roll Hall Of Fame-be. Amikor a Ramones először állt össze, Johnny Ramone gitározott, Dee Dee Ramone játszott a basszuson és Joey Ramone dobolt, Erdélyi pedig a menedzserük lett volna, de végül is a zenekar dobosa lett, amikor Joey lett a frontember, miután rájött, hogy nem tud lépést tartani a Ramones egyre tempósabb számaival. Erdélyi szülőháza Budapesten található a Bajcsy-Zsilinszky út 36-38. szám alatt, amelynek fala 2016-ban emléktáblát kapott, így nem kell elmenni külön ezért Clevelandbe, hisz itt mégis csak személyesebb emlékét láthatjuk. 

 

Rock and Roll Hall Of Fame, rock and roll, T-Rex, Whitney Houston, Chuck Berry, Motörhead, Ramones

Képtár

  • A hírességek csarnoka egy húgyfolt...  kép 81893
  • A hírességek csarnoka egy húgyfolt...  kép 81894
  • A hírességek csarnoka egy húgyfolt...  kép 81895
  • A hírességek csarnoka egy húgyfolt...  kép 81896
  • A hírességek csarnoka egy húgyfolt...  kép 81897
  • A hírességek csarnoka egy húgyfolt...  kép 81898
  • A hírességek csarnoka egy húgyfolt...  kép 81899
 

 

Szólj hozzá!


Egy imádni valóan furcsa Völgyhétvége Kapolcson

Egy imádni valóan furcsa Völgyhétvége Kapolcson

Mint azt már sokan tudják, mi is beszámoltunk róla, a Művészetek Völgyét "csak úgy" nem szerették volna elengedni a szervezők, négy részre...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Kiss Tibi nélkül állt fel a Quimby a raktárkoncerten

Persze, tudtuk, hiszen mondták július elején, hogy a frontember év végéig terápiás célból visszavonul, de azt is mondták, hogy a zenekar is szünetet tart. S amikor megláttuk a címet, hogy Quimby meg Raktárkoncert, felcsillant a remény, hátha...

Járunk egyet? Erkélykoncertek a 11. kerület szívében

Kultikus házak és erkélyek elevenednek meg októberben a XI. kerület központjában egy szervezett séta keretében: "Hosszúlépés. Járunk?" csapata és Max & Future szervezésében október 17-én, szombaton.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek