Balázs Fecó 1979 és 1984 között egymás után hatszor lett az év billentyűse. A Heti Napló riporterének, L. Dézsi Zoltánnak arról is mesélt, hogy hogyan lett zenész.
Gyerekkorában, szombatonként vándormuzsikusok játszottak a bérházuk udvarán. Hallgatta őket, és megtanulta a dalaikat. Egyszer azután nem jöttek a zenészek, és így megtarthatta első fellépését.
Egy darabig mégsem volt biztos, hogy zenész lesz, hiszen jó volt a fociban is. A Fradi egyik kölyökcsapatában nyomta. Élete legnagyobb és egyben legrövidebb meccsén a felnőttek előtt léphetett pályára, egy előmérkőzésen.
„A harmadik percben ráestem a kezemre, és eltört. Ez volt a vízválasztó, hogy nem focista leszek, hanem zongorista” – idézte fel Balázs Fecó, aki fiatal korában a Beatlesért és a Deep Purple-ért rajongott volt.
Itthon az első igazi együttese az ős-Neoton lett, amely akkor még nem diszkót játszott, de nem is karcos rockot. Később megcsinálták a saját rock bandájukat, a Taurust a már akkor is legendás Radics Bélával.
A három T kultúrpolitikájának időszaka volt ez: Támogatott, Tűrt, Tiltott. A Taurus bekerült a tűrt kategóriába. Játszhattak, de lemezt nem adhattak ki. Márpedig akkoriban a zenekarok még ebből éltek. Szét is esett hamarosan a Taurus, és néhány év vendéglátózás után jött a máig is létező Korál.
Az interjú itt látható:
Szólj hozzá!