Bonobo, vagyis Simon Green első lemezét még 2000-ben jelentette meg Animal Magic címmel. Szinte rögtön leszerződtette az egyik legfontosabb elektronikus zenével foglalkozó kiadó, a Ninja Tune, akikkel azóta is együtt dolgozik. Albumait a kezdetektől fogva maga hangszereli és a produceri munkát is ő látja el. Azonnal felismerhető ütem- és dallamvilágával szakmai körökben indulása óta a downtempo úttörőjeként tartják számon, az igazi áttörést mégis a 2010-es Black Sands című album hozta el számára. Egyedi hangzásvilágának egyik kulcseleme, hogy az elektronikus zenét sokszor távolabbi műfajokkal, nép- és világzenével, jazzel vagy éppen gyűjtött hangelemekkel keveri.
„Az emberek nem feltétlenül tudják ki vagyok. Sokan még mindig azt hiszik, a Bonobo egy zenekar. Ez azért is lehet így, mert nem személyiségközpontú zenét csinálok. Nem az a fontos, hogy én ki vagyok” – nyilatkozta korábban. Simon az elmúlt négy évben öt Grammy-jelölést zsebelt be, sokan úgy gondolják, nagy az esélye, hogy a díjat januárban megjelent Fragments című albumáért fogja megkapni.
„Csodálatos nirvána, pihentető álom” – ezekkel a jelzőkkel illette a The Guardian kritikusa Bonobo Fragments című hetedik stúdióalbumát, amin olyan zenészek működnek közre, mint Jamila Woods, Joji, Kadhja Bonet, Jordan Rakei, O’Flynn és Miguel Atwood-Ferguson.
„Korábban folyamatosan a világ zajában éltem, tele voltam élményekkel. Amikor mindez megváltozott, úgy éreztem, nincs mit mondanom. Ott ültem a stúdióban, rengeteg időm volt, és mégsem tudtam zenét szerezni. Újra be kellett indítanom a kreatív lendületemet azzal, hogy kimegyek a szabadba, és más módon próbálok kapcsolódni a világgal.”
Végül a kaliforniai Halál-völgyében tett túrák során találta meg a régen várt ihletet. A Fragments 12 dala így lett egyfajta lenyomata annak, hogy a küzdelemből, a kiábrándultságból a kreativitás és a remény a legváratlanabb pillanatokban is felbukkanhat.
Bonobo, Aréna
Szólj hozzá!