A Pokolgép 35 (38?) év után is robban

2018. június 05.  ·   Ajánló   ·  zerge

Vajon van valaki akár a nem rockerek között is 60-on innen (Gyöngyös még belefér), aki nem tudja folytatni: Ruhám bőr és nem ballon? Pedig hol van már a benne megénekelt és ezáltal sok évtizeddel a megszűnése után is halhatatlanná tett Pitralon arcszesz… És persze a végén az örök igazság: Jegyezd meg, míg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek!

A Pokolgép 35 (38?) év után is robban

Nos, ez utóbbit nem tudom, így lesz-e, biztosan a fáraók Egyiptomának rockerelőfutárai is ezt gondolták, az ókori görögökről nem is beszélve, aztán ki emlékszik már rájuk, ugye. Persze ők egy területen hátrányban voltak: a hangrögzítés fejletlensége miatt csak élőben lehetett élvezni a koncertjeiket, és ha valaki nem volt ott, az bizony nem tudta otthon meghallgatni még 5000-szer azokat a jó kis riffeket.

Ne legyünk igazságtalanok a Smoggal szemben sem, nem volt az rossz zene, csak inkább valahol az alterock világban állta volna meg a helyét, ott viszont akkoriban éppen ennél pár fokkal jobb szövegekkel operáltak az azon műfajt művelők, szóval nem okvetlenül a világ kegyetlensége miatt tűnt ez az együttes rövid idő alatt az ismeretlenség homályában. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy paródia kategóriában akkori csoport- és évfolyamtársaim is indultak, és talán a középdöntőben hullottak ki, de azóta lett közülük még helyettes államtitkár és nagykövet is. Nem tudni, melyikkel jártunk jobban.

Szerencsénkre az 1980-as évekre ez jelentőset változott, és mivel a tévét, sőt, a Ki mit tud? című vetélkedőt is feltalálták, 1983-ban egy ország lehetett szemtanúja, amint a rockzene kategória döntőjében az azóta is méltán világhírű gödöllői Smog együttes a Két szelet zsíros kenyér című dallal laposra ver egy bizonyos Pokolgép nevű, bőrökbe meg szegecsekbe öltözve förtelmes zajt keltő és magas hangokon ordibáló huligánbandát, akik egy Kegyetlen asszony című dallal érték el a 2. helyet (és lehet, hogy az én emlékeim csalnak – 35 év az csak 35 év –, de mintha a döntőig vezető úton A jel és a Bon Scott emlékére is elhangzott volna, mindkettő klasszikussá lett mára). Hiába no, a megfelelő helyekre kinevezett megfelelő emberek már akkor is megfelelően értettek mindenhez (hogy miért van erősen déja vu-érzésem így 2018 táján, ne kérdezzétek).

Na de vissza az 1983-as Ki mit tud?-hoz: már az is meglepő volt, hogy egy ilyen, akkoriban nálunk még szokatlan zenét játszó együttes egyáltalán idáig eljutott (akkoriban nálunk még divat volt heavy metalnak nevezni a hard rockot, bár egyes újságok – pl. Világ Ifjúsága – odáig merészkedtek, hogy a Rolling Stonest is heavy metalként kategorizálták, szóval kegyetlen idők voltak, na), bár az tény, hogy ha már idáig eljutottak, akkor mindenképp ők érdemelték volna a győzelmet. Ráadásul ez a zenekar volt az, amely mondhatni a magja volt a későbbi évek hazai metálbandáinak, hiszen ha megfigyeljük a videót itt:

Ezen bizony az a Paksi Endre tépi a mély húrokat (még tupírmentes hajjal), akinek azóta az Ossiant és az együttes egy debreceni, jó hangulatú (értsd: Endre már jó hangulatban volt) koncertje révén a Mármeghívó és a Reparaturgyán címen elhíresült dalokat is köszönhetjük. Na jó, a cinkelést félretéve, és mivel nem akarok Zerge 1G jelzővel bevonulni a rockzene szégyentárába, rögtön hozzá is teszem, hogy az Ossian a magyar rock megkerülhetetlen szereplője, és a zenekar halhatatlan klasszikusokat alkotott úgy a régi Maróthy Zoli-s, mint az új (amennyiben közel 20 év után helytálló még az „új” jelző) Rubcsics Ricsi-s felállásban, és bár én alapvetően nem vagyok rocker (pl. sosem volt még rajtam szegecses bőrcucc, még csak felpróbálás erejéig sem), de régen is megjelentem és most is megjelenek olykor a koncertjeiken.

Hogy kik voltak még? Például Kalapács Józsi, akinek még két másik mára klasszikus együttes is köszönheti létét, úgymint az Omen (nem keverendő Pajor Tamás Ámen-jével) és a Kalapács zenekar – hiába no, a rockzenekarok is láthatóan osztódással szaporodnak –, meg persze Kukovecz Gábor, alapító és azóta is egyetlen folyamatos tag, mondjuk úgy a szokványos frázissal élve, hogy a zenekar motorja, ő nem alapított másik zenekart, maradt a jól beváltnál.

A zenekarban közben váltogatták egymást a tagok, énekesfronton pl. Rudán Joe, majd lassan már tizedik éve Tóth Attila, a basszusgitárnál Pazdera György, a gitárosokat felsorolni sem lehetne, de pl. az azóta sajnos elhunyt Révi Józsi és Kun Péter, valamint Jung Norbi, Nagyfi Laci, Nagy Dávid... – akik kimaradtak, azoktól elnézést, de itt és dobosfronton elég nagy volt a sürgés-forgás az elmúlt 35 évben, ami ráadásul valójában 38, mivel az együttes 1980-ban alakult igazából, de ezt most ne is feszegessük.

Ja, ha már robbanás – valamikor ’87-ben arról is elhíresült a zenekar, hogy a koncertjén felrobbant egy pirotechnikai eszköz, nagyjából 10 embert sebesítve meg, így a híradókból még az is megismerte a zenekar nevét, aki addig nem hallotta, és egyáltalán nem is érdekli ez a rockzene nevű bohóckodás, jobb szereti a mulatóst, valamint az akkor épp fekete bukósisakos fellépőfelszerelés is napokig szerepelt a képeken tévében és újságokban egyaránt (nem mondom, hogy nem elrettentésül), természetesen nem feltétlenül pozitív színben mutatva be a zenekart. Hálistennek a kommunizmus már haldoklott, keleten már virágzott a peresztrojka, úgyhogy legalább a börtönt elkerülték, ha már kiderült, hogy nem ők voltak a hibások, bár amennyire emlékszem, cseszegetni azért cseszegették őket még egy darabig.

Szerencsére az együttes túlélte ezt a negatív hírverést, és töretlenül folytatta, nagyjából évente adva ki lemezeket, újabb és újabb, mára már magyar metálklasszikusokká nemesült dalokkal, pedig közben 1990-ben volt egy nagy törés is, amikor Nagyfi Laci gitáros és Kalapács Józsi énekes távozott az együttesből, de viszonylag hamar találtak új énekest az akkoriban a Coda együttesben főleg Led Zeppelin-feldolgozásokat (később bekerült a műsorba Deep Purple, Golden Earring és más hasonló klasszikusok is) éneklő Rudán Joe személyében, és gitárosként is megnyerték Kun Pétert (aki hamarosan az Eddába igazolt, és ezzel vette igazán kezdetét a nagy zenészvándorlás a zenekarban, de ezt nem részletezném).

A 90-es évek második felétől aztán kissé visszább vette a tempót az együttes, mind lemezkiadás, mind koncertezés terén, de azért folyamatosan léteznek azóta is, és most ennek tanújelét is adják a Papp László Sportarénában, a 35 éves jubileumi nagykoncerten, ahol a jelenlegi tagokon kívül fellép a hírek szerint a „klasszikus” (Kalapács József-Tarca László-Pazdera György-Nagyfi László-Kukovecz Gábor) felállás is, valamint vendégként az Omen együttes, és a korábbi tagok közül Rudán Joe és Paksi Endre, valamint Nagy Feró, aki ugyan tag soha nem volt, de egy csomó dal szövegét ő írta, és eleinte sokat segített az együttesnek.

Klasszikus zenekarral való közös zenélésről nem szólnak a hírek.


 

 

Szólj hozzá!


Mindenki lenyugodhat: mégis lesz Eurovízió jövőre

Mindenki lenyugodhat: mégis lesz Eurovízió jövőre

Netta Barzilai májusi eurovíziós győzelmével Izrael megszerezte a 2019-es dalverseny rendezésének jogát, de azóta többször megkérdőjeleződött...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Ariana Grande a Titanic után átült James Corden autójába is

A beszólogatásairól híres amerikai énekesnő duplázott James Cordennél, ugyanis első körben a Titanic című film rövidített változatával szórakoztatta a nagyérdeműt, majd ezek után a legendás dalolászós kocsiban eresztette ki nem mindennapi hangját.

Sziget 2018 – rövidre zárt utolsó nap

Az utolsó napra komoly programot terveztem: délután egyről egészen hajnalig. Indult volna múzeumokkal meg Artzone-nal, a folytatásban Gogol Bordello (USA) meg a többi koncert, éjjel egykor megrántani az ívet Kis Gófo-val, majd tánc hajnalig – nem ugyanott... Na, ebből nem lett semmi.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek