Tegnap ott hagytuk abba, hogy Wayne Hussey és Craig Adams 1985-ben kiszállt a The Sisters of Mercyből, majd nem sokkal később megalapította a The Missiont. Most ideje megnézni azt is, mi történt azzal a zenekarral, amelyet otthagytak – annál is inkább, mert októberben ők is Budapestre jönnek.
A történet ugyanabban a városban kezdődött. A The Sisters of Mercy 1980-ban alakult Leedsben Andrew Eldritch és Gary Marx kezdeményezésére, és a korai brit posztpunkból indulva néhány év alatt kialakította azt a sötét, monumentális hangzást, amely aztán egész zenekargenerációkra hatott. A basszusgitáros Craig Adams 1981-ben csatlakozott, az emberi dobos szerepét pedig idővel átvette a zenekar talán legkitartóbb „tagja”, a Doktor Avalanche névre keresztelt dobgép.
A lemez, amely után szétesett a zenekar
Wayne Hussey 1984-ben érkezett a Dead or Alive-ból, és már ott volt az 1985-ben megjelent First and Last and Always felvételein. Ez lett a The Sisters of Mercy első nagylemeze – és egyben az egyetlen, amelyen Hussey és Adams is játszik.
A lemez mára a korszak egyik meghatározó goth rock albumává vált, olyan dalokkal, mint a Marian, a No Time to Cry vagy a címadó First and Last and Always. Elkészítése viszont korántsem volt békés történet. A zenekaron belüli feszültségek egyre erősödtek, Gary Marx már 1985 tavaszán távozott, majd ősszel Hussey és Adams is követte. A szakítás mögött alapvetően az állt, hogy Eldritch és Hussey egészen mást képzelt el a folytatásról. Hussey olyan dalokat vitt volna a második albumra, amelyeket Eldritch nem akart elénekelni, miközben a saját elképzelései egyre távolabb kerültek attól a gitárközpontú zenétől, amelyet a többiek játszani szerettek volna. Craig Adams egy próbáról egyszerűen hazament, Hussey pedig egy nappal később követte. A The Sisters of Mercy klasszikus felállása ezzel gyakorlatilag megszűnt.
És itt ér össze a tegnapi és a mai történet
Hussey és Adams saját zenekart alapított, amelyhez Simon Hinkler és Mick Brown csatlakozott. Eleinte The Sisterhood néven kezdtek játszani – csakhogy Andrew Eldritchnek ehhez is volt néhány keresetlen gondolata: túlságosan közelinek találta ezt a The Sisters of Mercyhez. A név ráadásul korábban a Sisters rajongói köréhez is kötődött. Eldritch ezért villámgyorsan létrehozta saját The Sisterhoodját, és 1986 elején kiadta a Giving Ground című kislemezt. A névvita végül oda vezetett, hogy Husseyék elengedték a Sisterhood nevet, és megszületett a The Mission, Eldritchnél pedig maradt a The Sisters of Mercy.
Így lett egy zenekarból kettő, amelyek több mint negyven évvel később még mindig léteznek – és most néhány hónap különbséggel ugyanabban a budapesti klubban láthatjuk őket.
A nagy második élet
A Sisters története ugyanis egyáltalán nem ért véget 1985-ben. Eldritch Patricia Morrison basszusgitárossal építette újjá a zenekart, és 1987-ben megjelent a Floodland. Ha a First and Last and Always megteremtette a Sisters kultuszát, a Floodland kitágította azt. Ezen szerepel a This Corrosion, a Dominion/Mother Russia és a Lucretia My Reflection – azok a dalok, amelyekkel a zenekar messze túljutott az underground klubok világán. A This Corrosion producere Jim Steinman volt, akinek grandiózus stílusa tökéletesen illett Eldritch egyre monumentálisabb elképzeléseihez.
Eldritch a hosszú lemezcsendet korábban elsősorban a lemeziparral és egykori kiadójával kapcsolatos rossz tapasztalataival magyarázta. A helyzet azóta sem lett sokkal jobb... A Sisters így egyfajta köztes állapotban maradt: új zenéje van, új dalokat játszik, de a klasszikus értelemben vett lemezkészítéshez nem tért vissza.
1990-ben aztán megjelent a harmadik album, a Vision Thing. És itt történik valami egészen furcsa: jött harmincöt év szünet a The Sisters of Mercy albumok történetében. Ez önmagában is meghökkentő lenne, csakhogy közben a zenekar nem szűnt meg. Andrew Eldritch folyamatosan turnézik különböző felállásokkal, a Sisters pedig rendszeresen játszik olyan új dalokat is, amelyek soha nem jelentek meg hivatalos nagylemezen.
Vagyis egy olyan zenekarról beszélünk, amelynek teljes hivatalos stúdiódiszkográfiája mindössze három album, az utolsó 1990-ben jelent meg, mégis évtizedek óta megtölti a koncerthelyszíneket.
Negyven év alatt sem lett belőle nagy barátság
A szakítás persze lassan már rocktörténelem, de úgy tűnik, az idő nem oldott fel minden ellentétet. Wayne Hussey-t 2026 márciusában arról kérdezték, elképzelhető-e valaha a First and Last and Always korszakának újraegyesülése. Elmondása szerint Craig Adamsszel már beszéltek róla, és pontosan tudják, hogy lenne benne pénz, de Hussey nem látja reálisnak a dolgot – már csak azért sem, mert szerinte ehhez elsősorban Andrew Eldritchnek kellene igent mondania. Eldritch azonban nem mutat különösebb érdeklődést egykori zenésztársa iránt: amikor egy interjúban Wayne Hussey neve is előkerült, röviden csak annyit mondott róla, hogy „nem fontos nekem”. Úgyhogy aki abban reménykedik, hogy negyven év után egyszer csak színpadra áll a First and Last and Always felállása, annak egyelőre marad a lemez.
Három év után ismét Budapest
A magyar közönségnek nem kell bemutatni a The Sisters of Mercyt (sem): legutóbb 2023-ban jártak nálunk, akkor ugyancsak a Dürer Kertben játszottak, teltház előtt. Most ugyanoda térnek vissza 2026. október 28-án.
Tehát: októberben megnézhetjük Andrew Eldritchet és a The Sisters of Mercyt, majd alig több mint fél évvel később, 2027. május 9-én ugyanott Wayne Hussey, Craig Adams és Simon Hinkler The Missionje áll színpadra. A Live Nation csinált már hasonlót: elhozta Budapestre John Lydont a Public Image Ltd.-del, majd a Sex Pistolst Frank Carterrel. Úgy látszik, működik a recept: nem állnak szóba egymással? Semmi baj, elhozzuk mindkettőt :D
És negyven évvel a nagy szakítás után pedig nekünk sem kell erőlködni, hogy eldöntsük, kinek volt igaza: Budapesten rövidesen mindkét folytatást meghallgathatjuk.
The Sisters of Mercy, Andrew Eldritch, Dürer kert, The Misson
Szólj hozzá!