A Merchandise nem egy klasszikus zenekar. Carson Cox, David Vassalotti és Pat Brady hármasánál minden képlékenynek tűnik, küzdenek a kategorizálás ellen és igyekeznek is kicsúszni minden skatulyából. Már a nevük is egy vicc
Tavaly ősszel megjelent A Corpse Wired for Sound című albumukkal megszakítva az otthon rögzítés tradícióját a zenekar életében először betette a lábát egy igazi stúdióba, méghozzá Olaszországban. A dalok nagy része pedig azután született, hogy Cox elhagyta tampai otthonát és New York és Berlin között ingázik, a két város pedig rengeteg inspirációt jelentette számára, Dave Vasalotti, szerzőtársa azonban maradt Floridában. Szerencsére a távkapcsolat az Atlanti-óceánon keresztül is működött.
Ahogy az új anyag címe is sugallja, ez a legsúlyosabb eddigi anyaguk, egy elfeketedett álomkép, filmszerű és költői, mint mindig, ám fülbemászó és az eddigieknél valamivel rövidebb dalokkal operál.
Dave szerint a lemez címe – bár nem szándékosan -, de jól összegzi hol is vannak jelen pillanatban, az előző After the End című album után, ahol újjászülettek, mint rock zenekar, majd „meghaltak” ismét. „Az eredmény ez a felfúvódott hulla, válasz az Atlanti-óceán mindkét oldaláról, ami mindörökké énekel mindennek ellenére.” Carson hozzáteszi: „Szeretem ezt a kifejezést, mert bármi lehet, vagy semmi, de akárhogy is, el van cseszve.”
A Merchandise előtt két hasonlóan izgalmas csapat, a Belau és az Agavoid ringat bennünket hangulatba. Az Agavoid triója experimentális psych-art drempopos muzsikájával és tavaly bemutatott CĀSUS című lemezük dalaival érkezik, míg a Belau friss, Fonogram-díjas lemezével, „sundowntempo” dalaival viszi el a lelket egy mediterrán utazásra.
Szólj hozzá!