A kérdés lényegtelenebb része, hogy a Zaz név (mellesleg az Isabelle név francia beceneve, akárcsak a Zazie) nem egy együttest, hanem egy harmincas, nagyon csinos énekesnőt takar (aki mellesleg több hangszeren – hegedű, zongora, gitár – is játszik), rendes nevén Isabelle Geffroy-t (kiejtve talán zsöfroá, de ne kövezzen meg senki, ha nem, a franciatudásom elég hézagos), aki egyébként meglehetősen képzett énekes, nagyjából fél életét töltötte különböző helyeken való zenetanulással különféle francia nagy- és kisebb városokban Franciaország több intézményében. Az csak mellékes, hogy mellette kung-fuzott is.
A lényegesebb az, hogy igazából talán a fenti az egyetlen dala, amellyel kirándult erre a slágeresebb területre. Persze nyilván ez került a francia – és még néhány európai – slágerlistára 2010-ben, Zaz első lemezének (címe: Zaz) megjelenése után. Persze arra elég jól ráérzett, hogy ez a dal lesz a sokaknak tetsző sláger, mivel ez volt az első kislemeze A oldalán is (igen, 2010-ben is adtak még/már ki kislemezt).
Egyébként azonban ennél jóval kevésbé pörgős dalokat énekel, sokkal inkább a blues, jazz (pl. Les passants – Járókelők) és soul világából, időnként keringőbe is átcsapva (pl. La pluie – Az eső), de pl. Edit Piaf-feldolgozás, azaz hagyományos francia sanzon is hallható tőle (pl. Dans ma rue – Az utcámban, de ilyen a La vie en Rose – Az élet Rose-ban – című dal is), persze ez a stíluskavalkád (vagy nevezzük úgy: eklektikus zenei világ – mennyivel szebben hangzik, nem?) francia előadóknál és zenekaroknál egyáltalán nem szokatlan.
Fentiekből talán kiderül, hogy nem igazán pörgős program várható a koncerten július 22-én, inkább kissé merengősebb zenék képezik majd a koncert jelentősebb részét (persze arra azért bátran lehetne fogadni, hogy a Je veux nem marad ki, és kár is lenne, tényleg nagyon jó szám).
Az talán nem, hogy ennek ellenére nagyon színvonalas zenére lehet számítani, ezért ezt ideírom.
Szólj hozzá!