A nyolcvanas években még nem létezett a Facebook, így nem voltak Facebook-események és online rajongói csoportok, ahogyan kereskedelmi televíziózás és rádiózás sem, valamint nem bővelkedett a korszak lemezkiadókban és koncertszervezőkben sem, ami azt jelentette, hogy a zenéhez, a zenészekhez, a koncertekhez fűződő információk egy sokkal szűkebb keresztmetszetű – ezáltal ellenőrizhetőbb – csatornán jutottak el az emberekhez, s ennek a korlátozottabb információs közegnek komoly jelentőséggel bíró eszközei voltak a plakátok.
Ezek egy része promóciós céllal készült, az előadót vagy a formációt népszerűsítette, másik részük konkrét információt hordozott például egy adott koncertről. A grafikai anyagok központi elképzelés, rendelés nyomán születtek meg, és a megjelenésük is tervezett, sőt, finanszírozott volt, így viselhetik ezek a produktumok kiváló grafikusok és fotósok keze nyomát: a V'Moto-Rock és a Piramis 1980-as promóciós plakátfotóját például Díner Tamás fotóművész készítette.
Mindkét plakátot a Pepita Records adta ki, csakúgy, mint a Szabó Gábor, a Neoton, az Edda Művek és a Skorpió aukcióban szereplő plakátjait. A Neoton Família a Magyar Hanglemezgyártó teljes támogatását élvezte. A nyolcvanas években csak angol nyelven mintegy 10 albumuk jelent meg (Nyugat-Németországban, Argentínában, Japánban, Spanyolországban) – ehhez viszont kellett egy nemzetközi porondon is helytálló név, ez lett a Newton Family.
Szintén a Pepita égisze alatt készült Katona Klári promóciós plakátja, a fotót Helyey Zsuzsa jegyzi. Az énekesnő pályafutásának 1981 és 1989 közé eső szakaszát a „Presser-korszaknak” is nevezik. Élete legnagyobb sikerét az 1981-ben megjelent Titkaim című album hozta meg – ez volt a gyöngyös-frizurás lemezborító, mely aztán Lárika védjegyévé is vált abban az időszakban. A Presser Gábor–Sztevanovity Dusán szerződuóval öt évig dolgozott együtt, a lemezeken az LGT kísérte. A gyümölcsöző együttműködés következő produktuma az 1984-es Katona Klári című és az 1986-os Éjszakai üzenet nagylemez volt, 1989-ben Presserrel elkészült a Mozi című feldolgozáslemez, utána már maga írta dalait egészen a kétezres elején bekövetkezett visszavonulásáig.
A Pepita jelentette meg az R-GO lemezét is. Az elnevezés utal a megalakulás mikéntjére: 1982-ben Szikora Róbert kivált a Hungáriából, és létrehozta saját bandáját: Robi Go→ R-Go. Különleges megjelenésükkel és a csikidámnak elnevezett, amúgy nem létező stílussal rendkívüli népszerűségre tettek szert, így pár év alatt,1987-re elértek a sikereik csúcsára – aztán oszlottak fel az eredeti felállásban, de Szikora mindmáig életben tartja ezt a sajátos műfajt.
A plakátot Vértes György fotójával Nagy András tervezte.
Az akkori támogatási rendszerről árulkodik, hogy a tételek között szereplő P. Mobil-plakát saját zenekari nyomásban készült – lemezük sem lehetett egy darabig –, viszont nem más készítette, mint a rockzenész-karikatúráiról is híres grafikusművész, Bodola György. Tavaly volt 40 éve, hogy a P. Mobil megkezdte első nagylemezének felvételét a Kóbor János (RIP) házában kialakított új Omega stúdióban, ez volt a Mobilizmo. Noha a zenekar akkor már csaknem egy évtizede létezett, abban a politikai környezetben finoman szólva nehezen érvényesültek, mindössze három kislemezük (Kétforintos dal, Menj tovább, 1978; Forma 1, Utolsó cigaretta, 1979; Miskolc, Csizma az asztalon, 1980) jelenhetett meg. Az áttörés annak is köszönhető volt, hogy élő koncertjeik rengeteg embert mozgattak meg, s mára már az 1970–1980-as évek magyar könnyűzenei életének egyik meghatározó zenekaraként tartják számon őket.
Ami a koncertplakátokat illeti, megjelenésében kiemelkedik a kommunizmus áldozataiért 1990-ben rendezett – vagy nem rendezett: egyszerűen nem leltük nyomát, a megkérdezett korabeli koncertszervezők, de még a BS akkori munkatársai sem emlékeznek rá – koncert plakátja, amely a Kossuth-díjas Orosz István munkája: egy vörös csillagba gabalyodott halott galambot ábrázol kopár háttér előtt.
A nyolcvanas évek elejéig az ORI (Országos Rendező Iroda) volt az egyetlen koncertszervező cég, amíg meg nem jelent az IRI (Ifjúsági rendező iroda). Ez utóbbi bonyolította az LGT ’84-es turnéját, amelynek nagy dobása „Az első magyar óriás kislemez” volt: a hangzatos elnevezés a zenekar 1984-ben megjelent (maxi) albumát takarta. Az eredeti négy számból annak idején kettőt rögtön le is tiltottak, ám végül három számmal jelent meg (később, 2012-ben, immáron mp3 formátumban tették közkincsé a teljes kislemezt, a Dalaktikával kiegészülve).
Kuriózumnak számít az Iron Maiden 1984-es budapesti koncertjének oszlopplakátja, amely két darabból áll. Maga a koncert azért (is) vonult be a magyar könnyűzene történetébe, mert a zenekar csak a Budapest Sportcsarnok parkolójában léphetett fel, a szervezők ugyanis attól féltek, hogy a magukról megfeledkezett rajongók esetleg kárt tesznek a két évvel korábban átadott épületben.
Az underground vagy „ellenkultúra” zenei eseményei a fentiekhez képest kissé más módon jutottak el a célközönséghez: ezeket a kreatívokat általában maguk a zenészek vagy művész barátaik, rokonaik készítették: a Sziámi-grafikákat például Gasner János, a magyar alternatív rock egyik legjelentősebb gitárosa, a Cro-Magnoni Cola plakátját pedig Szász György első felesége, Visnyei Ilona grafikus művész – az Oscar-díjas Légy című film egyik rajzolója – készítette. Ezeket a plakátokat maguk ragasztották ki városszerte, olykor egy másik zenekar plakátjára, úgy, hogy a kurrensebb helyeken már komplett papírrétegek keletkeztek, s az is megesett, hogy alig ragasztották ki, a rendőrök máris letépték a kihelyezett plakátokat.
Feltűnik a tételek között egy 1984-es naptár, amelyen a legendás Beatles mellett helyet kaptak hasonló, mérföldkőnek számító zenekarok, mint a szomszédlány, Alice után 1976 óta vágyakozó Smokie, vagy Sting egykori zenekara, a Police.
Mivel maga a film is kuriózum volt, a plakátja is annak számít: az I'm Not There egy rendhagyó életrajzi film, amelyet az immáron Nobel-díjas Bob Dylan amerikai énekes-dalszerző élete és zenéje ihletett. Ami igazán különlegessé teszi, hogy hat színész alakítja Dylan közéleti személyiségének különböző aspektusait: Christian Bale, Cate Blanchett, Marcus Carl Franklin, Richard Gere, Heath Ledger és Ben Whishaw. Ami a jelent illeti, a hétvégén nyitják meg ünnepélyesen az oklahomai Tulsában a Bob Dylan Központot, ami az irodalmi Nobel-díjas költő és zeneszerző munkásságát bemutató múzeum és archívum – a zenész természetesen még javában alkot és koncertezik :) A megnyitón olyan zenészek lesznek majd jelen, mint Elvis Costello, Patti Smith és Mavis Staples.
A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt az R51 Atelier Budapestben, valamint a kijelzők és monitorok elé május 12-én 19 órakor. Azok, akik licitálni szeretnének az élő közvetítésen, május 11-én 19 óráig regisztrálhatnak az axioart.com oldalon.
plakát, Plakátfiú, plakátaukció, nyolcvanas évek, falra fel
Szólj hozzá!