A kereszt, a Dávid-csillag és az iszlám félhold egymásba illesztve - egyetlen ágas bogas jelképként: ez jelenik meg az Orphaned Land All Is One (Mind egy és ugyanaz) című új lemezének borítóján. Ez az ábrázolásmód ugyan sok hívőből értetlenkedést válthat ki, de nem alaptalan egy ilyen megközelítés. Az album címe egyben magában hordozza a zenekar legfőbb mondanivalóját is:
„Az embereket szívük és belső meggyőződéseik szerint kellene megítélni, nem pedig vallási felekezetük alapján”.
A témaválasztást megmagyarázza, hogy az Orphaned Land éppen e vallások őshazájából, a mai Izraelből érkezik – melynek fővárosa, Jeruzsálem mindhárom vallásban szent városnak számít. Szemben számos death, black és folk metal zenekarral, az Orphaned Land nem mítoszokról és legendákról énekel, hanem olyan helyzetekről, melyek a valódi világban történnek körülöttük, éppen most. Talán ennek is köszönhető, hogy nehezen találnánk még egy olyan izraeli zenekart, aki annyi embert érintett meg a Közel-keleti állam határain túl, mint a szóban forgó. Ráadásul az együttes munkássága olyan emberek között segít lebontani a falakat, akiket vallásos meggyőződésük elvileg ellentétes oldalakra sodorna. A rajongók elszántságát mi sem mutatja jobban, minthogy 2012-ben petíciót indítottak, melynek célja, hogy a zenekar egyszer Nobel-békedíjat kaphasson.
„Soha sem hittem volna, hogy egy izraeli együttes tevékenységét egyszer muszlimok ezrei fogják nyomon követni szerte a világon.” - mondta el Kobi Farhi frontember. - „Amikor Isztambulban, Törökországban játszunk – jelenleg ez az egyetlen muszlim ország, ahol felléphetünk -, rengetegen érkeznek Iránból, Egyiptomból, Libanonból és Jordániából, hogy láthassanak bennünket. Sokszor egymással harcoló ellenségek érkeznek közösen, hogy megnézzék a koncertet. Bár történelmileg a zsidók és az arabok egyaránt Ábrahám leszármazottai, a rengeteg konfliktus és érdekellentét elfeledtette ezt velünk. A felfedezés, hogy a zenénk újra rávilágíthat erre a régi egységre, megdöbbentett engem. Így kapta a címét az új album: Mind egy és ugyanaz.”
A politikai mondanivalóval is bíró dalszövegeket ugyan a zsidó származású Farhi írja, de a konkrét mondanivaló tartózkodik attól, hogy bármelyik oldal mellett állást foglaljon, és ez a megközelítés nem változott a '90-es évek óta. Műfajának megfelelően a zenekar nemcsak mondanivalójában, hanem megszólalásában is igyekszik egyre jobbat és emlékezetesebbet alkotni, így az egyes lemezek mindig különböznek a korábbiaktól. Az énekes ezúttal több tiszta énekhangot használ a három országban - Izraelben, Törökországban és Svédországban – rögzített albumon, melynek készítésében összesen 40 zenész és kórista vett részt.
Élőben október 4-én a budapesti Club 202-ben. Az este orientális hangulatát tovább erősíti a turnévendég Bilocate zenekar produkciója, ők ugyanis Jordániából érkeznek majd, hogy bemutassák komor hangulatú, szintén keleties elemekkel operáló Summoning The Bygones című lemezüket. A kiadványon többek között Dan Swanö is vendégénekel, és egy Paradise Lost feldolgozást is találunk rajta. Két francia zenekar is játszik majd ezen az estén: a Klone lebilincselő progmetal dalokat kínál, míg a nemrég alakult The Mars Chronicles tömény, hangulatos post metalt játszik majd.
Szólj hozzá!