Illés, LGT, Mini, Beatrice – olyan legendás zenekarok, még az ifjabb korosztály számára is ismerősen hangzanak.
Kőbányai János (1951) író, szociológus, könyvkiadó pályája elején, az 1970-es évek második felében gyámügyi előadóként szociográfiákat jelentetett meg fiatal munkásokról, a szocialista nagyvállalatok embertelen struktúrájáról és a társadalom peremén élő csellengőkről. Riporterként fényképezőgéppel járta a koncertek helyszíneit, és több mint tízezer fotót készített.
Kőbányai szociológiai írásaiban gyakran felbukkanó "beat-ünnep" és "beat-ünnep vége" fogalompárra fókuszál. Megjeleníti a beatnemzedék továbbélését, így a Kőbányai által "magyar Woodstocknak" tartott, május 1-jei tabáni koncertek ünnepi jellegét kidomborító, a zene felszabadító hatását olykor eksztázisban megélő sztárokat és rajongóikat, illetve a beat-ünnep végét jelző Beatrice-korszak, a csöves jelenség, valamint a korai punk és alternatív klubkoncertek kiábrándultabb világát.
Bár mindkét jelenségnek megvolt a nyugati előzménye, nálunk mégis sajátosan magyar jellegzetességeket öltött, nemcsak külsőségeiben, de abban is, hogy az idősebb generációval szembeni lázadásba a szocialista rendszer ifjúságpolitikájával szembeni elégedetlenség keveredett. Magyarországon a beat és később a rock- és punkkultúra jó része a tűrt és tiltott kategóriák határmezsgyéjén mozgott; ez a szemlélet lehetetlenítette el a Beatricét, illetve vezetett számos punk- és alternatív koncert (sőt zenekar) betiltásához, egyes előadók bebörtönzéséhez a nyolcvanas években. Kőbányai János felvételei ekként a zenetörténeti dokumentáción túl a késő Kádár-korról is látleletet nyújtanak.
A gazdag képanyagából most mintegy másfél százat választottak ki a Beat! kiállítás keretén belül, amely amellett, hogy fontos zenetörténeti dokumentáció, egyben látlelet a Kádár-korszak késői időszakából.
Helyszín: Szentendrei Régi Művésztelep (2000, Szentendre, Bogdányi út 51.)
Szólj hozzá!