Az Editors a huszonegyedik század indi rockjának az egyik legnagyobb sikersztorija. Eddig 5 albumot jelentettek meg, 2005-ös The Back Room című debütáló lemezükkel együtt már több mint kétmillió eladott albummal büszkélkedhetnek világszerte, ezáltal ők lettek Nagy-Britannia egyik legnagyobb zenei exportcikke. Úgy tűnik, mégis inkább az öreg kontinensen kedvelik őket jobban...
Egész nyáron óriási tömegek előtt játszottak Európában, és headlinerként léptek fel belga, holland és egyéb fesztiválokon. De amikor visszatértek oda, ahol először játszottak Angliában, előtte akkor is megálltak Belgiumban és Hollandiában, mert ott legalább annyira szeretnek fellépni, mint otthon.
"Az első pár lemez után, amikor kicsit szétestek a dolgok és volt egy kis szünet, akkor úgy éreztük, hogy az otthoniakat kevésbé érdekeljük. Az emberek láttak és hallottak minket régebben, és elkönyveltek egyfajta módon, de nem látták azóta az új line-upot, vagy azt, hogy 2007 óra mennyire más Tom (az énekes) a színpadon" – mondta Leetch, majd hozzátette:
"Európában sokkal nagyobbat szóltak az olyan dalaink, mint az ‘Eat Raw Moot = Big Drool’ vagy a ‘Papillon’. Ezeken keresztül váltunk híressé Anglián kívül. Nem igazán értem miért, ilyen számokat gyakran hallasz ha britzene-rajongó vagy. Gondolom megváltozott, mit hallgatnak az emberek, és már nincs kedvenc együttesük sem. Valami miatt itt (Európában) ez jobban bejött (az embereknek)."
Azt is nehezményezik, hogy otthon nem játszhatnak annyit egy fesztiválon, mint Európában.
"Játszottunk a Kendal Callingon (UK) nyáron, és ijesztően sok nagyszínpados banda volt. Kb. 50 percet voltunk a színpadon, és elég nehéz volt 10 év és 5 album zenéjét egy ekkora idősávba belepréselni. Mintha futószalagon lennénk. Koncert kész, jöhet a következő. Viszont ha európai fesztiválra jövünk, legalább 90 percet kapunk, és mindenkinek van ránk ideje." – mesélte Ed Lay.
A banda Birminghamból indult, de számukra sem minden fenékig tejföl ott...
"Régen például a The Jug Of Ale nevű helyre egy font volt a beugró, ugyanennyi a sör és mindenkit ismertél ott. A környékről minden banda ott lógott, feleztük a számlát, jó közösség volt. Gondolom, ilyen még mindig van, csak elég nehéz kitörni belőle. Mindig is nehéz ügy volt ez a város, ha erről van szó. Ha koncertezel Manchesterben, gyorsan elkapkodják a jegyeket, de Birmingham más állatfaj. Még a más városokból érkező nagyobb nevek is küzdenek errefelé. Fura, mert elég nagy és multikulturális város, de ahhoz, hogy egy esős kedd estén az emberek kimozduljanak, és elmenjenek egy koncertre, ahhoz meg kell mozgatnod a környező településeket is, mint Solihull vagy Sutton Coldfield. Otthon inkább elmegyek egy koncertre, minthogy játsszak egyen!" – vélekedik a basszusgitáros.
Romániában viszont remekül érezték magukat.
"Ha egyetlen fesztivált kéne ajánlanom jövőre akárkinek, akkor az a Summer Well lenne Bukarestben. Libabőr élmény volt mindannyiunknak. (...) Már játszottunk egyszer Bukarestben, körülbelül hét évvel ezelőtt, szóval fogalmunk sem volt, hogy most mit várjunk. De nagyjából 25.000 ember előtt léptünk fel, és nagyon lelkesek voltak. Teljesen benne voltak a buliban, szinte szikrázott a levegő. Fantasztikus volt" – emlékezett vissza Russel.
Már nem titok, hogy rövidesen kijön a 6. albumuk, amely a Violence nevet kapta.
Amint abbahagyták a turnézást 2016 augusztusában, nekiálltak a munkának, és azóta is ezen a lemezen dolgoznak. Soknak tűnik? Nem csak az olvasónak...
"Mindig is az volt a terv, hogy a lehető legtöbb időt töltsük a stúdióban azért, hogy összegyűjtsük és kidolgozzuk az ötleteinket. De most már azt gondolom, hogy talán túl sok időt töltöttünk el vele, túlfőztük... (...) Azt mindig is tudtuk, hogy melyik az a dal, ami van annyira jó, hogy továbbhaladjunk vele. De a mostani album elég trükkös volt, mert rengeteg ötletünk volt, de ezek állandóan változtak... Így elküldtük őket pár embernek. Ekkor jött a képbe Blanck Mass és Leo Abrahams, akik több dalon drasztikusan változtattak, lökést adva ezzel annak, hogy milyen irányba kéne haladni a lemezzel" – így Ed.
Az új lemezről három számot már játszanak is a koncertjeiken ( “Cold”, “Hallelujah”, “Magazine”), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy leteszteljék őket közönség előtt.
"Mielőtt elkezdtük volna játszani őket élőben, nem úgy hangzott a felvételen, mintha egy banda játszaná őket... De most már olyanok." – vélekedik a basszgitáros.
Az albumon 10 szám lesz, és 2018 márciusában kerül a nagyközönség elé. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz az új album hangzása az előzőekhez képest, Russel Leetch így felelt:
"Ha el kellene helyeznem, azt mondanám, hogy az ‘An End Has A Start’ és az ‘In Dream’ keveréke. A szinti még mindig ott van, de jobban kiegészítettük ezen az albumon. Szóval, ha elképzeled, hogy milyen az, amikor Blanck Mass ráteszi a kezét az Editors dallamaira, na, akkor valami olyasmi... Nagyon élveztük az album elkészítését. Úgy gondolom, ez egy igazán jó album lesz, ha elkészül."
"Azt hiszem, mind sokat tanultunk az elmúlt évek során. Nem csak zeneileg. Szerintem már jobban élvezzük, mint mikor elkezdtük. Mindenki úgy érzi, megvan a saját kis szelete a tortából. Pozitív az egész. Most egy olyan fázisban vagyunk, ahol mind úgy gondoljuk, hogy innen még nagyon sokáig tudjuk csinálni ezt. Nem állunk le..." – tette hozzá a dobos.
Hát, ne is, nagyon várjuk az új albumot, amelyről éppen tegnap jelent meg egy dal
Ráadásul április 16-án az Akváriumban lépnek fel, tehát személyesen is meggyőződhetünk mindarról, amit ebben az interjúban elmondtak, és nyilván a fent említett három számnál többet is megmutatnak a magyar közönségnek az új albumról.
Editors, turné, fesztivál, siker, Russel Leetch, Ed Lay
Szólj hozzá!