S ez még csak nem is politikai kérdés, hanem generációs. A kerület egykori vezetője nem tartotta feltétlenül fontosnak a nép szórakoztatását, elvolt a nyugdíjasklubok szimpátiájának megnyerésével. Se egy normális népünnepély, se zsákban futás – jó, olykor lepényevés, de ez zsigerből jön. Aztán változott a felirat a névtáblán, és a megfiatalodott kerületvezetés kezdte felfogni, hogyha csak aludni árnak ide az emberek, akkor mindenki mindig álmos lesz... Hangsúlyozom újra: a megjegyzés nem politikai, hanem életkori problémákat feszeget.
A Zichy-kastély romló állagú épületének kulturális célú hasznosítására is elhasalt néhány nagyívű álom, de aztán jött egy kecske-káposzta megoldás: hasznosítsák a hátsó dzsumbujt, abból pénz is lesz meg program is az embereknek, anélkül, hogy nagyon a zsebbe kellene nyúlni. Akárkié is volt az ötlet: riszpekt. A Sziget és az egykori dokk ugyan már rárajzolta a városrészt Budapest szórakozási térképére, de ez romkocsmás (vagy kapolcsi?) feeling eddig nem igazán volt errefelé jellemző.
Úgyhogy a hátsó ficak parlagon heverő részéből egyszer csak kinőtt a város egyik legnépszerűbb szabadtéri szórakoztatóhelye, a Kobuci. A későn érkezők kedvéért elmondjuk, hogy a névadó a hely specialitása, a kolbászos buci volt...
Kezdetben nem lehetett eldönteni, mi is a cél, afféle népi izének tűnt, aztán a folk, vagy progresszív vagy népszerű vagy popos folkra épülő műsor kezdett felduzzadni a mainstream zenekarok bulijaival és más igényes zenékkel. Szerencsére, az alapkoncepció nyomokban felfedezhető, talán ez az egyetlen olyan bulihely, ahol még látni szép magyar táncot – fiataloktól, farmerben, spontán, egy Kispál-nóta és egy AC/DC-szám között... És ez az a hely, ahol nem csak a menő bandák léphetnek fel, hanem a kevésbé ismertek is, továbbá a fesztiválszervezők is felfedezték a kert hangulatában rejlő lehetőségeket.
S ha már a fiatalokat emlegettük: a műfaj színesedésével a korosztály is vegyesebb lett. A személyes kedvencem a NÉNI, az szépséges, ősz törzsvendég, akinek már széke is van a bal négyes páholyban – nem tudni, kinek a rokona vagy ismerőse, de szinte minden koncerten ott van. Hajrá!
De hogy ne legyen minden tökéletes, mert az gyanús lenne, törzsvendégként sírva könyörgünk a borbeszállító lecseréléséért, és azt is megjegyezzük, hogy időnként túllő a célon a levegőbe berobbanó kolbászszag... De nagyjából ennyi a bajunk, ami mellé odabiggyesztjük, hogy végre sikerült egy normális honlappal megtámogatni a projektet, amelyen keresztül már jegyet is lehet vásárolni a koncertekre.
A lényeg persze mégis csak a program, ez lesz még áprilisban:
23. Gypo Circus; Maszkura és a Tücsökraj
24. Zuboly
25. Révész Sándor
28. Vodku
29. Ripoff Raskolnikov
30. Tárkány Művek
Május elsején pedig Óbuda Napja, ingyenes koncertek, részletek itt.
Szólj hozzá!