A Roger Waters Presents LEGACY – Egy Pink Floyd Show 2027-ben több mint száz koncertet tervez Észak-Amerikában és Európában, június 1-jén pedig a Budapest Arénába érkezik.
A történethez kapcsolódik a Pink Floyd egyik legendás koncertfilmje, az 1972-es Pink Floyd: Live at Pompeii is. Adrian Maben filmjének különlegessége, hogy a zenekar nem közönség előtt, hanem az ókori pompeji amfiteátrum üres romjai között játszik – a helyszín és a Pink Floyd akkori, kísérletező zenéje együtt egészen sajátos atmoszférát teremt.
A 85 perces koncert-dokumentumfilm azért is fontos kordokumentum, mert éppen egy fordulóponton mutatja a zenekart: már kialakulóban van az a Pink Floyd-hangzás, amely hamarosan világhírűvé teszi őket, de The Dark Side of the Moon még csak készül. A film ritka Abbey Road-i felvételeken azt is megmutatja, ahogy a zenekar dolgozni kezd a később korszakossá váló albumon.
Vetítés: BEM MOZI; október 19., hétfő, 21:00
A címben szereplő „Roger Waters Presents” ebben az esetben szó szerint értendő: Waters irányításával hozták létre a produkciót, de a tízfős zenekar zenei vezetője a fia, Harry Waters, aki Hammond B3 orgonán, zongorán és énekesként is részt vesz a műsorban. Ez azért sem mellékes részlet, mert a koncert nem valamiféle új Roger Waters-szólóturné és nem is Pink Floyd-koncert. A LEGACY önálló produkció, amely a Pink Floyd 1971 és 1979 közötti korszakára koncentrál: a The Dark Side of the Moon, a Wish You Were Here, az Animals és a The Wall dalaiból válogat, miközben az eredeti művek által inspirált vizuális elemeket és retrospektív vetítéseket is használ.
Az apa távollétét talán semmi nem mutatja jobban annál, hogy még az ő énekhangjára is külön embert kerestek. Roger és Harry nemzetközi online válogatást indított, ahol több mint háromezer jelentkező közül választották ki Clifton David Broadbridge-ot, aki korántsem ismeretlenül csöppent bele a klasszikus rock világába. A kanadai származású, ma Tennessee-ben élő énekes-gitáros mintegy két évtizede játszik a Classic Albums Live produkcióban, amely klasszikus rocklemezeket szólaltat meg élőben az eredeti felvételekhez a lehető leghűségesebben – köztük Pink Floyd-albumokat is. Broadbridge emellett producer és hangmérnök: dolgozott a legendás torontói El Mocambo stúdióban, és éveken át Eddie Kramer, Jimi Hendrix és a Led Zeppelin egykori hangmérnök-producere mellett is. Vagyis amikor Harry Waters olyan énekest keresett, aki képes megszólaltatni az apja ötven évvel ezelőtti szólamait, végül olyan zenészre esett a választása, aki pályája jelentős részét éppen a klasszikus rock eredeti hangzásának tanulmányozásával és újrateremtésével töltötte.
Harry Waters számára ugyanakkor mindez nem egyszerűen egy Pink Floyd-repertoárt játszó projekt vezetése. Az ő kapcsolata ezekkel a dalokkal szó szerint gyerekkorában kezdődött. Hároméves volt, amikor 1980-ban az Earls Courtban látta a The Wall előadását, hangja pedig már a The Wall album Goodbye Blue Sky című dalában is hallható. Felnőtt zenészként több mint tizenöt éven keresztül játszott apja turnéin, köztük a The Dark Side of the Moon és a The Wall koncertsorozatain, valamint a 2016-os Desert Trip fellépéseken. A családi örökség története mégsem egészen úgy fest, hogy a fiú egyszerűen beleszületett apja zenéjébe, majd továbbvitte azt. Harry szerint a Pink Floyd csak egy része volt annak a jóval szélesebb zenei közegnek, amelyben felnőtt, ő pedig saját jogán szeretett bele ezekbe a dalokba.
„Mély hatással volt rám, függetlenül attól, hogy apám zenéjéről volt szó” – fogalmaz a sajtóanyagban.
Ma is erősen kötődik hozzájuk: kedvenc Pink Floyd-albuma az Animals, a legszívesebben játszott dala pedig a Shine On You Crazy Diamond. Ezzel pedig vissza is érkezünk ahhoz, amit Purple Disco Machine kapcsán a zenei öröklődésről írtunk. Ott Tino Piontek a szülei Pink Floyd-, Alan Parsons-, Jean-Michel Jarre-, Vangelis- és Kraftwerk-lemezeihez nyúlt vissza a COSMOTROPIA készítésekor. Harry Watersnél ugyanez a folyamat jóval közvetlenebb: nem egyszerűen az apja által hallgatott lemezeket örökölte, hanem olyan zenében nőtt fel, amelynek létrehozásában az apja maga is kulcsszerepet játszott.
Most pedig részben szerepet cserélnek. Roger Waters a háttérből vesz részt a LEGACY létrehozásában, Harry pedig a színpadon felel azért, hogy az életmű egy része tovább éljen. A vállalás ráadásul nem valamiféle modern átdolgozás: Harry szerint az albumokat a lehető leghitelesebben, „szinte hangról hangra” szeretnék újraalkotni. A setlistet Graham Broad dobossal közösen állította össze.
Roger Waters saját szerepéről szólva azt emelte ki, örül annak, hogy a közönség ismét együtt élheti át ezeket a dalokat, és dicsérte a fia által összeállított zenekart. Azt várja, hogy a rajongók világszerte láthassák a Harryvel közösen létrehozott műsort – nem azt, hogy vele találkozzanak a színpadon. Ennek konkrét okáról a bejelentés nem szól. A konstrukció ugyanakkor egy másik szempontból is figyelemre méltó. Waters az elmúlt években politikai és egyéb kijelentéseivel különféle viták középpontjába került, amelyeknek már a zenei pályájára is voltak következményei: Frankfurt 2023-ban megpróbálta lemondani a koncertjét – ezt később bíróság akadályozta meg –, 2024-ben pedig a BMG megszüntette vele kiadói együttműködését. Budapesti koncertjén is erős volt a protest-vonal.
A LEGACY ebből a nézőpontból akár kísérletként is értelmezhető arra, hogy Roger Waters személyét leválasszák Roger Waters zenei örökségétől. A Pink Floyd-dalok, a látványvilág és az alkotói koncepció marad, a színpadon azonban már a következő generáció áll. Hogy ez tudatos szempont volt-e a produkció létrehozásakor, azt nem tudhatjuk, a konstrukció mindenesetre pontosan ezt eredményezi.
A LEGACY budapesti koncertje 2027. június 1-jén lesz a Budapest Arénában. A Live Nation regisztrált tagjainak elővásárlása október 8-án 11 órakor, az általános jegyértékesítés október 9-én 11 órakor indul.
Roger Waters, Harry Waters, Pink Floyd, Legacy

























Szólj hozzá!