Sting előzenekara visszajön!

A Dea Matrona története egy különös véletlennel kezdődött. A két énekes és multiinstrumentalista még tinédzserként, egy ír nyelvű énekverseny riválisaként találkozott először. A versengésből hamar barátság lett, majd közösen kezdtek utcazenélni Belfast belvárosában – ezzel vette kezdetét az a közel egy évtizede tartó közös út, amely mára az ír rockszíntér egyik legizgalmasabb zenekarává tette őket.

A latin eredetű Dea Matrona név a kelta-római anyaistennőkre utal – arra az erős női hagyományra, amelynek nyomai a zenekar dalaiban is felfedezhetők.: zenéjük középpontjában is gyakran a női identitás megtalálása áll.

A kezdetektől a saját tempójukban haladtak. Évekig koncertről koncertre építették a közönségüket, közben önerőből készítették és finanszírozták kiadványaikat. A kitartás meghozta az eredményét: 2024-es debütáló albumuk, a For Your Sins az Independent Breakers lista élén nyitott, dalaikat műsorra tűzte a BBC Radio 1, felléptek a Glastonbury Fesztiválon, majd a kanadai The Beaches és Sting európai turnéján is bemutatkozhattak.

Második nagylemezük, a Hate That I Care június 5-én jelent meg az AWAL gondozásában, és minden tekintetben személyesebb lett elődjénél. A dalok egyszerre szólnak azokról a kérdésekről, amelyek fiatal nőként és zenekarként is foglalkoztatják őket: az ír női identitásról, a női önrendelkezésről és arról az érzésről, amikor az ember kívülállónak érzi magát.

„Izgatottak vagyunk a lemez megjelenése miatt. Úgy érezzük, ez az album sokkal inkább önmagunkat tükrözi. Tudatosabban reflektál a minket körülvevő világra, arra, hogyan találjuk meg benne a helyünket, és bátrabban mondjuk ki, amit szeretnénk” – fogalmazott Mollie McGinn.

Zenéjükben ott visszhangzik a Fleetwood Mac és a The Cranberries öröksége, a szövegeik viszont nagyon is a jelenről mesélnek. A dalaik jelentős része egy turnéfurgon hátsó részében születik, ahol két koncert között ugyanúgy előkerül az imposztorszindróma, mint a körülöttük zajló világ miatti bizonytalanság vagy éppen düh. Ezekből az élményekből születnek energikus, karakteres rockdalaik. A közös alkotás örömét talán a készülő album záródala, a Told U I'm Strange foglalja össze a legjobban. A felszabadult hangulatú szám egy spontán improvizációból nőtt ki. „Vicces, mert az album a Hate That I Care-rel indul, ami arról szól, hogy mennyire sokat törődsz valamivel, a végén pedig ott a Told U I'm Strange, ami olyan, mintha azt mondanánk: »Na ugye!«” – idézte fel Orláith Forsythe.

Hogy mi tartja össze őket ennyi év után? Mollie McGinn szerint erre egyetlen mondat a válasz:

„Egyszerűen furák vagyunk, és közben rengeteget szórakozunk.”