A NAGY-SZÍN-PAD verseny első helyezett zenekarával beszélgettem egy villámot, hisz minden fesztiválon találkoztam velük, és úgy érezhették már, hogy követem őket. Kirchknopf Gergő, a zenekar énekesét faggattam és beszélgetésből ami lejött nekem, az az, hogy zsigerből és érzésből zenélnek, írnak és állnak színpadra.
Szeretnék gratulálni a Nagyszínpad verseny első helyéért. Gondoltátok volna, hogy a reggae és ska ma teret kaphat, és versenyt nyerhet vele egy zenekar? Milyen kapuk nyíltak meg ezzel a díjjal?
K.G.: Egyértelműen foglalkozik velünk a média. Elsősorban ez a legszembetűnőbb észrevétel. Eddig a nagy rádiók nem nagyon játszottak, és saját bevallásuk szerint nem is számoltak a számukra láthatatlan közönségünkkel! Örülünk, hogy együtt bedönthettük a kapukat:-)
Mi az oka szerintetek, hogy ebben a műfajban mindig csak egy zenekar tud a mainstream világába bekerülni?
K.G.: Nagyban múlik azon, ki mennyi média támogatást kap. Az a zenekar, ahol viszont nincs bázis, nem léphet előre, hiába tolják őket. Azt is nehéz megítélni, hogy ma Magyarországon mit jelent a mainstream. Rengeteg már befutott, igazi, régről jövő bandát lehet látni, akik rendesen melóznak pl. egy falunapon a közönség szeretetéért! Szerintem nincs megállás, akik elhiszik, hogy sikeresek. bebukják!
Mi a tapasztalatotok, a Jó nekem című dalotok hatalmas sikere után, mi a másik nagy közönség kedvenc a koncerteken?
K.G.: Ezen még sosem gondolkodtam:-) Egyértelmű, hogy a Jó nekem valahogy önálló életet él, és rengeteg feldolgozásban születik újjá. Én nem dalokban, hanem koncertekben gondolkodom, mint egy előadás, ami hangulatot ad – bekeretezve az aznap estét. Mintha a koncert egyetlen dal lenne, van eleje vége, ível felfelé... Én így élem meg:-)
Sajátos a hangulat a koncertjeiteken, és egyike vagytok azoknak a zenekaroknak, akiknek a délutáni időpont is jó, mert a dalok sajátossága, hogy napsütésben is ugrálható és életigenlő. A VOLT fesztiválon a Nagyszínpadon is hasonló volt a helyzet. Öröm volt a nézőtéren. A színpadon mennyire lehetett túlélni azt a hőséget?
K.G.: Tényleg szemembe sütött a nap:-) Borzasztó meleg volt, és rendkívül megterhelő, főleg, hogy egy éjszaka kimaradt, hiszen Miskolcról estünk be. Szerencsére a színpadon nem erre gondolok, baromra élveztük, és főleg azt, hogy egyre többen lettünk! Ha a közönség bírja, akkor tök mindegy, hogy melegem van. Bele fogok mindig dögleni, ha kell:-)
Van a zenekarnak olyan rituáléja amit minden koncert előtt megcsinál? Esetleg a turnébuszban az úton? Mivel ütitek el az időt egy több órás úton?
K.G.: Nincsenek szokások, illetve lehet, hogy az a rituálé, hogy nincsen. A buszban általában beszélgetünk, filmet nézünk, nyugi van. Ismerjük egymást, tudjuk mikor kinek, hogy áll az energiaszintje.
Hogy születnek a szövegek és a zenék? Van recept hozzá, vagy egyszerűen az életérzés visz mindenkit?
K.G.: Ez az a kérdés amire nincs nagyon válasz.... Egyetlen dolgot tanultunk meg, az az, hogy tudjuk, mikor NEM szabad zenét szereznünk:-) A többi jön a flow-val!
A több év turnézás gondolom sok sztorit termelt... Ha egyet kell kiemelni, melyik lenne az? Vagy mondjuk kettőt: A legviccesebb és a legjobb élmény.
K.G.: Legjobb élmény, rengeteg van, nem tudnék kiemelni hirtelen most semmit, de pl, Gentleman, Buena Vista, Dog Eat Dog előtt játszani bomba volt, meg persze találkozni Manu Chaoval! Egyszer Erdélyben játszottunk, ahol a színpadhoz nem tudott beállni a busz, ezért a helyiek lebontották a betonkerítést, és úgy adogattuk be a cuccost! Na, ez helyzet volt :-)
Nyáron még fesztiváloztok, hol lesztek láthatóak és hallhatóak még? Ősztől merre robog az Ocho–busz?
K.G.: Játszunk a Fezenen, a Sziget és a Strand Fesztivál Nagyszínpadán, a SZIN-en, idén újra felléphetünk a Savaria Karneválon, a Kőszegi Szüreten, de megyünk az országba mindenfelé. Ősztől jönnek a klub bulik, novemberben egy szülinapi koncertre készülünk, az Akvárium Klubban.
Szólj hozzá!