Britney Spears annak ellenére, hogy idén tölti be 30. évét, elvált és két gyerekes anyuka, még mindig tini sztárnak számítja magát. Dalainak felépítése, szövegei, színpadi előadásmódja egyértelműen a 10-25 közötti csajos korosztálynak szól, és úgy tűnik, a dolog működik is.
Hatalmas tömeg várta a kapunyitást, a rácsokhoz préselődve számolták vissza a perceket, hogy mikor juthatnak be. Mikor eljött az idő a The Wall filmből ismerős sikoltós, rohanós jelenet kezdődött a kapuknál, hogy a jobb helyeket lefoglalják. Szerencsére a roham elmúltával már ép bőrrel is be lehetett jutni, nem szívesen kockáztattam volna a testi épségemet az ülőhelyemért. Bent már sokkal békésebb volt a hangulat, a 80%-ban tini lányokból álló társaság boldogan vásárolt a 3000 forintos rózsaszínnel nyomott Britney - Femme Fatale pólókból. Feltűnő volt a külföldiek aránya, a környező országok fiatalsága mind képviseltette magát, és boldogan nézegették vásárolt kincseiket, vagy latolgatták, mi lesz az előadás.
18.30-kor kezdett Karmatronic, fehér ruhában egy DJ pult mögött állva nyomta az idei nyár fiatalos slágereit. Fél órán keresztül keverte a zenét, és egyáltalán nem volt rossz. A közönség ellenben nem nagyon reagált, de ezt nem lehet felróni nekik, ők Britney miatt voltak itt, és őt akarták látni.
Kevéssel 8 óra után a Destinee & Paris kéttagú lánycsapat perdült ki a színpadra, ők a Clique Girlz feloszlása után együtt maradt lánytestvérek. Keresztnevüket összeírva már kész is volt a zenekar neve, és a régi bevált vonalon mozogva csajos számokat énekelnek. Főleg feldolgozásokat, legnagyobb sikerük a Gnarls Barkley egyszámos banda Crazy című száma volt. Ez azért már megmozgatta az egybegyűlteket, és látszott, hogy sikerült rendesen felhangolni a közönséget.
Kellemes volt, hogy a szünet alatt a kivetítőkön láthattuk még mennyi idő van hátra, míg Britney következik, ezt figyelve senki sem késte le a kezdést. Eljött az idő, és hihetetlen sikításba kezdett minden nőnemű lény a Sportarénában. Mi más is lehetne az első szám, mint a Hold It Against Me, a Femme Fatale lemez második, de roppant ütős dala. A koncert 17 számából 7 erről a lemezről származott, úgyhogy bátran mondhatom, lejátszotta az összes szóba jöhető dalt, amiről csak azt gondolta, sikeres lesz. Én nem tartottam mindet annak, a Beautiful a képkeretekkel vagy az If U Seek Amy a Marilyn Monrótól lopott ötlettel nekem nem jött be, viszont azt is tudomásul veszem, hogy nem én voltam a célközönség. Ők őrjöngtek mindenre, ami csak a színpadon történt, és erre Britney is alaposan rájátszott. Mozogni nem mozgott, ez feltűnő, ha a kora éveinek élő koncertjeit nézzük, de a táncosai kitettek magukért. Díszletekben is tobzódtak, voltak vasrácsok, amibe bezárták, színpadra tolt szétnyitható autó, lézer hegyek. Nem szabad elfelejtkezni a Lace and Leather alatt színpadra hívott fiúról, akit hozzábilincseltek egy vasrúdhoz, körbetáncolták, Britney ráült a vállára, majd kitolták a színpadról. Ő volt a meglepetésvendég, a koncert előtt választották ki, és teljesen meg volt illetődve, amint az a közeli képeken látszott is rajta. Nem beszéltem még a színpadról, pedig megéri felidézni. Süllyesztők voltak rajta, amiket nem csak eltűnésre lehetett használni, néhány számnál a levegőbe is feltolták őket. Hátul is egy hatalmas emelvény volt, amire fel lehetett mászni, és annyi kivetítő volt, hogy egy kezemen meg sem tudtam számolni, ráadásul ezek is mozgathatóak voltak, hol eltűntek, hol majdnem a földig engedték őket. Két oldalon két 10 méteres állvány állt, amiket a Womanizer alatt összetoltak, Britney felmászott rájuk, felvette a hatalmas angyalszárnyait, majd mikor ez emelvény eltolták alóla, ott maradt a levegőben. Hatásos az már igaz, és ha ehhez hozzászámítjuk a villogó reflektorokat, a petárdákat és tűzijátékokat amivel fokozták a látványt, el lehet képzelni, milyen jól nézett ki. Britney ruhatára változatos volt, de sosem öltözött túl, javarészt valamilyen melltartóban volt (nagyon dögösen nézett ki...), és ehhez viselt egy kis nadrágot vagy fürdőruhát. Volt közte csillogós, bojtokkal díszített, flitteres és még ezernyi fajta, de egy közös volt bennük, elég keveset takartak. Néha át is kell öltözni, és itt jöttek azok a részek, amik kibillentettek a nézelődésből. Elsötétült a színpad, és a hátsó kivetítőkön egy filmet játszottak be, melyen egy elég rosszarcú nyomozó elmélkedett mindenféle Britney-vel kapcsolatos dolgon. Jó is volt, meg néztük is, de lélektanilag mindig egy kicsit tovább tartott minden bejátszás annál, ami nekem még elviselhető lett volna, ezért a lelkem mélyén még örültem is annak, hogy a végén egyszerűen megfojtották. Az tűnt még fel, hogy a kifejezetten erőszakos és a szinte gyermeteg részek mennyire a két végletbe vitték el a produkciót. A Piece Of Me alatt óriási élethűen kidolgozott arany fegyvereket vetítettek hátra, a How I Roll-nál pedig forgó édes rajzolt kiscica fejeket. Akkor most melyik az igazi Britney, mit akart ezekkel mondani, ezen gondolkoztam miközben néztem.
Britney Spears még mindig tini sztár, és a Femme Fatale Tour sem akar ebből az imázsból kiszakadni. Furcsa látásmóddal egyszerre kedves tininek, végzet asszonyának és rabszolgatartó dominának láttatja magát, ami meglepő, de hihetetlenül sikeres a tinik körében. Ezt fokozza az elképesztő színpadtechnika, a táncosok lélegzetelállító mozgása, a lézerek és a pirotechnika. Mindez együtt az idei év egyik legjobb koncertjévé tették Britney Spears Budapesti fellépését.
Szólj hozzá!