Marcus Miller koncertbeszámoló (2012. május 23. Aréna)

2012. május 26.  ·   Archívum   ·  koncert.hu

Marcus Miller a fúziós jazz egyik legnagyobb egyénisége, így nem meglepő, hogy koncertjét a magyar zenei élet elitje is meglátogatta. Ez a stílus nem annyira populáris, mint a könnyűzene más előadói, de rajongói egész életen keresztül kitartanak mellette.

Marcus Miller koncertbeszámoló (2012. május 23. Aréna)

Már a metrón meg lehetett ismerni, ki az, aki a koncertre jön: aki zenészforma volt, az biztos, hogy velem együtt a Stadionoknál szállt le. Nagyon sokakon láttam régebbi koncertek pólóit, de ami a legmeglepőbb volt számomra, az az, hogy a CD-k milyen tempóban fogytak. Minden eladott pólóra 3 CD-t lehetett számolni, ami a mai letöltögetős világban több mint ámulatba ejtő. Később rájöttem, hogy Marcus Miller zenéjéhez hangulat kell, egy kellemes fotel, némi finom ital, lágy fények, és akkor lehet betolni a zenegépbe a CD-t, melynek hallgatása kitölti a következő egy órát...
A koncert is nagyjából így zajlott, körülbelül 4000 ember volt rá kíváncsi, de senki fel nem rótta neki, hogy közel fél órát késett. A várakozás izgatottsága ülte meg a sokat látott Sportaréna nézőterét, halk beszélgetés moraja hallatszott csak, és közben fél szemmel figyeltük a színpadot. Nem volt túldíszítve, a hátteret a legújabb 2012-es Renaissance kék borítója uralta, mely egész koncert alatt kint volt, a hangszerek kipakolva, és nagyjából ennyi volt minden...

Egyszer csak megjelentek a zenészek, felpattantak a színpadra, és keződött az előadás. Érdemes név szerint is megemlíteni őket, bár állandó csapatról van szó. Alex Han szaxofonozott, Kris Bowers billentyűzött, Maurice Brown kezelte a trombitát, Louis Cato dobolt, Adam Agati gitározott, Marcus Miller basszusgitározott és basszusklarinétozott. Maurice Brown az első pillanattól fogva külön életet élt, táncolt, hajladozott, ritmusra tapsolt, vagy a fejével bólogatott. Olyan is megesett, hogy kiment pihenni egyet, és a függöny másik oldaláról adott le egy trombitaszólót. Hatalmas arc, mondhatnánk rá, végig mosolygott, és látszott rajta, ez az a fajta munka, amit első perctől kezdve élvezettel csinál. A számomra legkellemesebb részeket Kris Bowers szolgáltatta, mikor egy igazi zongorán játszott, kísérve Marcus Millert, aki basszus klarintéttal felelt neki. A hangulat teljesen olyan volt, mintha egy füstös New York-i jazz klubban hallgatnánk őket, a hangzás is ennek megfelelően fátyolos és érzéki volt. Szinte láttam magam előtt a bájos, fiatal fekete lányokat, mikor péntek esténként kitáncolják magukból az egész heti munka fáradtságát.

Rengeteget játszottak már együtt, ez abból is látszik, hogy egyetlen fejmozdulatból, egy apró intésből is értették, mi fog következni, mit szeretne zenésztársuk. A jó jazz különben is erről szól, nem begyakorolt számok gépies ledarálása, hanem mindegyikük személyiségének beleadása, az a bizonyos szívvel-lélekkel való játék. Meg is látszott ez a közönségen is, sokan szemüket lehunyva élvezték a zenét, mások fejüket ingatva adták át magukat a ritmusnak. Ilyenkor egyáltalán nem tiszteletlenség a számok közben tapsolni vagy fütyülni, sőt, egy nagyobb szóló után elismerésként még a zenészeknek is jólesik. Ebben pedig nem volt hiány, mert Marcus Miller nemcsak engedte zenésztársait játszani, hanem sokszor a háttérbe vonulva, csak az alapot játszva kísérte őket. Számsorrendbe vagy listába most nem mennék bele, a Renaissance lemez dalai uralták a koncertet, de régi klasszikusok is megszólaltak. A hangulatot csak fokozta, hogy számonként 10-15 perccel lehetett kalkulálni, ez az idő pedig tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy teljesen beleéljük magunkat az általa sugárzott hangulatba.

Ráadásként is egy majdnem 20 perces dalt hallottunk, de a közönség még ezek után is alig akart hazamenni. Sajnos, nem volt tovább, ami egyszerre volt öröm és szomorúság is, hiszen épp most hallottunk egy élő legendát, és ilyenkor mindenki még tovább szeretné nyújtani ezeket a boldog pillanatokat.


Marcus Miller koncertje maga volt a megismételhetetlen gyönyör a fúziós jazz szerelmeseinek, és amit a színpadon láttak, még jobban fokozta szenvedélyüket. Sokan lebecsülik a basszusgitárt, de Marcus Miller megmutatta, hogy méltánytalan ez a mellőzés, brilliáns hangszer, csak tudni kell rajta játszani.

(D)


 

 

Szólj hozzá!


Hogy kerül egy rapper egy dzsesszlemezre?

Hogy kerül egy rapper egy dzsesszlemezre?

Egy Berlinben élő amerikai rapper is szerepel Tóth Viktor szaxofonos, zeneszerző új dzsesszlemezén. A LAMU című anyag egy nemzetközi sztárokból...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

14: ennyi fellépővel gazdagodott a Balaton Sound kínálata

Pontosan 14 új fellépővel gazdagodott az idén július 3. és július 8. között Zamárdit teljes egészében elfoglaló Balaton Sound fesztivál, köztük a többszörös visszatérő The Chainsmokers, Jess Glyne, vagy a full koncertes változatban érkező Rudimental.

Az első forduló katasztrofális nézettséget produkált, szombaton jön A Dal 2019 második menete

Újabb 10 versenyműből válogathatjuk ki a nekünk (és persze a szakmai zsűrinek) tetsző 6 szerencsés produkciót, akik tovább menetelhetnek a középdöntőbe.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek