A nyitó jelenet igen nagy hatással bírt a közönségre, hiszen egyrészt először csodálhattuk meg a részletes és szép városképet háttérként, valamint a táncosok is bemutatkoztak. Színes jelmezeikben és kecses mozgásukkal rögtön azt az érzetet keltették, mintha a balett csak egy könnyű feladat lenne. Ennek ellenére az, aki valaha is próbálta utánozni, tudja, hogy valójában nagyon sok évnyi munka és elképesztő fizikum kell a művészi megvalósításhoz. A könnyed emelések és légies ugrások valójában hatalmas erőkifejtés igényelnek, ez azonban meg sem látszott rajtuk, és egészen hihetetlen volt, hogy a kezdeti tempót és lendületet az utolsó jelenetig tartották. Amikor többen is voltak a színpadon, még a háttér táncosok sem zökkentek ki a szerepükből, folyamatosan mozgásban voltak és együtt mozogtak a többi szereplővel. A romantikusabb lelkű nézőknek húsz percet kellett várni, míg elcsattant az elő csók Rómeó és Júlia között. Következett a világhírű erkély jelenet, mely ezt az egész elbeszélést híressé tette. A megvalósítás méltó volt a Moszkvai Városi Balett híréhez, a színpad sötétbe borult és a két szerepló mozgását egy-egy reflektor követte. Gyönyörű, flitteres ruhájuk szikrázott a ráeső fénytől, és olyanok voltak, mint két megelevenedett mesefigura. A színpadon látottak teljesen magukkal ragadták a nézőket, akik lelkes tapssal köszönték meg ezt. Rövid szünet következett, a két órás előadást három részletben, két szünettel adták le. Szükség is volt arra hogy megsétáltassuk elzsibbadt tagjainkat, és végig gondoljuk az eddig látottakat.
A történet a továbbiakban hű maradt William Shakespeare forgatókönyvéhez. Az előadás másik csúcspontja szerintem az esküvői jelenet volt. Itt kell közbeszúrnom, hogy nem élő zenét, hanem felvett anyagot halhattunk, melyhez alkalmazkodtak a táncosok, de mindez cseppet sem volt zavaró hiszen nem emiatt mentünk el. Visszatérve az esküvőhöz, hihetetlen volt, ahogy a tánc nyelvén el tudták mesélni a két szerelmes egymás iránt érzett vonzódását. Mellőzve mindet szót, pusztán a balett mozdulataival is képesek voltak elmondani olyan dolgokat, amiket egy átlagos ember is nehezen mondana el. A Moszkvai Balett minden táncosa fantasztikusan tehetséges, de a két főszereplő egyenesen zseniális. Én úgy éreztem ez az a pillanat, amikor megéreztem miben rejlik zsenialitásuk és miért néz fel rájuk minden balett kedvelő. Amit ma láttunk az több mint egy egyszerű tánc, amit ma elmeséltek az más eszközökkel talán el sem mondható. Az utolsó jelenetnél melyben mindketten meghalnak a fájdalom és bánat olyan mélységeit kavarták fel hogy még napokkal később is a hatásuk alatt voltam.
A Moszkvai Városi Balett a huszonegyedik század egyik legkiemelkedőbb társulata, és erről a mai estén bizonyosságot is tettek a Sportaréna közönsége előtt. Az előadás új megközelítésbe helyezte Shakespeare leghíresebb művét, szavaktól megfosztva, pusztán a tánc erejével teljes értékű történetet mesélt el. Biztos vagyok benne, hogy annak, aki ott volt, maradandó élményt nyújtott, és ha jövőre jönnek, ismét eljön megnézni őket.
Szólj hozzá!