Előre kell bocsájtanom, magam is rajongójuk vagyok, be is ruháztam egy pólóba és egész előadás alatt abban feszítettem. Bár, hogy pontosan mit is szeretek bennük, az még előttem is rejtély, németül egy kukkot sem tudok, így csak sejtem, hogy miről is szólnak a dalaik. Viszont az a fajta indusztriális germanista ritmus, amire felépítik a számaikat olyan, mint egy mézzel megkent bicikli lánc. Az ember csak egyszer kóstol bele és már rántja is le magával a mélybe.
Nyitás előtt a Sportaréna körül sétáltam, és olyat láttam, mint még soha, a bejárat előtt akkora dupla sor állt hogy a metró kijáratig ért. A beengedésnél külön motozás volt, ez is újdonság volt, de szépen és kulturáltan volt megoldva, csak azok háborogtak, akiknél tiltott eszközöket találtak.
Telt ház volt, mint azt előre sejtettem, ebben közrejátszik még az előzenekar is, a nagynevű svéd gót-metal Deathstars. A Metalfesten találkoztam először velük, és egyből beleszerettem a különös arc festéssel felálló, német katonai sapkában zenélő csapatba. 40 percet zenéltek, és azt kell mondjam, ha nem a Rammstein előtt lépnek fel, sokkal nagyobb sikert aratnak. Így sem volt rossz, csak hát ugye a tömeg nem őket várta.
Azt hiszem ennyire hatásos koncertbelépőt, mint amivel a Rammstein nyitott, én még nem láttam. Egyszer csak megjelentek az egyik emeleti lépcső lejárónál egy magyar és egy saját logós zászlóval, kíséretként pedig egy óriási lobogó fáklyával. Innét vonultak keresztül a közönségen egészen a keverőpult előtti dobogóig, amihez közben a mennyezetről egy hatalmas vashíd ereszkedett le gőzbe és fényekbe burkolózva. Lassan, ünnepélyesen átvonultak rajta, majd meggyújtottak a színpad két oldalán egy-egy olajos hordót. Pontosan ide illett a Sonne kezdő számolása, és a végszóra bekövetkező hatalmas robbanás amire nyitottak. Ettől kezdve kezdődött a pirotechnikai bemutató, ami alatt több tűzijátékot használtak fel, mint augusztus 20-án. Csak felsorolásképpen: volt itt égő mikrofon állvány, mely természetesen működőképes volt és használták is, lángoló gitárok, amiken szólóztak, fejre szerelt lángszórók, amikkel hol egymás hol a közönség felé lőttek. Alapvetően nem változott tavaly óta a felállás, a rosszfiú most is Christian "Flake" Lorenz billentyűs volt. Neki kellett szinte végig a futópadon gyalogolnia, őt égette meg Till Lindemann énekes egy hatalmas, majd egy még nagyobb lángszóróval a Mein Teil közben, és ha valami mókára került a sor, biztos, hogy ő volt az elszenvedője. Természetesen ülőhelyen voltam, ami nagy hibának bizonyult, mert már a bevonulás alatt felállt a teljes közönség, és a 2 óra alatt sem volt hajlandó leülni senki sem, így magam is az állva bólogatás technikáját vetettem be. Volt, aki még ugrált is, ami azért korántsem nevezhető egészségesnek a székek között, de néhány kisebb ordítozásnál tovább szerencsére nem fajult el a helyzet. Dübörgött a koncert, robbantak a petárdák, és a hangulat minden dal után egyre forróbb lett. Már a tízedik szám után jártunk, amikor elkezdtem arra gondolni, hogy a keverőpult előtti emelvényt a továbbiakban parlagon hagyják-e, mert csak a bevonulásra használni látványos de egyszeri dolog, amikor újból ereszkedni kezdett a vashíd. Christoph "Doom" Schneider dobos nőnek öltözve megjelent, és egy korbáccsal kergette maga előtt a láncra vert és négykézláb mászó többi tagot. Aki nem igyekezett közülük az kapott tőle egy jó nagy korbácsütés, vagy éppen rúgást, attól függően milyen kedve volt. A Buck Dich majd a Mann Gegen Mann következett, mindkettő elég polgárpukkasztó dal, és hogy ezt az is megértse, aki a németben nem annyira járatos, annak Till látványos szemléltetést is adott. Kigombolta a nadrágját, és egy műpénisszel magáévá tette a közben négykézlábra ereszkedő gitárosát, majd nemes egyszerűséggel a közönség közé vizelt. A víz itt persze szó szerint értendő, mert egyrészt azért bizonyos határokat be kell tartani, másrészt senki sem tud ötméteres sugarat pisilni.
Én úgy éreztem a hangulat itt ült le kissé, vagy a döbbenettől vagy mástól, de a közönség nagy része is csak álldogált a helyén. Ekkor kezdtem el felfigyelni arra, hogy a teljesítmény, amit a zenekar ad, az messzebb van attól, amit tavaly tőlük hallottam. Dübörögtek, mint egy izzásig hevített kazán, de azért egy egy láthatatlan fék be volt húzva, ami visszafogta a bandát. Till hangja sem volt olyan meggyőző, és ha lehántjuk róluk a mázt, egyikükről sem mondhatom, hogy nagyon odatették volna magukat. Olyan volt ez az érzés, mint nyári éjszakán a szúnyog szárnyának zizegése, először észre sem vettem, de ahogy haladt a koncert egyre jobban zavart. Nem bántom tovább őket, lehet, fáradtak voltak, lehet valami más volt a háttérben, de tény, hogy tudnak ők ennél jobbat is. Mint az elején említettem, úgy mentem oda, hogy számomra ez lesz az év koncertje, de amikor eljöttem, a kiváló helyett csak jó osztályzatot tudtam rá adni. Azért még toplistásak, és ott vannak az első 5 között, de a dobogó felső fokára nem állhatnak fel.
Tűzzel, korbáccsal és polgárpukkasztással támadta oldalba a Rammstein a magyar közönséget, akik végig állva élvezték a nagyszabású előadást. A két órás koncert alatt minden elképzelhető eszközt felvonultattak a színpadon, amivel meghökkenteni, sokkolni vagy elgondolkoztatni lehet. A frenetikus élményt viszont csorbította, hogy teljesítményük elmaradt a tavalyi koncerttől, de aki látta őket, még sokáig emlegetni fogja ezt a napot.
Setlist:
Sonne
Amerika
Keine Lust
Sehnsucht
Asche Zu Asche
Feuer Frei!
Mutter
Mein Teil
Du Riechst So Gut
Links 2-3-4
Du Hast
Haifisch
Buck Dich
Mann Gegen Mann
Pussy
Mein Herz Brennt
Wollt Ihr Das Bett In Flammen Sehen
Ohne Dich
Ráadás:
Engel
Ich Will
Szólj hozzá!