Ringo Starr pár nap múlva 71 éves lesz, amit kimondani is szörnyű, de mindez csak azt nyomasztja, aki nem látta őt élőben. Mert tele van energiával, bolondozik, tréfálkozik és sok más zenésszel ellentétben figyel a közönségre. A Beatles felbomlása óta is aktívan zenél, nemcsak dobol, hanem énekel is. Több slágerlistás számmal büszkélkedhet a 70-es évekből, mint pl. az It Don't Come Easy, vagy a Back Off Boogaloo. 1989-től turnézik a Ringo Starr and His All-Starr Band-del akik nem csak a nevükben sztárok, mindannyian képzett zenészek, akik tudnak és még akarnak is zenélni.
Azt gondoltam, hogy koncertjüket nagy várakozás előzi meg, hiszen ki ne akarna élőben látni egy ilyen legendás sztárt, aki ráadásul még sosem járt Magyarországon. Legalábbis zenélni nem, mert Liz Taylor szülinapi buliján 1972-ben már meglátogatott minket, igaz, az azokban az időkben kevesebb sajtóvisszhangot kapott.
Itt volt tehát a talán soha vissza nem térő alkalom, mégsem volt telt ház, körülbelül 5000 embert jött csak el, igaz, aki ott volt, annak mind csillogott a szeme, és legalább egy Beatles ereklyét viselt magán. Titkos vágyam volt nekem is hogy egy pólóra szert tegyek, de a 7000 forintos ár megdöbbentett, ennyire nem számítottam.
A kezdés előtti pillanatokban az futott át rajtam, hogy mi az, ami érdekessé teszi Ringo Starr-t. Dobolni tud, ahhoz kétség sem férhet, énekelni már kevésbé, más hangszeren pedig nem játszik. Az It Don't Come Easy elején már éreztem ez rossz nem lehet, ahogy kisétált a színpadra a béke jelével integetett, kacsintgatott a közönségre, és fura mozgással elkezdett táncolni. Előre kell bocsájtanom, hogy a hangját illetően nem tévedtem, szemernyi sem volt neki, bár ezt a keveset jó erősen kieresztette. A kedves humora, közvetlensége, laza stílusa mindenkit levett a lábáról, és én is azt vettem észre, kenyérre lehet kenni a Hang On Sloopy után.
Főleg feldolgozásokat játszott, a 28 dalból mindössze 6 volt saját szerzemény, a többit a 70-80-as évek nagy slágerei tették ki. A zenekarban jelenleg Starr mellett az alábbi zenészek játszanak (ez a 12. felállás): Rick Derringer (gitár), Richard Page (basszusgitár), Edgar Winter (billentyű és szaxofon), Gary Wright (billentyű), Wally Palmar (gitár és szájharmonika), és Gregg Bissonette (dob). 2-2 szólószámot adtak elő saját számaikból. Mindegyikük más egyéniség, rendkívüli zenészek, akiken látszik, hogy szeretik azt, amit csinálnak. Edgar Winter egy showman: volt olyan szám, amiben szintetizátoron, szaxofonon és dobon is játszott (Frankenstein). Rick Derringertől klasszikus rock and rollt hallottunk, Richard Page volt az én személyes kedvencem a 2 Mr Mister dallal. Wally Palmar a The Romantics dalokkal olyan őrült hangulatot csinált, amire csak kevesen képesek. Gary Wrightot is szerette a közönség, bár a kor meglátszott rajta, de minden erejét bedobta a siker érdekében. Gregg Bissonette méltó párja volt Ringónak a doboknál, sok számot ketten is kísértek.
Természetesen a legnagyobb ovációt a régi Beatles számok aratták, Yellow Submarine, With a Little Help from My Friends, I Wanna Be Your Man, Boys és legvégül egy John Lennon szám a Give Peace a Chance. Aki valaha is látott már felvételről élő Betales koncertet az el tudja képzelni micsoda őrjöngés volt a Yellow Submarine alatt, az egész stadion tapsolva, állva énekelte Ringo Starr-ral az egész dalt. Nincs is ennél felemelőbb érzés, és én úgy voltam vele, ha csak ezt az egy számot játssza el, már megérte eljönnöm. Sajnos a 2 óra olyan hamar elröpült, hogy észre sem vettem, már búcsúztak is, és akármennyire tapsoltunk, sajnos nem jöttek vissza ráadást adni.
Ringo Starr utánozhatatlan humora, az a hangulat amit a színpadon képes megteremteni, és persze az a tény, hogy ő a legendás Beatles dobosa, minden pénzt megért, az élmény felejthetetlen. Tartok tőle, többet nem jár már felénk, így aki most nem látta, végleg lemaradt róla és azt sem tudja meg, az év koncertjét hagyta ki.
- dinnye -
Szólj hozzá!