És a Sziget leguncsibb koncertje címet kapja: Lana Del Rey

Kezdjük az elején. Az a helyzet, hogy így a harmadik nap tájékán még mindig nem sikerült zökkenőmentessé tenni a szakmai jegyek átvételét... És még mindig a tűző napon kell várnod a sorodra. A bejáratnál a biztonsági ellenőrzés egész gyorsan megy, ellentétben a karszalagok leolvasásával, ami miatt megint csak a tűző napra kényszerülsz. Bent elviselhetetlenül nagy a por és a szárazság, amit pár locsolókocsival simán orvosolni lehetne.

Elkezdtük az  útlevélben található pecsétek gyűjtögetését, ami azzal jár, hogy néhány helyszínen feladatokat is kell teljesítened, ezek során kifejezetten érdekes dolgokba futottunk bele, mindenkinek csak ajánlani tudom! A Sziget Beach valóban látványosra sikeredett idén, s ebben a hőségben nem csoda, ha folyamatos telt házzal üzemel.

Mi is azt írtuk, hogy a magyarok idén (is) többségben vannak kinn. Úgy gondoltam, ennek könnyen a végére járhatunk, ha megnézzük, hány ember teszi tiszteletét délután négy órakor a Nagyszínpadnál, a Vad Fruttik koncertjén. Igencsak közkedvelt hazai zenekar lévén, jelentős mennyiségű magyarnak kellett volna megjelennie a helyszínen, azonban alig volt ember a környéken – a többi koncerthez képest –, ráadásul többségük külföldi volt, és csak azért állt oda, fesztiválos időszámítás szerint hajnalok hajnalán, mert jó helyet akart szerezni magának estére.

Sajtóinformációkból azt is megtudhattuk, hogy ez minden idők legerősebb Sziget line up-ja. Feltehetően a Szigetet megtöltő korosztály számára így is van, de nekem ezen a napon nagyon hiányoztak az igazán izgi, bulizós, ugrálós, "mindengondotelfelejtős" produkciók, pénteken csak lagymatag koncertekkel találkozhattunk. Majdnem.

A Fruttikat imádom, de lássuk be, a Sziget Nagyszínpadán nemigen van helye magyar produkciónak. Ők maguk sem tudtak annyira hangulatba kerülni, mint mondjuk egy Parkos bulin. A The Kooks kezdésére viszont már szépen megtelt a placc, és ezzel elkezdődött a helyfoglalós játék a korán érkezők és a kései betolakodók közt. Itt jegyezném meg, hogy hiába Love Revolution, elfogadás, szeretés, béke meg ilyenek, mindez csak addig tart, amíg nem taposnak meg egy koncerten. Az egy dolog, hogy mindenki a legjobb helyet szeretné megkaparintani magának, de magyarázza már el nekem valaki, miért kell full ismeretlen emberekre támaszkodni, a lábát tiporni, a nyakába lihegni, orrba vágni, cigivel megégetni, stb.? És nem, nem vagyok finnyás. Hozzászoktam már a hosszú évek alatt a tömeghez, ugyanakkor én magam sose próbálnék erőszakosan benyomulni olyan helyre, ahol szemmel láthatóan már egy fűszálat sem lehetne bepréselni. Nem csoda, hogy sorra dőltek ki az emberek a tömegből, hisz ilyen melegben, ennyire összepréselődve már a levegővétel is komoly gondot okoz. Minden tiszteletem az egyébként évek óta ugyanazokból a sokat tapasztalt emberekből álló biztonsági személyzeté, akik a Nagyszínpadnál tevékenykednek. Pontosan tudják, mikor szükséges közbelépni, mikor kell segíteni, és tényleg figyelnek arra, hogy mindenki épségben távozzon a helyszínről. Ugyanez saját embertársainkra sajnos nem mondható el. Persze, itt jön a szokásos tisztelet a kivételeknek mondat, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy egyre kevesebben vagyunk.

A tegnapi műsorfolyam legszórakoztatóbb része kétségkívül a hazajáró osztrák Parov Stelar koncertje volt. Leszámítva azt az apró bakit, hogy a kezdéskor az énekes hölgyet percekig nem hallottuk. Pénteken azt is tapasztaltuk, hogy sokszor csak a dübörgést lehetett hallani, a zenét és az éneket nem, valamint zavaróan visszhangzott a hátsó fertályra telepített hangfaláradat.

S hogy milyen volt Lana Del Rey "koncertje"? Elöljáróban tisztáznám, hogy egyébként imádom a hölgy dalait, azonban élőben végtelenül unalmas amit csinál. Sose szoktam nézegetni korábbi koncertfelvételeket a nagy kedvenceim érkezése előtt, mert szeretem, ha meglepetésként hat a produkció. Lana esetében kivételt tettem, ugyanis a korábbi években már több kedvencem is leszerepelt élőben, és nagyon aggódtam, hogy most is ez lesz. Barátnőmnek köszönhetően egy friss felvételbe tekertem bele, amitől aztán még inkább legörbült a szám széle, de még reménykedtem, hogy csak rossz napja volt a hölgynek, és majd nálunk megmutatja a valódi énjét. Hát, tévedtem. Úgy értesültünk, hogy nagy showműsorra számíthatunk tőle. Hogy mekkora volt? Elárulom, semekkora. Az egész produkció abból állt, hogy vonaglott a színpadon két táncos-vokalista kíséretében, meg egyszer hintázott. Nálam a showműsor nem itt kezdődik, de hát ez értelmezés kérdése (Pink?). A koncertből negyed óra azzal telt el, hogy a hölgy kegyesen lesétált a színpadról, és autogramot osztogatott, összeszedte a neki szánt ajándékokat és néhány szerencsés egyeddel közös fotót készített. Erre még azt mondom, hogy szép gesztus volt, de a produkciót nem mentette meg. Azon túl azonban, hogy sokszor hamiskásan szólt a hangja, a magas és a mély lágéval már nem is próbálkozott, ilyenkor inkább a közönség felé fordította a mikrofont. Táncmozdulatokkal egyáltalán nem fárasztotta magát, és időnként azt is megkérdőjeleztük, hogy egyáltalán élő e a produkció. Én már a koncert 10. percében szenvedtem az unalomtól, és azon kaptam magam, hogy elgondolkodtam, vajon kire emlékeztet a nem létező arcmimikája... Aztán rájötem, hogy tulajdonképpen ugyanolyan fapofával kommunikál, mint Priscilla Presley, akinek a sok botoxnak köszönhetően már akkor se mozdul egyetlen arcizma sem, ha teli pofával vigyorog. Azt gondolom, Lana is kissé túlzásba vitte a szépészeti kezeléseket, aminek most már látványos következményei lettek. Miután ezt is kibeszéltük barátnőmmel, a koncert hátralévő részét azzal töltöttem, hogy a biztonsági árokban történő eseményeket figyeltem. Még akkor is, ha épp ott sem történt semmi. Így is izgalmasabb volt, mint ami a színpadon fogadott. Legszívesebben azonnal távoztam volna, de a tömegre való tekintettel megvártam a végét.

Úgy gondoltuk, a tömény unalom után kell valami izgalom, így megpróbáltunk bejutni a cirkuszba. Nos, nem ártana korrekten tájékoztatani a népet arról, hogy feleslegesen várakoznak, mert a sátor megtelt. Ehelyett csak simán elirányítottak a hátsó bejáratig, ahol egy darabig üldögéltünk a kis papír székeinken, majd egy sorstársunk elkotyogta, hogy a biztonsági őrrel folytatott beszélgetéséből kiderült: nem érdemes maradnunk. Mikor mi távoztunk, több száz ember állt még sorba...

Visszaballagtunk a Nagy Utcaszínház műsorára, amelynek háromnegyedét a cirkusz miatt lekéstük, talán ezért nem sikerült ráhangolódnunk: egy újabb unalomba fúló produkció lett a vége. Sajnos nekem a pénteki Sziget csalódás volt, de még adok egy esélyt a javításra!