Az első utunk a Sziget Beach-re vezetett, ahol a szigetelők igen nagy része a Dunában hűsöléssel töltötte a délutánt, s koktélokkal próbálta meg túlvészelni a meleget (ami nem csoda, hiszen többször bemondták a hangosbemondóban, hogy hőségriadó van, igyanak sok vizet és vigyázzanak egymásra). A Beach hangulata idén is remekre sikerült, egy trópusi nyaralóhelyre emlékeztetett a rengeteg árnyékot adó fával, a kókuszdió-koktélokkal, a függőágyakkal.
Egy kis láblógatás után a Csónakház felé vettük az irányt (az egyetlen a hely a Szigeten, ahol lehet készpénzzel is fizetni). A LightStage mellett elhaladva rendkívül kellemes zenére lettünk figyelmesek, így belepillantottunk a Francesco De Leo nevű olasz formáció koncertjébe is. A hangulat egészen hasonló volt, mint a Beach-en: az árnyékban hűsölő, iszogató, tegnapi bulit kiheverő kis csoportok bólogattak a hangulatos indie zenére. A zenekar nagyrészt olaszul beszélt az emberekhez, de a közönség többször felnevetett és kommunikált velük, így azt sejtem, hogy főleg az olasz szigetelők voltak jelen (külön kempingük is van), néhány hozzánk hasonló lézengővel, akiket bevonzott a zene.
Ezután a hátsó főúton haladtunk (volna) tovább, ahol egész nagy tömeg verődött össze egy spontán felbukkanó előadás miatt (SOUND DE SECÁ: SABOR – spanyol sétáló utcaszínház):
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Cirque mellett elsétálva szintén felkaptuk a fejünket: ennyire szürreális, mindent összegyúró produkciót se láttam még sokszor: volt az előadó csoportban akrobata, citerán játszó zenész hölgy, énekes, az előadáson használtak porszívót, kötelet, fodrászkodtak, énekeltek…. felsorolni se tudom már. Íme erről is egy kis ízelítő, ilyen és ehhez hasonló produkciók lépten nyomon felbukkannak a fesztiválon, és emiatt a sokszínűsége miatt is imádják a külföldiek (és mi is) a Szigetet.
Ekkorra már lassan esteledett, amit sajnos az időjáráson nem vettünk észre, óriási hőség volt egészen addig, amíg lement a nap. A Nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol a Years&Years játszott, ők kicsivel 8 előtt kezdtek. A zenekar legnagyobb slágereivel nagyjából képben vagyok, de koncert közben inkább arra lettem figyelmes, hogy sokkal inkább a hangulata van meg a daloknak, mint maguk a dalok. Néhány számot persze mindenki ismert, ezeket néhány éve ki sem lehetett kerülni. A dalok többsége – és maga a koncert is – azért tetszett leginkább, mert az egész közönség egy emberként táncolt és énekelt, fantasztikus volt, igazi “közösségi élmény”. Olly, az énekes óriási jelenség, flitteres csillogó hálós pólóban és végtelen gyűrűvel a kezén néha dívaként táncolt, néha meg a világ legszélesebb mosolyával flörtölt a közönséggel. Minden szám után rendkívül hálálkodott, hogy ismét ennyien jöttek el megnézni őket. (Ismét, hiszen már jártak a Szigeten.) Bár nem nagyon ismertem a zenéjüket, a koncert annyira magával ragadó volt, hogy egészen biztos, hogy legközelebb is szívesen nézem meg őket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az est főfellépője Post Malone volt, a "külsős" szigetelők legnagyobb része miatta látogatott ki ezen a napon. A 24 éves zenész-énekes-rapper néhány perccel hamarabb kezdett a kiírtnál, láttunk is lélekszakadva futó embereket a színpad felé, akik egy percről sem akartak lemaradni. Sokáig azt hittem, hogy egyetlen számát sem ismerem (na jó, talán egyet, amit mindenki), de a koncert közben majdnem minden dalnál rám tört a felismerés, hogy ezt is hallottam már... A zene nagyon chill, tehát koncert közben inkább egy helyben bólogató emberek ezreit láttam, mint nagyban bulizó tömeget. Ami nekem levont az amúgy sem túlpörgetett hangulatú buli értékéből, hogy Post Malone a “thank you so fcking much” közbeszólásokon kívül nem sok lelkesedést mutatott. A színpadon sehol egy zenész, de még DJ sem volt, egyedül állt ki a színpadra, így extrán nagy előadást vártam volna (tudom, hogy nem illik hasonlítgatni, de Ed Sheeran a lelkét is kiénekelte nekünk szerdán, pedig szintén egyedül volt a színpadon...). A koncert közben a háttérből ment minden dal, ő pedig a saját részét valahogy ráénekelte élőben (ezzel még semmi gond nem lenne, mármint, hogy nem élőben szól az alap), de sokszor teljesen egyértelműen stúdiófelvételről szóló részeknél is megpróbálta eladni nekünk, hogy ráénekel – sajnos a kivetítő egyértelművé tette, hogy ilyenkor erről szó sincs, szóval a playback (ha néha meg is bocsátható), most annyira túl volt tolva, hogy kicsit csalódtam.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Összességében amúgy élvezhető volt a koncert, a közönség imádta, annak pedig én is örültem, hogy jó a hangulat, és hallhattam (nagyrészt) élőben ezeket a dalokat, de ekkora hype után őszintén szólva kicsit többet vártam tőle.
Szóval, ez egy sokkal lightosabb nap volt, mint amilyennek gondoltam, de ilyen hőségben, ekkora tömeggel végül ez sokkal jobban esett, mintha egyszerre őrül meg az egész Sziget...
Sziget 2019
kovacs-mihaly-(cimbalom)-es-sandor-adam-(oba).png&w=1024&h=768&t=letterbox&bg=ffffff&v=1)
Szólj hozzá!