Megveszel egy koncertjegyet – és kapsz mellé egy egész fesztivált

Miközben a legtöbb rendezvény egyetlen helyszínre koncentrálja a programját, Veszprém maga válik fesztivállá. A belváros utcáin, terein és udvaraiban egyszerre szólnak a világ különböző tájairól érkező zenekarok, az ember pedig könnyen azon kapja magát, hogy már nem is tudja, koncertre érkezett vagy csak sodródik az eseményekkel.

Ebbe a hangulatba érkezik idén a Thievery Corporation is.

 Az Eric Hilton és Rob Garza alapította formáció elmondhatja magáról: bár jellemző volt és van rájuk a downtempo meg a trip hopos lebegés, zenéjük mindig sokkal gazdagabb volt annál, minthogy bármilyen skatulyába beférjen. Rob és Eric mindig is szeretett (és a mai napig szeret) mindenféle zenét, ami jó: dubot, reggae-t, hip-hopot, jazzt, bossa novát, a különféle elektronikus és világzenéket, amelyekből aztán olyan örök érvényű albumokat gyártottak, mint például a Sounds from the Thievery Hi-Fi, The Mirror Conspiracy, The Richest Man in Babylon, The Cosmic Game – és még sorolhatnánk. Azt a fajta gazdag zenét, amit ők játszanak, csak rendes nagyzenekarral lehet színpadra vinni, és ők így is járnak el. Ennek köszönhetően egy-egy koncertjük maga a zene ünnepe, amiről bárki mesélhet, aki már látta őket élőben. 

Csakhogy Veszprémben ez még csak az este első fele.

Amikor a Gyárkertben véget ér a koncert, néhány perc alatt újabb színpadokhoz lehet átsétálni. A Veszprémi Utcazene Fesztivál ilyenkor már teljes fordulatszámon pörög, így aki bírja energiával, könnyedén reggelig tartó zenei maratont szervezhet magának.

Negyed tizenegykor már a francia OPSA DEHËLI világzenei örvényébe csöppenhetünk, később érkezik az Ensemble National de Reggae, a látványos utcaszínházáról ismert katalán La Dinamo, a német Riders Connection, majd a skandináv blues-rock egyik izgalmas fiatal zenekara, a Chris Grey & The BlueSpand.

Külön figyelmet érdemel a Berlinben alkotó bolgár Bulgarian Cartrader, aki az elmúlt évek egyik legérdekesebb európai indie-felfedezettje lett. Napfényes soul, elektronika, balkáni motívumok és kivételes dalszerzői érzék találkozik a zenéjében. Hasonlóan különleges élményt ígér az olasz SUPEREGO – One Man Band Show, amelyben Carlo Poddighe egyszerre gitározik, dobol, billentyűzik és énekel – mindenféle előre rögzített sáv nélkül. És ha valaki inkább indie folkra vágyik, ott lesz a Costa Rica-i Honahlei is, akiket nem más választott előzenekarának, mint Ed Sheeran.

A veszprémi éjszakának azonban még ekkor sincs vége.

A fesztivál egyik régi hagyománya, hogy a zenészek koncertjeik után gyakran ugyanazokon a helyeken kötnek ki, mint a közönség. A Papírkutya ilyenkor rendszerint spontán örömzenélések helyszíne lesz, de a Pekedli, a Bunker, a Terem vagy a Wine & Vinyl Bar is hajnalig megtelik zenével – a legjobb pillanatok ugyanis sokszor nem a programfüzetben szerepelnek.