Rihanna csütörtököt mondott

2016. augusztus 12.  ·   Fesztivál   ·  mmi

Mondjuk, egymillió dollárért én is simán lebetűzöm ezt a szót... Továbbá lennének ötleteim arra nézve is, hogy mit lehetne kezdeni ezzel az összeggel ahelyett, hogy odaadják Yoda mesternek. De ne szaladjunk ennyire előre.

Rihanna csütörtököt mondott

Járt a pofánk már reggel tízkor, hogy bazisokan lesznek, kvázi akinek még át kell venni a jegyét, menjen oda időben. Plusz, azon az emberen – vagy űrlényen – kívül, aki eddig egy távoli galaxisban élt, mindenki tudta, hogy a csütörtök már jó ideje telt házas, mindenre számítani lehet a bejáratnál, csak gyors bejutásra nem, tehát IDŐBEN kell odaérni. A Sziget még közéleményt is kiadott reggel minden sajtóorgánumnak, hogy para lesz. Nyilván akadt a tömegben olyan, akinek ez valami miatt nem jött össze, de azért. Az ingyenjegyes (guest, press, VIP) konténernél olyan történt, amit még sztem nem látott a Sziget: a háromórás várakozás során egymásnak estek, ordítoztak az emberek, de olyan is akadt, aki nemes egyszerűséggel a sorba okádott a várakozás során elfogyasztott pia miatt. Mások feladták, és hazamentek. Már, ha kijutottak onnan.

Bent sem volt vidámabb a helyzet: ahogy Zerge kolléga az este a Borfaluban megjegyezte, a teret ugyan itt-ott kitágították, de az utak ugyanazok maradtak; jómagam is átmeneti patthelyzetbe kerültem az A38 előtt: se előre, se hátra. Azt már nem is kell mondanom, hogy a MO (van benne egy áthúzás, de nem találom a billentyűkombinációt) koncertre még Tom Cruise sem jutott volna be, nemhogy én, de kívülről úgy tűnt, elég jó a hangulat.

Inkább mentem egy kört. A Sziget állandó döntéshozatalra kényszeríti az embert. Ilyen apróságok, hogy most a táskában vigyem a fényképezőgépet, vagy a nyakamban. Ha az első, akkor mire előveszem, tuti elmúlik a pillanat, amit jó lett volna megörökíteni, ha meg a nyakamban lóg, úton-útfélen megállít valaki, hogy fényképezzem már le, továbbá írjam fel az e-mail címét és küldjem is el neki a képet. Srácok, sorry, ott a fotó a FB-on.

A Világzenei színpadon hattól egy kedves olasz páros nyomta, a gyönyörűséges nevű Illaria Graziani és Francesco Forni. Kellemes, kedves, lazítós zene egy kicsi meg egy nagy gitárra... A nagyszínpadon mindeközben egy hölgy énekelt, akiről kicsivel később azért kiderült, hogy nem is nő, hanem ő maga Jake Bugg, a brit Bob Dylan – afféle üssük el az időt, amíg nem jönnek a többiek hangulata volt a dolognak, tökéletes zenei aláfestés pozíciófoglaláshoz.

Hétkor minden nap gyereknap van a Szigeten, akkor osztanak ki mindenféle dolgokat, amikkel mindenféle dolgokat kell csinálni – zenére. A csütörtök a tapsrúd napja volt. Azt hiszem, ezt a szót még életemben nem írtam le. Nem is érdekelt különösebben. Viszont oltári hiba lett volna kihagyni, még úgy is, hogy nekem már nem jutott t_a_p_s_r_ú_d. Van abban valami felemelő és heppinessz, amikor több tízezer ember vigyorog és ugrál és ölelgeti a másikat. Pár perc az egész, de akkora feltöltő ereje van, hogy érdemes élni ezzel a bioenergiával.

Eme bemelegítés után Parov Stelarék alaposan átmozgatták a közönséget, bokázott mindenki rendesen. Az énekesnő gyönyőrű, elegáns, igazi nő – jól kezelte a közönséget, és egy igazi fesztiválos bulit moderált, mindamellett, hogy a remek formáció (az a szaxofonos... I luv U) is mindent beleadott. Eddig csak hallgattam őket, most rajongó lettem. És Marcus Füreder az elején viselte a szemüveget!

A koncert közepén már gyakorlatilag elviselhetetlen volt a lét a küzdőtéren. Jó, tudom, ne rinyáljon az ember, ezzel jár a Sziget, de az, hogy ezrek vonulnak fel s alá, elmozdítható tereptárgynak tekintve a másikat, egy idő után minden belátás ellenére kiveri a biztosítékot. Úgy éreztem magam, mint egy flippergolyó, harmincig számoltam a pozícióváltásaimat – hol önként, hol kevésbé –, aztán férehúzódtam: a vipsátor tövében találtam egy üres betontuskót, és lerogytam rá. Onnantól fogva csak arra kellett figyelnem, hogy ne hugyozzanak le (a szemben lévő épület tetején felfedeztem két pasit, akik a sliccük környékén matattak, némi fókuszálás után kiderült, hogy amit markolnak, az nem a farkuk, hanem a drónok távírányítója). Mellettem valami részegcsakra lehetett mélyen a földben, mert egymás után két srác is megpróbált angyali türelemmel életet verni a merevrészeg barátnőjébe, kevés sikerrel. Csajok, becsüljétek meg ezeket a pasikat, én már 2 perc után ott hagytalak volna benneteket.

Ezalatt szépen megtelt a nagyszínpad előtti tér. A fák is. Ha lett volna csillár, azon is lógnak. Már a Parov Stelar alatt lehetett tudni, ki az, aki csak Rihanna miatt váltott jegyet, az merev arccal és lábbal állta végig ezt a kis kellemetlenséget, ami átmeneti akadályt képzett a szupersztárhoz vezető rögös úton.

Megint döntés előtt álltam: vagy maradok a tömegben, jó eséllyel agyontaposnak, de legalább vidámak, lelkesek és szimpatikusak az emberek (kiv. az előbb említett szegmens) – és nézem a kivetítőt, vagy bemegyek a vipbe, ami tele van undorító (jó, nem mindenki) figurákkal, viszont nem kell összebújnom senkivel – és nézem a kivetítőt. Az utóbbit választottam, bár elég sokáig hezitáltam. Amióta pártunk, kormányunk és az atyaúristenek (vö. szponzorok), és nem a szakma tolja tele a vipet (most nem megyek bele, miért kell a szakmának külön rész, nekem elhihetitek, van haszna azok számára, akik dolgoznak is a Szigeten), azóta eléggé kellemetlen a társaság odabent, felfújt szájú hölgyek smárolnak a pasijukkal (Te, ezek dugni is fognak? - kérdezte a barátnőm) és félmeztelenre vetkőzött egókirályok csinálják a partit. Ráadásul úgy löknek félre a sorban, hogy pironkodsz magad előtt, miért vagy ekkora lúzer. Drága vip, béke poraidra, pedig mekkorákat buliztunk itt anno!

Szóval, Rihanna. Jó fél órát csúszott a kezdés, ami nem nagyon szokás errefelé. A kivetítőn keresztül követve, egy lelketlen, noha profi koncert volt, ami mellőzött mindenféle fesztiválos kelléket. Afféle stadionos produkció, elképesztő táncosokkal, visszafogott, ám a célnak teljesen megfelelő színpadképpel. Mintha egy klipet néztem volna, amit egyébként nem annyira szoktam Rihannával kapcsolatban. Egy kámzsás cuccban lépett ki a százezer ember elé, és nem volt vele az erő. Olykor levette a kapucniját, sokat simogatta a haját és az ágyékét, néha ivott is egy kortyot egy fehér palackból. Mit mondhatnék még... Hogy gyanúsan félplayback koncert volt, ami a Szigeten halálos bűn? Nem tudom másként értelmezni a jelenséget, hogy akkor is énekel, amikor nem mozog a szája és lóg a mikrofon a kezében, max hadonászik vele... Olyan értelmetlen volt ez az egész – nagyon sok pénzért. És nagyon sok embernek. De nem vagyok egy kifejezett alappont, mert ez nem az én zeném, a vipben is bőven akadtak, akik fújták a dalokat és elszántan twerkeltek hozzá. Azonban, amikor kifele mentem, mögöttem igazi rajongók gyalogoltak, és eléggé fel voltak háborodva. Nem tette oda magát – mondták, még csak át sem öltözött... Bécsben sokkal nagyobb buli volt, biztos elfáradt. Én nem tudom, honnan jött és hova ment a szigetes koncert után a barbadosi szupersztár, de volt vele egy tömött táska...

Egy gigakoncert után akkor döntesz jól, ha legalább két órán keresztül a seggeden maradsz. A tömeg egy része elindul hazafele, arra ne menj. A fő közlekedési utakat is hagyd ki, hömpölyög a tömeg. (Ilyenkor jól jön a helyismeret, merhogy az ember év közben is a Hajógyárira jár kutyázni... ) Megpróbáltunk bejutni a Magic Mirrorba, ahol vagy csúszott a műsor, vagy benéztem, de semmiképpen nem UP! koncert volt, a lépcsőn állt a tömeg vége, a belső tér pedig nem tartalmazott említésre méltó levegőmennyiséget. Még benéztünk a Marilyn klubba, amelyről a sajtóbejáráson azt mondták, afféle sakáltanyaként fog üzemelni, hát, lehet, de akkor mi vagy előbb, vagy később érkeztünk, mert mindössze két db nem túl lelkes táncosnő koptatta a rudakat kb. 20 db csaprészeg pasi nagy örömére.

Végül a Borfalu bizonyult jó választásnak, az ír fiú készségesen át is adta a helyét, miután komoly erőfeszítések árán lábra tudott állni. Mellettünk valakinek a fülébe húztak a cigányok,  mi pedig tartottunk egy csendes-ülős bulit, és némi Polgár-bor mellett megemlékeztünk Dan Panaitescuról, aki nem sokkal a Sziget előtt hunyt el autóbalesetben, és aki előtt azzal tisztelegnek a kollégái, hogy róla nevezték el a nagyszínpadot. R.I.P.

Mikor elhagytam a Szigetet, akkor indult igazán a parti, mindenhol ment a szeletelés, legyen az pizzapult vagy bulihelyszín, ideje volt távozni, meg azok a lábak is, persze...

Manu, ments meg minket!

Képeskönyv itt

***

Szita-szita péntek:

A Nagyszínpadon ma is magyar zenekar kezd, a Bohemian Betyars a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató győzteseként mutatkozhat be. Utána egy friss brit tehetség, John Newman, majd a szintén brit Bastille következik, az est fénypontja pedig a Magyarországon is rendkívül népszerű francia-spanyol előadó, Manu Chao fellépése lesz La Ventura elnevezésű projektjével.

A második legnagyobb zenei helyszínen, az OTP Bank-A38 sátorban a remek hangú holland énekesnő, Kovacs, a sötét hangulatú zenéjével sikeres brit Editors, valamint az ugyancsak brit UNKLE játszik, a Telekom Arenában, az elektronikus zenei helyszínen a hazai Edo Denova és StadiumX után az olasz Vinai, a német Tujamo és hajnalban az izraeli Las Salinas szórakoztat.

A Világzenei színpadon a pénteki nap fő eseménye a szerbiai Goran Bregovic Wedding And Funeral Band koncertje, előttük ugyanitt a magyar Psycho Mutants, a brit Yiddish Twist Orchestra és az Enzo Avitable & Bottari + Scoribanda produkció gondoskodik a talpalávalóról, a német Django Lassi és a mexikói-spanyol dj, Gypsy Box pedig lezárja a programot.

A Petőfi Rádió-Telekom VOLT Fesztivál színpadon a hazai élvonalból ezúttal mások mellett a hiperkarma, az Anna and the Barbies és a Margaret Island látható és hallható, az Európa Színpadon lesz ukrán (Brunettes Shoot Blondes) és olasz (I Ministri) zenekar, az Afro-latin-reggae faluban Manaky-koncertet tartanak, a Budapest Park tribute színpadon pedig éjjel 1 órakor a Rolling Stones-rajongók gyülekezhetnek a Stoned fellépésén.

A Blues kocsmában Eric Clapton előtt tiszteleg az EC 70, késő este zenél Tom White és a Mad Circus, a Fidelio klasszikus, opera és jazz színpadon az Óbudai Danubia Zenekar, valamint a Gabriel Prokofjevvel kiegészülő Talamba Ütőegyüttes produkciója hallható.

 

 

 


 

 

Szólj hozzá!


Benkő László, Balázs Fecó – és BEAThoven

Benkő László, Balázs Fecó – és BEAThoven

A komoly és a könnyűzene találkozási pontjait keresi meghívott vendégeivel Benkő László és Balázs Fecó, akik Roll over BEAThoven címmel adnak...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Toto Cutugno csiszolatlan gyémántra bukkant, el is hozza Budapestre magával

Toto Cutugno – díszvendégként vagy zsűritagként – mindig jelen van a Sanremoi Fesztiválokon. Az idei Sanremoi Young Fesztivál nagy felfedezettje a csupán 16 éves Eden Lorenna: amint felcsendült  a hangja, Toto Cutugno rögtön tudta, hogy egy csiszolatlan gyémántra lelt. A verseny után azonnal felvette a kapcsolatot Edennel, és...

Ismét Budapesten az IL VOLO – az Arénában ünneplik 10 éves karrierjüket az olasz világsztárok

Tavaly megígérték, idén teljesítik: nagy sikerű koncertjük után ősszel visszatérnek Budapestre az IL VOLO tagjai. A klasszikus és pop-zene határait feszegető, tíz éves jubileumát ünneplő együttes szeptember 29-én a Papp László Sportarénában ad koncertet.

A kutyajósdától a sörfesztiválig

Tréfás asztrológiai elemzéssel, kártyavetéssel és számmisztikai elemzéssel is várják az állatbarátokat a szervezők az idei Belvárosi Kutyafesztiválon, amelyet a gazdátlan állatok örökbefogadásának népszerűsítésére rendeznek meg május 4-én a főváros V. kerületében.

Curtis nem marad a padlón

Az ország egyik legvitatottabb rappere az április 28-án megjelenő, „Legismertebb senki" című EP-jéről mutatta be első szerzeményét.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek