Olvasgattam a programfüzetet, de már nem úgy mint a 90-es években, amikor tollal karikáztuk be a koncerteket, amik érdekelnek, és fel voltunk háborodva, ha Dawid Bowie koncertje miatt lemaradunk a Quimby-ről. Idén meg tudtam jegyezni azt a két koncertet, ami érdekelt, nem kellett külön kiemelni. Szóval ahogy olvasgattam, azért megint meg kellett állapítanom, hogy Európában egyedülálló színes programot sorakoztat fel a Sziget.
Függetlenül attól, hogy engem tökre hidegen hagy a színház és tánc sátor, vagy a jazz meg a cirkusz meg a magyar sakkszövetség sátra is, mert számomra ezek a programok nem fesztiválhangulatban élvezhetők, hanem a hétköznapokban. Bunkó paraszt vagyok, mert sört inni és koncerteken meghalni megyek a Szigetre, és nem művelődni a kultúra minden ágában. Bocs! Viszont vitathatatlan tény, hogy aki itt nem tudja magát jól érezni, az költözzön egy másik naprendszerbe. A magyar előadók közül volt sok, akit megnéztem volna, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egész nyáron láttam már őket unalomig. Ami számomra egy biztos pont volt minden nap, az a Jack Daniels bázisa, ahol aztán nem volt hiány riffekben. Minden nap menetrendszerűen megérkeztem oda, és toltam az égbe a metálvillát. Egy baj volt vele, hogy nem árultak sört.
Egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a Sziget nem zenei fesztivál hanem egy kulturális összeurópai rendezvény. Ezért soha senki ne keresse a nagyszínpadon a fellépők között a Red Hot Chilli Pepperst vagy a Metallicát, mert totálisan abszurd elképzelés. Második vonalbeli zenekarok férnek csak el, és ezzel az ég világon semmi baj nincs. Akkor mivel van a baj?
Hát Major Lazer, Martin Garrix és Avicii jelenlétével a nagyszínpadon. Nem kell rock, de legalább töltsék már meg zenészekkel azt a kurva nagy színpadot. Sírnom kellett a Major Lazer "előadásán", amikor eszembe jutott, hogy egykor R.E.M. meg Oasis meg Iggy Pop meg Prodigy léptek fel ezen a színpadon, most meg pár majom ugrál fel-alá és a jump vezényszavakon kívül mást nem tudnak mondani. Egy ostoba műsor volt az egész. Ezt én is megcsinálom bármikor, ehhez elég egy aktuális top 100 tracklist, némi karizom, hogy tudjak mutogatni az égbe és egy fejhallgató amit fel-le rakosgatok a fejemen. Nem akarom, hogy eltűnjön a dj-k fellépése a Szigetről, mert a jelen kultúrájához hozzá tartozik, de kanyarodjunk már vissza a zenekarokhoz, és a nagyszínpad programját töltsük meg hús-vér emberekkel, akik izzadnak és a lelküket kiteszik a közönségnek. Ahogy a Limp Bizkit vagy a The Script és még sorolhatnám. Nem látom a jövőt, de ha valaki 10 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a hét napból hármon dj lesz a főfellépő, akkor kiröhögtem volna, hogy barátom, te sem vagy egy nostradamusi elme. És tessék, itt vagyunk 2015-ben, és szépen zuhan az igényszínt egyre lejjebb. Több tiszteletet a nagyszínpadnak!
A Dropkick Murphys koncertjén remélem mindenki megértette, hogy nem sátorba való, hanem nagyszínpadra, és a nagyszínpadról elég sok fellépő mehetne a sátorba. Marhára bírtam régen a Kings of Leon-t de ennél unalmasabb koncertet rég láttam. Le kellett üljek, mert elfáradtam a hallgatásban, ahogy a frontember is bazifáradt lehetett, mert semmit az ég világon nem csinált. A Hollywood Undead viszont olyat pirított nekünk, hogy hirtelen nem mertem elhinni, hogy a Szigeten vagyok. Zúztak a nagyszínpadon!!! Ahogy a Limp Bizkit is kivégezte a Sziget népét, és úgy csapatták, hogy pofán vert minden egyes hang.
A vasárnap délutáni Kraftklub zenekar is nagyon meggyőző volt nekem, amit az utána következő Rudimental is hozott. Egészen a záró show-ig egy jó line-up volt. De nem szidom tovább Martin Garrix-et, mert szar. Huppsz, és megint kimondtam. A világzenei színpad egy üde színfoltja a fesztiválnak, de annyira visszasírom a régi helyét, mint Thürmer Gyula az szovjeteket. Fogok indítani egy mozgalmat, hogy vissza a világzenét hátra a fűbe, és mellette megint ott legyen a Dalmát Pince.(Támogatom. aszerk.)
Az Artzone a béke szigete volt a Szigeten, egészen addig, amíg szombaton a Timur Lenk zenekar fel nem borzolta a kedélyeket, és a békésen pihenő ezotériában mélyen elmerengő fiataloknak meki nem szegezték, hogy: "Hé József, kezedben a stukkerral mondd hova mész!". Ettől a mindenki felállt, és közelebb osont a méltán világhírű zenekarhoz, hogy transzcendens lényét, Takit, egy pillanatra láthassák pompájában igehirdetés közben.
A Colosseumnál akármikor elmentem, ott mindig verették. Meg sem lepődtem, amikor a 42 fokban én magam az árnyékban sem tudtam mozogni, de ott mintha mágikus hűtőburok venne körül mindenkit, úgy csapatták. A Party Arénán csak keresztülmentem egyszer, és itt be is fejeztem a mondatot.
Az A38 pedig vagy hozzon gyengébb fellépőket, vagy vegye át a nagyszínpad szervezését. Vagy legyen még ennél is nagyobb sátra. Elképesztő erős programot raktak össze oda, és rendszerint kicsinek bizonyult a hely. Pedig aztán elég űrkorszaki a sátor, belefér Alsópetény kompletten a templommal és a művházzal együtt. Szóval, ha javasolhatnám, akkor legyen A38 nagyszínpad.
És nézzük, amin végképp elgurult nálam a gyógyszer: A sajtó munkatársai a VIP részen tartózkodhatnak, ahol üzemel egy ingyenes értékmegőrző, ahova jó magam is berakom a fotós cuccomat ha már nem kell. Tök jó. Viszont! Az értékmegőrző hajnal 5-ig van nyitva, tehát ha kell a táskád, akkor addig oda kell érned, hogy ne másnap tudd csak kivenni, amikor délután 3-kor kinyit újra. Eddig minden világos, tehát hajnal 5-ig nyitva. A fekete leves, hogy a VIP viszont csak 4-ig van nyitva, tehát hajnal 4 és 5 között van egy órád, hogy megértesd a biztonságival, miért is kell neked bemenned a VIP-be. Ez nem okoz nagyobb gondot, mert negyed óra alatt sikerül megértetnem vele a magyar nyelv értelmezését. Akik utánam jöttek, külföldiek azoknak már kicsit nehezebb volt a dolguk, hisz az alabárdos ugyanúgy magyarul üvöltötte nekik, hogy nem mehetnek be. Pedig ők is a cuccukért szerettek volna bemenni.
Visszamegyek és elmondom az őrnek, hogy hasonló problémájuk, van mint nekem. Tényleg nem lehetne két szuperszép hostess helyett két angolul is beszélő szekust berakni abba a nyavalyás VIP-be? Vagy legyen addig nyitva, amíg az értékmegőrző. Mert akivel én diskuráltam a problémámról, az még magyarul is nehezen értette meg, hogy a Sziget kártyámon kívül nincs nálam semmi. Se lakáskulcs, se kápé, se papírok se semmi az égvilágon. És a hazajutásom és a jelenlegi állapotom között csak ő van jelen mint probléma. Végül nehezen, de bejutottam, de ezt minden egyes nap el kellett játszani. Szóval, ha európai fesztivált csinálunk, akkor tanuljon meg mindenki európai nyelvből egynél többet.
És ha ez még nem lett volna elég, akkor az utolsó este idegességemben hazáig futottam. Mennyire le van szarva az utolsó nap mindenki, az már olyan gusztustalan, hogy én szégyellem magam. Amikor az összes kocsmában éjfélkor azt a választ kapod, hogy nincs csapolt sör, mert ez az utolsó este, de van meleg dobozos Dreher 740 forintért. Érted? Az nem számít, hogy a havi fizetését itthagyta az ember, az utolsó nap az utolsó nap. Nehogy valakire is rárohadjon 4 liter sör a hordó alján. Elárulok egy titkot tisztelt vendéglátósok. Nem azért nem ittam dobozos Drehert, mert nem tudtam, hogy van, hanem azért mert KURVA drága! És szerintetek az utolsó este pont megengedhetem magamnak, hogy ezt igyak? Hat napig jó voltam meg mindenki jó volt, de az utolsó este le vagyunk szarva magasról. Se víz, pár darab üdítő meg alkoholmentes sör. Ja, itt van játékpénz, nesze. Számolgasd.
Mindezeket leszámítva a Sziget egy olyan fesztivál, ahol mindenki meg tudja találni, meg kell, hogy találja a neki kedvére valót. És kövezzetek meg, de nem drága a rendezvény, hanem ennyire szarul keresünk mi magyarok. Európai viszonylatban még mindig olcsó, és olyan programkínálat van, ami sehol máshol. Bocsánat, a kaja mondjuk pár helyen elég arcpirítóan drága és szar. De a sör mondjuk lehetne nem vizezett, és akkor nyugodtabban adom ki rá a 650 forintot. Az általános szigetes hozzászólás az szokott lenni, hogy legyen olcsóbb és lépjen fel a Metallica. Nem fog! És olcsóbb se lesz.
Tetszik nagyon a fesztiválon, hogy apró részletekig ki van dolgozva. Elnevezték és kitáblázták az utcákat és a csapásvonalakat (Kiss street, Love street stb.). Szépen fel van díszítve az egész, így az éjszakai bolyongás id sokkal kellemesebb. Rengeteg árnyékos hely van, amire idén aztán tényleg marha nagy szükség volt, és számomra a legnagyobb előrelépés volt, az a nagyszínpad előtti terület meghagyása. Végre nem volt a színpad elé betolva minden kocsma. Volt szabad hely és rengeteg megközelítési rész. Levegősebb lett végre.
A kor technikájának köszönhetően a lépésszámlálóm a 7 nap alatt elérte 60 km-t. Egész pontosan 60,7 kilométert gyalogoltam a hét nap alatt. Méghogy nem egészséges a Sziget: friss levegő, barátok, séta, túra, mozgás és sok folyadék. Mi kell még az egészséges élethez? Nyilván mindenről le tudok mondani, kivéve a luxust. Na, de hagyjuk is a szokásos negatív hullámot, ami minden évben elindul a Sziget után. Ez a sorsa, túl nagy lett, és mivel mindenki a magáénak érezte régen, ezért fáj, hogy elhagyta a családi fészket.
Pedig inkább büszkének kéne lennünk rá és örülni, hogy nem a Tony Curtis Magyarországot népszerűsítő filmjével kampányolunk a világban. Ezt a cikket elolvasva felmerül mindenkiben, hogy minek járok ki a Szigetre? Mert bennem él a Sziget feeling: 93 óta járok ki, és nekem anno ez jelentette az éves nyaralást. Itt szövődtek szerelmek, barátságok és létezett egy szellemiség ami az egészet belengte. Ez volt a Sziget feeling.
Ma is él bennem és imádom, hogy "Kell egy hét együttlét!"
Koncert top 10:
1. Dropkick Murphys
2. Florence and the Machine
3. Gogol Bordello
4. Limp bizkit
5. Selah Sue
6. Passenger
7. Parno Graszt
8. Hiperkarma
9. Kraftklub
10. Brains
10. Brains
+1. Müller Péter Sziámi és barátai, mert ha még befér a Sziget programba, akkor itt is helye van. (jól van tudjuk miért játszik és kurvára jár is neki alanyi jogon, hiába nem tudok meghallgatni belőle 3 hangnál többet)
A remek fotókat Kismartoni Mátyásnak köszönhetjük!
És ne aggódjon senki, a héten még jelentkezek egy cikkel.... vagy többel.
Szólj hozzá!