A 2026-os Sziget egyik legfontosabb tanulsága éppen az lehet, hogy a jövő kulcsa abban rejlik, ami annak idején naggyá tette: hogy ne pusztán koncertek sorozata, hanem önálló élmény legyen. Amióta az eszemet tudom, erről írok itt a Szigettel kapcsolatban: több mint 20 éves tapasztalataim alapján mindig megpróbáltam felhívni arra a figyelmet, hogy ez a fesztivál tényleg nem csak a koncertekről szól – a Koncert.hu Fb oldalán olvasható kommentekből az derült ki, hogy az emberek többsége sem igazán tudja, hogy mi minden van még ott a zenei programokon kívül –, és talán ez az, amit a külfödi tulajdonos sem értett meg.
Mindazonáltal idén csak koncertekre mentem ki, és nem is túl sokra, nem mintha nem érdekelt volna a többi, egyszerűen így alakult: mindenféle kellemes és kellemetlen családi okok miatt nem volt többre idő. De még így is olyan zenei emlékekkel gazdagodtam, ami miatt megérte Óbudán – csukott ablakoknál – nem aludni majd' egy hétig: Morcheeba, Faithless, Lewis Capaldi, Florence + Machine. Amióta az első sajtóanyagokban megkaptam ezeket a neveket, ezekre a koncertekre vártam, és nem csalódtam, konkrétan csorgott a könnyem a boldogságtól, ami nem az elfogyasztott alkoholnak volt köszönhető, mert arra más a második napomon már nem volt pénzem :) Nagyon sajnálom, hogy nekem idén nem jutott több a Szigetből. De lássuk, mi rajzolódik ki a fesztivál után.
Lehet jó fesztivált rendezni rossz számok mellett
Első pillantásra persze nehéz sikertörténetként olvasni az idei számokat. Míg tavaly hat nap alatt 416 ezer látogatót regisztráltak, az idei öt fesztiválnapon, illetve az azt megelőző mínusz egyedik és nulladik napon várhatóan összesen 350-360 ezren fordultak meg a Hajógyári-szigeten. A két adat közvetlen összehasonlítása a megváltozott szerkezet miatt félrevezető lenne, az viszont már kevésbé magyarázható el ilyen könnyen, hogy a szervezők körülbelül 400 ezer látogatóval számoltak. Mindez pénzügyileg sem mellékes. A Sziget az előző tulajdonos, a Superstruct Entertainment utolsó évében 2,8 milliárd forintos veszteséget termelt, amit 2026-ban 1,5 milliárd környékére szerettek volna leszorítani. Gerendai Károly már a fesztivál zárónapján jelezte, hogy ez a terv sem fog teljesülni. Mégis úgy fogalmazott:
„csináltunk egy tök jó Szigetet”,
amely szerinte megalapozhatja a jövő évi fellendülést. A két állítás valójában nem feltétlenül üti egymást. Lehet jó fesztivált rendezni rossz számok mellett – csak hosszú távon nem lehet belőle megélni. Az idei év ráadásul meglehetősen nehezített rajtpozícióból indult, hiszen tavaly ősszel gyorsan kellett visszavenni a rendezvényt a távozó külföldi tulajdonostól, majd hónapokig az sem volt biztos, milyen feltételekkel maradhat a fesztivál a Hajógyári-szigeten. A szervezés és a jegyértékesítés végül mintegy négy hónapos késéssel kezdődhetett el, márpedig Gerendai szerint korábban éppen ebben a korai időszakban kelt el a bérletek körülbelül harmada. Ehhez jött az erősödő forint, amely a külföldiek számára drágábbá tette a magyarországi utazást, valamint a nyár eleji kánikula, a szárazság és az áramellátás körüli bizonytalanság, amelyek viszont a hazai közönség egy részét bizonytalaníthatták el.
A Sziget problémája nem csak a Sziget problémája
Még ezekkel együtt sem lenne pontos az idei eredményt kizárólag Sziget-specifikus problémaként értelmezni. Az európai fesztiválpiac ugyanis maga is egyre nehezebb tereppé válik. A YOUROPE és az IQ Magazine több mint 220 európai fesztivál részvételével készült iparági felmérése szerint mindössze a rendezvények 17 százaléka tudott teljes teltházat produkálni. Közben folyamatosan emelkednek a színpadtechnika, a hang- és fényrendszerek, a logisztika és a munkaerő költségei, és különösen látványosan drágulnak a headlinerek. A közönség pénztárcája viszont mindeközben nem vált feneketlenné: miközben a jegyárak nőnek, a fesztiválozók helyszíni költése már csökkenő tendenciát mutat.
Ez az a pont, ahol a Sziget problémája már jóval érdekesebbé válik annál, hogy hány ember ment át idén a K-hídon. (Én annyira szeretem ezt a kedves monstrumot, és vérzik a szívem, hogy csak a külföldi forgatócsoportok örülnek annak az állapotnak, amelyben évek óta leledzik...)
Amikor már nem a line-up adja el a fesztivált
Gerendai az MTI-nek egy olyan üzleti modell kifulladásáról beszélt, amely hosszú éveken át magától értetődőnek tűnt: össze kell rakni egy erős line-upot, és az majd eladja a fesztivált. Csakhogy Európában ma már rengeteg nagyrendezvény versenyez ugyanazokért az előadókért és ugyanazért a közönségért. Egy világturnén lévő sztár egyik héten Belgiumban, a következőn Németországban, Hollandiában vagy Magyarországon állhat fesztiválszínpadra. A nevek továbbra is fontosak, de egyre kevésbé adnak önmagukban karaktert egy rendezvénynek.
Az idei Sziget nagyszínpados kínálatára aligha lehetett komoly panasz, Gerendai szerint a Twenty One Pilots mellett SOMBR mozgatta meg a legnagyobb tömeget. Mégis legalább ilyen érdekes fejlemény volt a Budapest Park közreműködésével visszahozott magyar nagyszínpad sikere. Nem minden programpárosítás működött tökéletesen – Gerendai maga emelte ki, hogy a Twenty One Pilots és a hosszú idő után a Szigetre visszatérő Tankcsapda egy időben történő felléptetése aligha bizonyult szerencsés ötletnek –, összességében azonban a helyszín azt mutatta, hogy van igény arra, hogy a magyar zene ismét hangsúlyosabb szerepet kapjon a fesztiválon.
És valahol itt kezd kirajzolódni, mit is jelenthet az a bizonyos előremenekülés.
A Sziget hosszú ideig azért volt különleges az európai fesztiválpiacon, mert nehezen lehetett pusztán a fellépőivel leírni. A koncertek mellé színház, cirkusz, performanszok, képzőművészet és számtalan kisebb program társult, a sokszínű közeg pedig magába fogadta a látogatók spontán kezdeményezéseit is, amelyek éppúgy hozzátartoztak a Sziget sajátos világához, mint a meghirdetett programok. Budapest pedig nem egyszerűen a rendezvény helyszíne, hanem maga is az élmény része lett. Egy külföldi látogató számára a Sziget egyszerre jelenthetett fesztivált, nyaralást és néhány napos kiszakadást egy saját szabályok szerint működő világba. Ezt az identitást kell most újra értékesíthetővé tenni.
112 ország jól mutat – de van mögötte egy rossz hír is
Erre azért is szükség van, mert az idei látogatói adatokban van egy figyelmeztető tendencia. Miközben már 112 ország állampolgárai vásároltak jegyet, a külföldi közönség aránya tovább csökkent. A magyar látogatók immár a teljes közönség 53 százalékát adják, és bár a környező országokból többen érkeztek, a Sziget hagyományosan legerősebb küldőpiacain – Hollandiában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban és Olaszországban – visszaesett az érdeklődés. Izraelből, Ukrajnából és Oroszországból a háborúk miatt zuhant a látogatószám, a nagyon távoli országokból pedig az utazás drágulása tartott otthon sokakat. A 112 ország tehát továbbra is elképesztően erős adat, és jól mutatja, milyen nemzetközi ismertséget sikerült három évtized alatt felépíteni. De a földrajzi sokszínűség és a nemzetközi tömeg nem ugyanaz. Attól, hogy Új-Zélandtól Japánig érkeznek vendégek, még nagyon is számít, hány holland, brit vagy német dönt úgy, hogy idén Budapest helyett egy másik európai fesztivált választ.
Közben történt valami, ami néhány évvel ezelőtt még kevésbé látszott valószínűnek: a Sziget elkezdett visszatalálni a magyar közönséghez. A Budapest Park színpada, a hazai előadók erősebb jelenléte, a mínusz egyedik és nulladik nap programja, valamint a magyar diákoknak kínált kedvezményes bérlet mind ezt jelzik. Ez fontos eredmény, de önmagában nem oldja meg a problémát. Egy Sziget méretű rendezvény nemzetközi közönség nélkül aligha tartható fenn ugyanebben a léptékben.
Két közönséget kell egyszerre visszaszerezni
A következő évek egyik legnehezebb feladata ezért az lesz, hogy egyszerre két közönségnek kell vonzó ajánlatot adni. A magyar látogatónak újra azt kell éreznie, hogy ez az ő fesztiválja is, miközben a hollandnak, britnek vagy németnek olyan indokot kell adni Budapest választására, amelyet nem kap meg egy hozzá közelebbi rendezvényen. Gerendai ezért tervezi újjáépíteni azt a nemzetközi képviselőhálózatot is, amely korábban 26 országban dolgozott a Szigetért. Mindehhez ráadásul nem a költségek drasztikus visszavágását választották. Az idei évet eleve „kármentesítő”, illetve befektető évként kezelték, és a stratégia szerint a veszteségre nem egy kisebb, olcsóbb Sziget a válasz, hanem egy jobb. Ebbe illeszkedik az is, hogy a legfontosabb alvállalkozók közül többeket kistulajdonosként vontak be a Sziget Zrt.-be: biztonsági, vendéglátós, technikai, infrastruktúrával, takarítással vagy színpadépítéssel foglalkozó cégek így már nem pusztán beszállítóként érdekeltek a rendezvény működésében.
Ebbe a stratégiába illeszkedik a már emlegetett K-híd felújítása és a fesztivál évek óta visszatérő problémája, a por a visszaszorítása is – a Sziget vonzerejét ugyanis nemcsak a program, hanem az is meghatározza, milyen körülmények között tölti ott azt az öt napot a közönség. A főváros a tervek szerint ősszel megkezdi a híd régóta esedékes rekonstrukcióját, a szigeten pedig két fúrt kút kialakítását tervezik, amelyekkel rendszeresen locsolhatóvá válhat a terület. Egy olyan piacon, ahol a headlinerek jelentős része ugyanazok között a fesztiválok között vándorol, egyre többet számít az is, milyen környezetben tölti el azt az öt napot a látogató.
Engem mindössze két dolog zavart: igen, az egyik por, de ez ellen maszkkal tudtam védekezni, míg a drágaság ellen meg azzal, hogy a második napomon a saját másfél literes teámat fogyasztottam. Nem tudtam megismételni az elsőként töltött estém költését, mert az már bőven a Szigetre biztosított kereten felül lett volna... És jövőre legyen megint a Csónakházban fasírtos zsemle, lécci.
2027-ben derül ki, működik-e az előremenekülés
Hogy ez az előremenekülés működik-e, azt 2026 még nem döntötte el. Az idei év megmutatta, hogy a közönség érzékeli a változtatásokat, a magyarokat sikerült nagyobb számban megszólítani, és a Sziget nemzetközi ismertsége továbbra is olyan tőke, amellyel kevés európai fesztivál rendelkezik. Ugyanakkor a tervezett látogatószám nem teljesült, a veszteséget sem sikerül úgy lefaragni, ahogy tervezték, és a legfontosabb külföldi piacokon továbbra is van mit visszaszerezni.
A 2027-es év első próbája pedig meglepően hamar elérkezik. Augusztus 24-én megkezdődik a következő Sziget Super Early Bird bérleteinek értékesítése: az ötnapos normál bérlet 109 900 forintba kerül majd, miközben a vásárlók még egyetlen jövő évi headliner nevét sem ismerik. Ennél pontosabb tesztet nehéz lenne kitalálni az új stratégiára: aki most bérletet vesz, nem egy világsztár koncertjére vált jegyet. A Szigetre vesz jegyet. És talán éppen ebből derül majd ki először, hogy hány embernek jelent még önmagában annyit ez a név, hogy előbb döntsön úgy: ott akar lenni – és csak utána kérdezze meg, ki játszik majd a színpadokon. A Sziget története megmutatta már, mire képes, tehát az utóbbira lenne pár ötletem ... :)
Szólj hozzá!