Ez a blues – Little G Weevil Újpesten

Little G Weevil, avagy Szűcs Gábor zenei világa és szellemisége hidakat teremtve köti össze a blues eredeti, tengerentúli és hazai kultúráját. Little G a budapesti undergroundból indulva, kemény munkával hozta el az amerikai blues-kultúra egyik legrangosabb elismerését, a memphisi International Blues Challenge első díját, majd a Blues Music Awardrs „Az év akusztikus előadója” jelölésével tért vissza ismét Magyarországra.

Legutóbb, mikor beszélgettünk, még visszamentél Amerikába, most pedig már köztudott, hogy hazaköltöztél. Lehet tudni, hogy ennek mi volt az oka?

Nézd, ennek különösebb oka nincs, azon kívül, hogy honvágyam volt már évek óta, de első sorban családi okok miatt jöttem haza. Az elmúlt három évben, a válásom után már érlelődött bennem a gondolat, hogy haza kellene jönni, a magánéletem sem alakult úgy, hogy maradnom kelljen. Zeneileg is mindent megkaptam az államokban. amit szerettem volna, így már nem volt, ami ott tartson.

Miben nyújt más lehetőséget az európai, magyar zenei piac az amerikaihoz képest? Nem tartottál attól, hogy a hazaköltözéssel feladsz valamit?

Az európai életstílus nekem mindig is szimpatikusabb volt, mint az amerikai, azzal a részével nem volt baj. Én nem letelepedni mentem ki, hanem tanulni. Kettős állampolgárságot sem igényeltem, pedig megtehettem volna, erre soha nem került sor. Azt a köteléket, ami szükséges ehhez, hogy otthonra találj valahol, az ott sosem találtam meg.

Zeneileg, kemény munkával elértem valami olyat, ami nagyon keveseknek adatik meg, abban a műfajban, amibe én beleszerettem. Annak a műfajnak a kulturális részét megtanultam, megismertem. Európában rajtam kívül nagyon kevesen vannak, sőt talán senki, akinek lehetősége lett volna másfél évtizedet eltölteni a műfaj bölcsőjében. Én úgy érzem, hogy ez plusz, hogy visszajövök Európába, és azt amit ott megtanultam, hasznosíthatom itthon. Nem csak koncertezésre gondolok, hanem arra is, hogy olyat mutathatok, taníthatok másoknak, amit ők még nem ismernek.

Hogyan fogadott az itthoni a szakma, hogy visszatértél?

Mindenkihez már több mint 20 éves barátság vagy szakmai kapcsolat fűz. Szerencsére a magyar blues szakma olyan, hogy nagyon kedveljük egymást. Ezen a héten például több kollégámmal Balatonalmádiban voltunk wellnessezni. Nincs versengés, inkább az ellenkezője igaz. Baromira drukkolunk egymásnak, segítjük, tanácsokkal látjuk el a másikat. Ez mindig pozitív.

A mostani koncerted, amivel Újpestre készülsz, hogyan készült? Lesz egy vendégelőadód Dionne Bennett, vele hogyan ismerkedtetek meg?

A Somethin’ Poppin lemezen egy szám kivételével saját dalok vannak. Ez már nem annyira tradícionális blues, átmegy a korai ’70-es évek irányába, megjelennek benne funk, blues, afrikai rock elemek is. Dionne Benettel már nagyon régen ismerjük egymást, látok benne valamit, ami nagyon passzol az én zenémhez és zenei terveimhez. Mindenkit ismerek évek óta, akikkel a lemez készült, egy bizonyos hangképet kerestem. Csináltunk próbafelvételeket egy korábbi zenekarral 2016-ban, amit visszahallgatva úgy éreztem, hogy nem ez az, amit szerettem volna, így lecseréltem a teljes zenekart.

Megtaláltam Borsodi Lacit teljesen véletlenül, majd leültünk Békéscsabán pár liter pálinka mellett és megmutattam neki a dalötleteket, összegyúrtuk két nap alatt, majd átmentünk Gyulára Fet Marci stúdiójába feleannyi pálinkával és nyolc rúd kolbásszal. Ott lemodelleztük a számokat, hogy halljuk, miként hangzanak majd. Ez egy nagyon produktív három nap volt, ami alatt a teljes lemezt összeállítottuk. Majd felmentünk Premecz Matyihoz, aki hozzáadta az ő egyéniségét, és így véglegesítettük az anyagot. Ez egy rendkívül kreatív társaság, nagyon jó barátok vagyunk, ez nagyon ritka. Ha nem is játszunk, akkor is napi kapcsolatban vagyunk.

A lemezen Daniel Harper játszik, egy amerikai dobos, őt most Szumper Ákos váltotta, aki egy fiatal, nagyon tehetséges magyar zenész. A terv az, hogy a következő albumon Dionne Benett is énekelne pár dalt. A mostani koncerten az új dalok közül is játszunk. Valamint a kedvenc feldolgozásokat is előveszünk.

Az új dalok már itthon készültek vagy még Amerikában?

Az új dalok még tervben vannak. Én úgy tudok dalokat hozni, hogy próbálunk egy koncertre, előjövök pár ötlettel, aztán elmagyarázom, a zenekar pedig eljátssza. Volt arra is példa, hogy koncertre utazva, a buszban mutattam egy dallamot a srácoknak, hogy megálmodtam egy dalt, majd már a helyszínen elő is adtuk, és azóta is rendszeresen játsszuk.

Ez a blues...