– Szerintem nem kapcsolta be a hangfelvevőt.
– De, bekapcsolta...
– Már megy?

Egy hangulatos budai kávéházban találkozunk a Liana három tagjával, Lukács László (LL) billentyűssel, Tasos Nikosz (TN) dobossal és Papp Tamás (PT) basszusgitárossal. (A zenekar énekesnője, Kató Lilla igazoltan van távol.)

Nagy zajban élünk, minden napra jut valakinek új lemeze, új single-je, bárhová bemegyünk, folyamatosan szól valamilyen zene vagy egyéb hangzavar vesz minket körül. Kinek szánjátok ezt az albumot és milyen szerepet szántok a Liana zenéjének ebben a nyüzsgésben?

P.T.: Mindenféleképpen egy, a kultúra iránt érzékenyebb közegnek, azon belül 20-60-as korosztályban bárkinek tetszhet ez a zene. Van olyan szám, amelyik háttérben hallgatósabb és van olyan is, amelyikre jobban kell figyelni és olyan is, amelyikre meg is lehet mozdulni. Az utóbbi pár hónapban tudatosan figyeltünk arra, hogy eklektikusabbak, vagy inkább sokszínűbbek legyenek a számok. Szerintünk ez egy nagyon jó első lemez, ami egy olyan alap lehet, amiből sokféle irányba el lehet indulni. A korábbi visszajelzések alapján azt vettük észre – és mi is éreztük –, hogy kellenek pörgősebb számok, így aztán lettek is.

Készítheti akkor a közönség a táncos cipőjét a lemezbemutatóra?

L.L.: Vannak gyorsabb dalok az albumon is és az előző, hat számot tartalmazó EP-n is, amelyekre élőben is lehet szórakozni és otthon is lehet hallgatni. Egy kifejezetten jó setlistet lehet összerakni ebből a két anyagból. A Gödörben az albumot végig fogjuk játszani, de akár egy-egy soul-osabb, smooth dalunkra is meg lehet mozdulni. Ha jó közönséget talál meg a zene, akkor mindenki remekül fogja érezni magát a koncerten, minket is beleértve.

Látva az új klipet és hallgatva az albumot, egy eléggé következetes irány látszik a zenekar életében. A folyamatos építkezés, ahogy egy-egy dal, a klipek világa, az EP, a sok-sok fellépés: A38, Pontoon, A Dal, Budapest Park, majd pedig az album: Erdők, Lépcsők, Csillagok címmel. Úgy tűnik, tudatos megfontolások, előregondolkodások vannak?

L.L.: Jól látod, valóban így van. Amikor a hat számos EP készült, akkor tudatosan még nem nagylemezt akartunk csinálni. Amikor pedig az új dalokon elkezdtünk dolgozni, a Lépcső című dalt úgy jelentettük meg, hogy az a készülő nagylemezről ez legyen az első fecske. Nyilván nagyon sokat gondolkodunk előre. Tudnunk kell azt, hogy mi történik velünk, nemcsak idén ősszel, hanem a következő évben is. Valamennyire látnunk kell előre, mik várhatóak, és mik azok, amiknek meg kell történniük.

T.N.: Ám ehhez képest is adódnak olyan alkalmak, amikor utolsó pillanatos a megkeresés: a nyáron Rúzsa Magdi előtt játszottunk a Budapest Parkban, és néhány héttel előtte már jelezték ugyan, hogy azt szeretnék, ha mi játszanánk ott, de három héttel előtte lett fix az időpont. Ezt a lehetőséget kifejezetten A Dal című műsornak köszönhetjük. A végső szót az ún. előzenekarok tekintetében a Budapest Park mondja ki, de több projektet is mutattak Magdinak – és ránk esett a választása.

Ritkán hallunk arról, hogy egy zenekar elindulásakor a kiadóval/menedzsmenttel (esetetekben ez ugyanaz) való találkozás/szerződés miként működik. Mesélnétek erről?

"Azt hiszem, az is nagyon szerencsés, hogy például Lacival nagyon sok zenekart csináltunk korábban. Az ezekből az időkből származó tapasztalataink azt mutatták, hogy ezt így kell csinálni, legalábbis eddig a pontig, ahol most vagyunk. Igazán mostantól lesz izgi, mert eddig minden úgy van, ahogy lennie kell."

T.N.: Ez némileg kapcsolódik a tudatos építkezéshez is. A magam részéről nem is akartam még ilyen korán leszerződni, mert még nem éreztem azt, hogy teljesen kiforrtunk volna, talán az sem volt még teljesen világos, hogy mit képviselünk. Mi ugyanis nem azt az utat követtük, hogy elmentünk egy klasszikus tehetségkutatóba, és onnan haladtunk tovább. Leginkább azt gondoltuk, hogy A Dal kapcsán lesz majd valaki, aki érdeklődik irántunk. De egyrészt A Dalhoz is kellett már menedzsment, másrészt a tárgyalások már a műsor előtt 4-5 hónappal elkezdődtek. Nagyon fura egyébként, ahogy ez a menedzsment-lemezszerződés világ működik Magyarországon, mert nagyobb súlya vannak, hogy kit ismersz, mint annak, hogy mit csinálsz. A GrapefruitMoon Records képviselői közül többeket is ismertünk teljesen más vonalról. Így aztán, bár kissé kívülről jöttünk, de az egymásra rétegesen épülő koncepciónkat végül ők respektálták és leszerződtünk velük.

A Dal nagyon jó volt az országos ismertség megszerzéséhez is (a tapasztalatszerzésen kívül), mert a Petőfi Rádióba innen lehet bekerülni. A háztetők felett most is pörög a Petőfi Rádióban.

A videóklipeitek is szembetűnően egységes hangulatúak, és szorosan illeszkednek a zenéhez. Egy kommentben olvastam is, a hogy dicsérték a klip vágását és képeit. Állandó stábbal dolgoztok a videoklipeknél?

"Nagyon sok klipet csináltunk, a kilenc dalból öthöz van klip, ami nagyon jó, hiszen a trend most már effelé megy az előadóknál."

T.N.: Ez is egy olyan út, amit nem feltétlenül így akartunk bejárni. A klipek túlnyomó többségének történetét és látványvilágát, Lilla, az énekesnőnk találja ki. Nevezzük őt art directornak, ő készíti a moodboard-ot. A legutóbbi klipjeink (A háztetők felett, a Még azt mondják, a Tűzből) most már egységesebb képet mutatnak. Ezeket Fejér János vette fel, aki a Kisképzőben tanít, fotóművész. Mondhatjuk, hogy helyenként ő társrendezte, fotózta, producerelte, a dramaturgiát ő határozta meg. Az öccse, Fejér Misi, aki civilben az Aurevoir énekese vágta ezeket a klipeket. A Tűzből című klipünket 2023 májusában kezdtük el fölvenni. A zene felvétele maga még nem készült el, de Lilla már tudta, hogy mit akar, és akkor ő elkezdett forgatni Schäfer Dáviddal, akivel az első klipek, a Vadrózsa, az Éjszaka és a Tengermély készültek. Aztán megálltunk vele, de amikor közeledett a határidő, akkor kapcsolódott be János, a lovasjeleneteket, pedig Mikó Vencel készítette.

L.L.: Mindenképpen megemlíteném Sashegyi Somát, a hangmérnökünket, akivel minden felvételt csinálunk, és élőben jön mindig velünk.

Ezt az albumot klasszikusan megturnéztatjátok a november 7-i lemezbemutató koncert után?

T.N.: Ez egy érzékeny kérdés egy ilyen pici zenekarnál, mert ha csinálunk egy lemezt, azt természetesen szeretnénk megmutatni. Igazándiból mire ennek felfutása lehet, az január vége, február, március. Addig fut ki minden platformon, akkor látjuk, hogy eljutott-e azokhoz, akikhez kellett. Ezért most az az elképzelés, hogy a február-márciusban megpróbálunk a vidéki klubokba eljutni. Itt viszont előjön egy másik kérdés, hogy egy ennyire kicsi zenekarra, ha eljön 10 ember, az nekünk nagyon jó, de ez azért nem fedezi az embereket, a buszt stb. Azt találjuk ki most, hogy hova érdemes mennünk... Előzenekarnak nem érdemes sokszor menni, mert az valójában egy skatulya. A legjobbak az önálló koncertek.

Mi az, ami különlegessé teszi a Lianát a közönségnek és nektek belülről?

"Az a nagyon jó élményem a zenekarral kapcsolatban, hogy nagyon magabiztosan tudunk hozzányúlni sok zenei stílushoz és nem vagyunk beszorítva egy kis fiókba, ahol a zenei terjedelemből nem lehetne kilógni lefelé vagy felfelé, mert akkor már nem »Lianás«."

L.L.: A sokszínűség. Amikor a dalok alapja megszületik, eléggé érezhető, hogy melyik akkordmenetet, melyik szöveget milyen stílusban lehet megcsinálni. Amikor a Vártam akkordjait mutogattam és Lilla ráénekelt, akkor ebből tudható volt, hogy abból a dalból nem egy gyors popdal, hanem egy neosoul stílusú dal lesz. Ugyanígy pl. a Ne fordulj vissza demójánál a hangszereléskor nyilvánvaló volt, hogy nem melankolikus, hanem egy upbeat típusú popdal. Szokták írni, hogy folkpop vagy dreampop a stílusunk, de a zenekar folk jellegét valójában Lilla énekhangja, énektémái adják.

P.T.: Én azt szeretem ebben a zenekarban, hogy a klipekhez, a merch-höz, borítótervezéshez és nyilván a zenei megoldásokhoz is mindenki hozzá akar tenni valamit, mindenki odafigyel, mindenkinek van meglátása. Kiváló munkafolyamatok szoktak lenni.

Milyen meglepetéssel készültök a lemezbemutató koncertre?

L.L.: Nos, akkor elárulok egy titkot: a Titokban című dalt kivételesen ugyanúgy fogjuk játszani, ahogyan a lemezen van, kivéve, hogy Tomi élőben nagybőgőzni fog. Ezt a dal amúgy minden alkalommal másképp játsszuk el. Van belőle country verziónk is. Úgyhogy érdemes a koncertjeinkre járni, mert mindig tartogatunk valami meglepetést.

Lemezbemutató november 7-én a Gödör Klubban!

November 19-ig lehet jelentkezni A DAL-ra