„Az egész ötlet onnan ered, hogy 2017-ben egy nyári táborban a véletlen úgy hozta, hogy megismerhettem egy különleges népi hangszert, a tamburát, majd az egyik konzervatóriumban kérvényeztem, hogy indítsanak el egy ilyen szakot. Indítottak is, de a covid-időszak kicsit átírta a terveimet. Így vitt az élet az autentikus népzene helyett inkább a dalszerzés felé, ragaszkodva persze a népi gyökerekhez. Mindig is nagyon szerettem kilógni a sorból, ezért döntöttem az alternatív irány mellett. Az i-re a pontot végül az tette fel, amikor pár éve rájöttem, hogy a dalötleteim többsége szövegileg elég szókimondó ahhoz, hogy akár rapben is kifejezhessem magamat. Azt mondják amúgy, csendes lánynak látszom, de a rap kihozza belőlem az állatot...” – mesél a művészetéről a felvidéki lány, akinek legújabb szerzeménye éppen december 13-ára, vagyis Luca napra érkezett, természetesen boszorkányos témában.
Ez is mutatja, hogy Tamburilda dalainak témái épp annyira izgalmasan sokszínűek, mint a zenei világa: meseszerű népi hagyományok mellett magáról az életről és a halálról is szólnak, egykeségről, kiközösítésről, és természetesen szenvedélyről. Ildikó állandó segítője a világzene egyik nemzetközileg elismert alakja, Barvich Iván, aki különböző népek hangszereivel pörgeti fel az amúgy sem unalmas trackeket. A produceri munkát pedig az az Edvárd Máté végzi, aki egyre ismertebb a hazai könnyűzenei létben, hiszen dolgozott többek között Király Lindával, Desh-sel és Essemm-el is.
Nagy Ildikó, Tamburilda, tambura, rap
Szólj hozzá!