Minket pedig a zenekar egyik tagja, Szathmári Tamás kalauzolt el a Cyberdate videó kulisszái mögé..
„Ez a dalunk korunk egyik hozadéka, a személytelen ismerkedés veszélyeire hívja fel a figyelmet. A lány megismerkedik a számítógép előtt valakivel, aki – mint később kiderül – csúnyán elbánik vele. Zeneileg ez a szám egészen a 80-as évekre nyúlik vissza, az akkori technopop ütemeinek felidézése, a képi világ is kortalan, de inkább amolyan retro-krimi. A forgatókönyv szimbolikus, eltúlzott hatásokkal, egyszerű dialógusokkal játszottunk, ezért kerül elő például egy jó nagy kés, valamint a gonoszok sem hagynak kétséget a szándékukról ebben a zenés “filmben” – meséli Tamás, majd hozzáteszi, hogy azért éppen erre a dalukra született video, mert amikor lehetőségük nyílt a forgatásra, a Cyberdate volt olyan állapotban, hogy forgatókönyvet lehetett rá írni. Ebben is, mint a zenekar körül néhány más teendőben, az amerikai partnerük segített. Azóta pedig több új daluk is megérett a forgatásra, és bőven van köztük olyan is, ami miatt még izgatottabbak, hogy megláthassák végre a tárgyiasult, képi világban is a megénekelt történeteket, lelkiállapotokat, gondolatokat...
“Egy munkanapot szántunk a forgatásra, ami igaz is, ám valójában legalább három napot dolgoztunk – csak nem tartottuk meg a napok közti élettanilag szükséges szüneteket. Az előre megtervezett időpontok a munka ködén keresztül teljesen elmosódtak. A főszereplőnk például a forgatás végéhez közeledve a romantikus téli hajnalon gyakorlatilag állva elaludt – vagy megfagyott, ennek ott nem jártunk utána – ezért az ügyvédünk tanácsára szabadon engedtük :)
Mivel a stáb tagjaival olyan szerződésünk volt, hogy a lelki és testi kínzás csak korlátozottan van a munkakörben, én magam feküdtem le a betonra, bele a hullazsákba, hogy a zárójelenetet felvegyük. A kellemes másfél óra gyorsan elrepült a fagyos betonon a zsákban, de megérte, mert természetesen, ahogy lenni szokott, ez a jelenet végül kimaradt a klipből. Nem is tudok, csak így kicsit viccesen, túlozva mesélni erről, mert máshogy egyáltalán nem szórakoztató ez, több okból sem irigylem, aki ebbe a zsákba belekerül.”
Az utómunkában azért még szokott lenni érdekesség, így persze ez a rész sem maradt sztori nélkül a Dark Rouge Park esetében sem:
“A könyv szerint összeraktuk a klipet, de Százados Miklós barátunk, aki a rendőri szerepet vállalta, úgy gondolta, hogy szívesen foglalkozik még vele pár napot. Ekkor kapott egy újabb dimenziót a mese, látjuk, hogy a gonosz egy monitoron keresztül követi az eseményeket, és cetliken írja a rémregényt. Technikai érdekesség még, hogy a zene a régi betárcsázós modem hangjával kezdődik, és a zölden előbukkanó feliratok valódi 8 bites számítógépből származnak. Mivel egyébként is szerelmesei vagyunk a korabeli technikának, gondoltam, írok egy programot, ami szépen kirajzolja a képernyőre a párbeszédet, és azt csak fel kell venni kamerával. Sajnos keresztülhúzta a számításomat, hogy az a gép, amelyiknek a legjobban tetszett a betűkészlete, csak az úgynevezett Forth programnyelvet értette, ami gyökeresen különbözött a kor összes programnyelvétől. Bár régen értettem hozzá, de ez nyom nélkül elmúlt. Maradt a lehetőség, hogy a szövegbeviteli részre soronként beírtam a szöveget, vettem folyamatosan kamerával, és azt használtam fel belőle, amikor kitörlöm a sort, csak megfordítva. Ezáltal olyan hatást keltett, mintha kiíródna a szöveg. A sorokat így egyenként kellett a képernyőn pozícionálni, zöldíteni, és a nem kívánatos kurzorokat képkockákat, területeket levágni. Ez az apró kis műveletsor önmagában egy napot felemésztett, de megérte. Aztán még egyet, mert ki kellett javítani benne egy mondatot, és kezdhettem előlről az egészet. Hogy mennyivel lett így jobb, mintha két perc alatt egy zöld betűvel kiírjuk, amit akarunk, azt lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni..”
Szólj hozzá!