Vecsei H. Miklós a Művészetek Völgye előtt kért fel tizenkét általa kedvelt előadót, hogy írjanak dalt Csoóri Sándor egy-egy verséhez, idézetéhez, gondolatához. Az elkészült alkotásokat aztán beszélgetések kíséretében adták elő a fesztivál tizenkét napján, és így született meg Csorba Lóci átirata is a Szeptemberi nők című vershez.
„Sokáig keresgéltem a versek között, és végül azért is választottam ezt, mert nagyon refrénszerűen indul. Egy lócis sort írtam csak hozzá, de szerintem szépen belesimult az is. Még nem zenésítettem meg verset, és azt gondoltam, hogy így intimebb, egyszerűbb, kicsit lecsupaszított lesz. A hangszerelés is valós lett, akusztikus gitárt, guitalelét, xilofont, csörgődobot használtam – ezek mind itt vannak a családi bölcsinkben –, egyedül játszottam rajtuk, és még egy jó kis nagybőgőszerű hangot is sikerült elővarázsolnom. A keverésnél is letisztultságra törekedtünk: cél volt, hogy jól érthető legyen a szöveg, közel legyen az ének, mintha valaki csak leülne melléd és eljátszaná neked ezt a verset" – mondta el Lóci, aki egyedül dolgozott a dalon.
Mivel a zenekarnak is nagyon tetszett a vers és az elkészült dal, úgy döntöttek, hogy ki is adják, és ha már Szeptemberi nők, akkor ebben a hónapban.
A kiadvány borítójául szolgáló linómetszetet Tamás Iván nagyjából tíz évvel ezelőtt mutatta meg, barátjának, Lócinak: „Akkor megkérdeztem, hogy nekem adja-e. Mondta, hogy nincs még kész, csak egy próbanyomat, de mivel nekem pont így tetszett, hazavittem. Azóta minden albérletben kint volt, ahol laktam, és amikor gondolkodtam, mi legyen a Szeptemberi nők borítója, egyszer csak beugrott ez a tízéves alkotás, ami így megtalálta a helyét a Lóci játszik-univerzumban is." Csorba Lóci, Csoóri Sándor, vers 
Szólj hozzá!