Bár kapunyitásra már megérkeztem, sajnos a(z esőben való) sorbanállás és a ruhatári tülekedés miatt esélyem sem volt az előzenekart meghallgatni – annak vége volt, mire beértem, úgyhogy inkább beálltam a büfé előtti kígyózó sorok egyikébe, hátha koncertkezdés előtt sorra kerülök. (Kb. 35 perc sorbanállás után meg is kaptam, amit kértem, valami csoda folytán, ugyanis 3-szor kellett elmondanom, mit innék, és a csokit is nekem kellett mutatni, hogy hol találja).
Mikor beértem végre az arénába, az már jócskán tele volt, hiszen elvileg 20:00-kor volt a koncertkezdés (a tavalyi koncertbejelentés utáni kommunikáció szerint, de a koncert napján már a szervezők sem merték kiírni a pontos időt, csak azt, hogy “az előzenekar után színpadon a DM”, azonban mégis mindenki 8-ra várta őket), azonban nem meglepő, hogy nem kezdődött el a koncert 20.00-kor, az előzetesen kiírt kezdéshez képest átlagosan 40-50 percet szoktak késni.
Amíg várakoztunk, egyáltalán nem volt rossz a hangulat, ahogyan más együttesnél ilyen fokú késésnél már tapasztaltam, gondolom azért, mert erre számítani lehetett, cserébe nagyon boldogan, a nagy nehézségek árán megszerzett kisjéger-sör kombó legurítása után a népek keményen lépegettek az előjátékként betolt Martin Gore-setlistre. Színtiszta techno szólt a zenekar színpadra lépéséig, melyre pontban 20:45-kor került sor.
Az intro alatt, amikor bejött az együttes minden tagja, szinte felrobbant az aréna. Hiába adtak eddig már tizenegy (!!!) koncertet Magyarországon, (a legutóbbi teltházasat éppen tavaly májusban), a rajongók nem tudják megunni őket, sosem lesz kisebb szenzáció, kevésbé jelentőségteljes zenekar... Egy éven belül ez már a második budapesti koncertjük, ráadásul idén a 2018-as Volt fesztiválon jön a triplázás (ők a 0. napi főfellépő, és oda is rohamosan fogynak a jegyek).
A Global Spirit névvel futó turné a tavalyi Spirit című albumot népszerűsíti, így természetesen erről is hallottunk dalokat, de azért a koncert gericét nem ez a lemez adta, nem hagyták cserben azokat sem, akik régebb óta követik a zenekar pályafutását, így régebbi slágerek is elhangzottak. Amikor Dave Gahan frontember besétált, fokozódott a hangerő, már ha ez lehetséges, majd elkezdődött (fantasztikus vizuállal a háttérben) a Going backwards. A koncert elején főleg az Ultra lemezről szóltak a dalok, de igen vegyesre sikerült a setlist, került rá dal például a Playing The Angel-ről (2005), és a Construction Time Again-ről (1983) is.
Ami a zenekar tagjait illeti, jól láthatóan élvezték a koncertet, többször is megdicsérték a magyar közönséget, amiért remekül befogadják, kiegészítik, velük együtt éneklik a dalokat. Dave szokás szerint dívákat megszégyenítő mozdulatokkal és lendülettel rúgta ki az aréna falait: többször előrejött a számára kiépített kifutón, táncolt, pörgött körbe-körbe, míg el nem szédült – majd újra táncolt. Korához és mozgalmas (elő)életéhez képest nem kis teljesítmény, amit egy ilyen ~20 dalos (körülbelül kétórás) koncerten letolt, és ezt a közönség is díjazta. Bár egymaga is kihasználta a színpadot, a zenekar olyan csodás vizuális elemekkel tette kompletté az előadását, hogy az ember egy percre sem tudta levenni a szemét róla (többek között Anton Corbijn fotós munkásságát is láthattuk, aki nem kisebb nevekkel dolgozott már együtt, mint a U2, Nirvana, vagy épp a Coldplay, és aki már 30 éve dolgozik együtt a Mode-dal).
Élőben egészen hátborzongatóan fantasztikus érzés volt hallani az új, energikus dalok mellett az olyan klasszikusokat, mint a World In My Eyes, a Precious, vagy az Enjoy The Silence, mely felturbózott dobszolókkal, hosszas közönségénekeltetéssel is kiemelkedően élvezetes volt.
Összességében a koncert lendületes volt, felemelő élményt adott, pontosan olyat, amit egy ilyen kultikus zenekar csak adhat. A zenészek ugyanúgy odatették magukat, mint a frontember Dave, aki hozta a tőle megszokott formát, és egymagában olyan show-t csinál, amire igen kevesen képesek ebben az iparban. A setlist kiválóan vegyítette a zenekar legújabb lemezét a régi klasszikusokkal, és a vizuális csodák sem hagytak kivetnivalót maguk után.
Nem csodálkoznék, ha a Volt fesztiválos koncertjük is ugyanúgy teltházas lenne, hiszen bebizonyították, hogy még mindig a topon vannak.
Szólj hozzá!