Alapvető információk a zenekart kevésbé ismerőknek. Egriek, öten alkotnak egy csapatot, stílusuk - saját bevallás alapján - ethno-funk, és most jelent meg sorban a negyedik önálló albumuk Folklore Man címmel.
A Kerekes Band számomra egy érdekes banda. Nálam kétféleképpen alakul ki szerelem egy zenekarral kapcsolatban. Az első (szerencsésebb) variáció, mikor meghallok egy dallamot, ami azonnal elvarázsol. A második változatnál szükség van egy kis személyes kontaktusra is ahhoz, hogy végleg a szívembe zárjam a kiválasztott előadót. No, Kerekeséknél a kettes számú variáció nyert. Ugyan hallottam már Őket a rádióban, és még tetszettek is a dalok, azonban valamiért nem fogott meg komolyabban a dolog. Aztán történt egyszer, hogy „véletlenül” elkeveredtem egy koncertjükre, és akkor jött az a bizonyos villámcsapás a szívem tájékán. Ugyi, nekem eleve beteges mániám az élő zene, de a KB esetében hatványozottan igaz az az elhíresült reklámszlogen, miszerint: ne ítélj elsőre!
A Fehér Zsombor (furulya), Fehér Viktor (dob), Csarnó Ákos (brácsa), Námor Csaba (gitár, koboz), Kónya Csaba (basszusgitár) felállásban működő csapat ízig-vérig koncertezős formáció! Az előadás első másodpercétől az utolsóig olyan feszített tempót diktálnak, amit a nézőtérről szinte nehéz követni. Fehér Zsombor a maga nyughatatlan módján gyakorlatilag átbulizza az egész koncertet, olyan akrobatikus mutatványokkal színesített furulya+ének produkcióval kápráztatja el a közönséget, amit bármelyik neves cirkuszi társulat megirigyelne. Testvére, Viktor a dobok mögött az örök mosolyával derít minket jókedvre. Námor Csaba (akinek mellesleg jól áll a csikós nadrág is) a gitár mellett a moldvai csángók által megismert koboz nevű húros hangszerből is képes olyan hangokat előhozni, amitől egy kutyacsorda valószínűleg komoly vonyítások közepette azonnal szétszéledne. Kónya Csaba a háttérben meghúzódó basszeros, a rockos, míg Csarnó Ákos a mindig szerény „némalevente” brácsás a népzenei motívumok alaphangja.
Ha az új lemezre koncentrálunk, ez már egy picit rockosabbra sikerült, de természetesen a népzenét továbbra sem hanyagolták a fiúk. Nekem a címadó dal (Folklore Man) az abszolút kedvenc a lemezről, de a Fábián Julival közös Waiting for the Sunshine (ami esélyes az idei nyár slágere címre) szintén tetszetős darab. De akadnak még olyan (címükben) is érdekes dalok, mint például a Cpt. Space Wolf, Voodoo Csárda, Betyar Hero, vagy a Mátra Volán. Gondolom utóbbi szerzeményre előbb-utóbb igényt fog tartani a helyi közlekedési társaság is. :) Persze nem múlhat el KB koncert a már jól ismert slágerek nélkül, így az Ethno Funk, a Mr. Hungary (Fehér Viktor tolmácsolásában), a Csángó Boogie és a What the Folk (Kossuth Lajos kedvenc nótája) is megtáncoltatta a népet.
Amennyire én láttam, a fiúk is jól érezték magukat, ami a produkción is jól látszódott. Nekem úgy tűnt, nem is lemezbemutatón járunk, ahol általában mindenki feszülten várja a közönség reakcióját, inkább egy komplett népünnepélyre gyűltünk össze - az új album megjelenésének méltó fogadására. Közben rá kellett jönnöm arra is, tulajdonképpen teljesen mindegy éppen melyik számot nyomják a fiúk odafenn, amíg szól a zene, felettünk nem lehet más, csak szánsájn! :)
Nagyon remélem, hogy a nyári fesztiválkavalkádban még sikerül összefutnom velük legalább egy koncert erejéig, mert minden alkalom egy komoly energiaátadás is egyben, amire még egy koncerthalmozó tudósítónak is nagy szüksége van! :)
Szólj hozzá!