A legközvetlenebb külföldi zenekar evör – Enter Shikari és a sokadik napos turnéállomás esete

2019. április 06.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Labancz Andrea

Csütörtök este telt házas és izzadtságtól csöpögő bulit csapott a hazánkat különösen imádó brit Enter Shikari zenekar, akiket a koncert előtt még egy rövid interjúra is sikerült elkapnunk az Akvárium szűkös öltözőjében.

Fotó: Tom Pullen

Minden Shikari koncertnek megvan a maga varázsa, és akárhányszor láttam őket élőben – már nem is számolom -, egyszerűen nem tudom megunni azt a fajta energikus, közvetlen és vérprofi előadásmódot, amit képviselnek. Épp ezért, amikor a tavalyi FEZEN-es bulijuk közben elárulták, hogy a következő fellépésük az Akváriumban esedékes, még csak kósza gondolat szinten se merült fel bennem, hogy esetleg kihagyom. Bár a tini éveket már jócskán magam mögött tudhatom (mondjuk már egy ideje ők is), valahogy csak nem akaródzik felhagynom a pogózós, szörfölős, izzadtságtól és sörtől illatozó tömegjelenetekkel, ráadásul tetézem a bajt azzal, hogy szeretek a színpadhoz minél közelebb kerülni. Persze egy keményebb rock vagy metál koncerten ennek súlyos ára van; letaposott lábak, kihúzott hajszálak, néhány kék-zöld folt a legkülönbözőbb helyeken, egy kis sörös hajpakolás, random a fejeden landoló ismeretlen szörföző stb. Normális 40-es ember nem teszi ki magát ilyen megrázkódtatásoknak, pláne nem nőként, de sajnos nálam még mindig akad olyan kedvenc zenekar, akikért mondhatni, bármit hajlandó vagyok bevállalni. Bár a Shikari-tagok színpadi produkciója az évek során sokat finomodott, a közönségükre ez nem volt hatással, ott minden maradt a régi megszokott zúzdás formában. Ízelítő itt: Enter Shikari insta

Amitől viszont számomra biztosan emlékezetes lesz ez a buli, az a kivételes lehetőség, hogy a fiúkkal válthattunk pár szót az öltözőben még az őrület előtt, és így kicsit közelebbről is megismerhettük őket. Az Enter Shikari amúgy is legendásan közvetlen csapat, szinte minden fellépésük előtt és/vagy után simán kimerészkednek a rajongókhoz, körbe néznek az adott városban, vagy fesztiválon, és bárki kapja el őket menet közben, soha nem küldik el melegebb éghajlatra. Láthatóan az sem feszélyezte őket, hogy a pindurka öltözőben, ahol megejtettük a találkát, óriási kupleráj volt. Bőröndök, ruhák, személyes tárgyak – és még egy vasalóállvány is befigyelt a sarokban. Persze, lehet, hogy ez csak nekünk volt fura, ők így élnek, tekintettel arra, hogy folyamatosan úton vannak, és sokszor a következő estén már más országban vasalnak... Ennek ellenére hihetetlenül emberiek, közvetlenek, kedvesek, és őszinték maradtak, még úgy is, hogy több millióan kedvelik munkásságukat, nemzedékek (szomorú ezt leírni, de hát már ők is 20 éve működnek) nőttek fel a dalaikon, vagy épp tomboltak a koncertjeiken a világ minden pontján.

Simonyi Éva kolléganőm (a fenti fotón), aki remekül elcsevegett a srácokkal, derítette ki, hogy ez volt minden idők 16. Shikari bulija az országban, és ezt az információt megosztotta velük, majd a koncert alatt Rou tovább is adta a közönségnek (innen is szívesen, Rou! :). Ez a 16 buli viszonylag soknak mondható, ráadásul az utóbbi években rendre dupláztak, illetve olyan is előfordult, hogy egy éven belül három alkalommal tértek vissza hozzánk, ami azért egy ilyen szintű csapattól igen szép teljesítmény. Persze mindennek oka van. Korábban Rou akkori, magyar származású barátnőjének tulajdonították, hogy ilyen sűrűn látogatnak el hozzánk, amiben talán lehet némi igazság, de valójában a fiúk is rácuppantak Magyarországra, azon belül is Budapestre, no meg a hazai közönség lelkesedésére. Mindig jó szívvel emlegetik az országot, imádják a borainkat – mondjuk ki nem? –, dicsérik a szép lányainkat – dettó –, de úgy általában is nagyon várják a magyar koncerteket, mert sosem csalódnak a közönségben. Az interjú itt olvasható, és anélkül, hogy különösebben spoilereznék, azt elárulom, hogy bár mind a négy fiú ott volt a helyiségben, Rou inkább elvonult a sarokba kivasalni a fellépőszettjét – igen, ezt is ő csinálta sk.

Ahogy elmondta, kissé fáradt, és ez a többiek arcán is és a koncerten a mozgásukból is látszott – hosszú út van mögöttük, és mivel csak pár állomás maradt a turnéból, valószínűleg lélekben már otthon pihennek. Ennek megfelelően ez a koncert, mondjuk úgy, hogy a megszokott Shikari energiáknak csak a 80 százalékát nyújtotta. Rou látványosan kevesebbet mutatott földönkívüli táncmozdulataiból, Rob sem püfölte annyira a dobokat, Rory nem szörfözött a közönségen – és sajnos Chris sem ugrott le hozzánk gitározgatni. Néhol elcsukló hangok, néhol ütemproblémák is előjöttek, de még így is jóval több energiát zúdítottak rá a közönségre, mint bármely más metálos koncerten szokás. A közönségre most sem lehetett panasz, bármit elénekeltek – akár helyettük is –, tisztességesen ugráltak, ha úgy érezték, leguggoltak, volt bőven bátor szörföző, és a világító telefonok is felszólítás nélkül előkerültek a megfelelő pillanatban. Mintha érezték volna, hogy kell némi segítség a fiúknak a felpörgéshez.

Különösen szép pillanat volt az általam is nagyon kedvelt Airfield közös dalolása, ami mindig könnycseppeket csal a szemembe, akárhányszor is hallgatom, vagy közös kedvencünk Chris bácsival, az Undercover Agents, ahol a farkasvonyítós részt kifejezetten jól esik hangosan énekelni. Jár a pacsi a Faithless-klasszik Insomnia betétért, meg a nyolc perces pogózós medley-ért, ami már fix darabnak számít a dallistán.

Persze, ezen a másfél órás bulin jóval több korábbi darab is megszólalt, ami a fesztiválos forgatagban időhiány miatt eszükbe sem jut, szóval már ezért is megéri egy klubbulira elhozni őket. No meg azért is, mert szemmel láthatóan van fizetőképes kereslet a csapatra, és bár igaz, hogy a koncert napján, de végül nálunk is fullra töltődött az Akvárium. Magyar ember későn ébred, na…;)

Igazából vártam volna a buli végén egy plusz örömhírt, hogy mondjuk: „Srácok, az van, hogy idén nyáron is visszatérünk fesztiválozni hozzátok!”, de sajna ilyen hírekkel nem szolgálhatok. Bár akadna még szabad hely a fesztiválokon, meg ismeretlen terep is, ahol még nem jártak, szóval a reményhal meg ilyenek. Viszont ha minden igaz, és a fiúk nem csak kábítottak minket, heteken belül jöhet egy vadi új nóta, egy vadi új album előfutáraként, szóval érdemes folyamatosan szemmel tartani a közösségi fórumaikat.

Mi pedig ezúton is köszönjük a hozzánk való jóságukat, legyen az interjú, koncert vagy csak egy üveg ásványvíz! A lényeg, hogy ugyanolyan emberek, mint mi. Csak egy kicsit többen lájkolják őket. Minden értelemben. :)

 

Enter Shikari, Stop The Clock Tours, 2019, Akvárum Klub, A38 Hajó, koncert, Rou Reynolds, Chris Batten, Rory Clewlow, Rob Rolfe

 

 

Szólj hozzá!


Jótékonyság, világzene, fotóalbum, szülinap – így ünnepli a 10. évet a Kobuci

Jótékonyság, világzene, fotóalbum, szülinap –...

Azt már megtapasztaltuk, hogy idén MINDENKI ̶t̶á̶n̶c̶o̶l̶ ünnepel: 5-55-ig minden szám megtalálható a repertoárban, a Kobucival is...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Három jó hír a keményebb zenék kedvelőinek

Improvizatív zenélés, vintage rock, stadionrock-himnuszok... Három koncert a távoli jövőből, amelyekre már most érdemes belogolni, mert mindegyik banda járt már itt, és a tapasztalat szerint roskadásig rakták a küzdőtereket.

Gyerekkorom óta rettegtem a szerepléstől – Kovács Kati DVD-t és dupla CD-t jelentetett meg

Két hiánypótló kiadvánnyal jelentkezett Kovács Kati. Az énekesnő tavaly tavaszi koncertjét, amely a Pesti Vigadóban volt, DVD-n adták ki, korábban nem publikált koncert- és stúdiófelvételei pedig dupla CD-n jöttek ki.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek
Magnum Mysterium
Magnum Mysterium
Székesfehérvár 
Átok és Áldás
Átok és Áldás
Székesfehérvár 
BŐ SZEKUND
BŐ SZEKUND
Székesfehérvár 
Velencei Visszhang
Velencei Visszhang
Székesfehérvár 
MAGOR
MAGOR
Budapest