Menopauza 1170x180

A metálvillák az égig értek – Five Finger Death Punch az Arénában

2020/02/23  ·   Koncertbeszámoló   ·  Görögh Atus

Történt egyszer, kb. 1992-ben, hogy egy magyar srác fogta magát és kiköltözött New Yorkba, hogy zenész legyen, majd 28 év elteltével világsztárként térjen vissza szülőföldjére, és telibe tömje az Arénát.

Fotó: 5FDP/FB

Akiről szó van, az nem más, mint Báthory Zoltán, a Five Finger Death Punch főnöke és gitáros dalszerzője, aki nem mellesleg a Pentagon harcászati szakértője és dzsúdzsucu harcművészet világbajnoki ezüstérmese.

Röviden és tömören: megvalósította álmát.

A 2005-ben alakult banda február 20-án lépett fel Budapesten a Bad Wolves és a Megadeth vendégzenekarok társaságában. Szándékosan nem előzenekart írok, mert méltatlan lenne Dave Mustaine, a Megadeth frontemberére nézve, aki azért a thrash metal egyik kulcsfigurája. A Bad Wolves eddig csupán egy dallal volt a látókörömben, és sanszos, hogy ez így is marad, mert bár becsülettel odaálltam és hallgattam/néztem őket, de nem hagyott bennem túl mély nyomot. Ez persze rohadtul nem azt jelenti, hogy ne lennének jók, mert nem én vagyok a nagy megmondó atyaúristen. Sima ízlésbéli különbség van a zenekar és köztem. Mi mást tehet egy magamfajta halandó ilyenkor, mint kimegy a söntésbe, és beáll sörért egy akkora sorba, mint amekkora a taxisblokád volt a kilencvenes években.

Őszintén megmondom, én a Megadeth fellépését vártam nagyon, mert valamiért soha nem tudtam elcsípni őket, így hiányoztak a listámból, hogy kipipálhassam a papíron: ez is megvolt... Dave 2019 nyarán jelentette be, hogy gégerákot diagnosztizáltak nála, így nem csak maga a koncert érdekelt, hanem a frontember egészsége is. Egy zenésznek szerintem mindig a színpad a legjobb terápia, és ha ezzel az estével hozzájárulhattunk a gyógyulásához, akkor felőlem minden este elmegyek egy Megadeth koncertre. Mert bizony nem volt piskóta, amit ledaráltak. Egy komplett best of előadás volt, és tudtam, hogy számomra zeneileg a 5FDP nem fogja tudni felülmúlni a Megadeth műsorát.

Fél tíz után pár perccel a hangfalakból felharsan a 300 film mondata: „Spartans! What is your profession? Arooo!” Ezután valami elképesztően hangosan belecsaptak a Lift Me Up-ba, és a közönség megőrült.

Színpadkép ötös, hang ötös, bevonulás ötös, közönségreakció ötös, első dal kiválasztása ötös – és ami még kifejezetten tetszett, hogy nem volt kivetítő (ötös!). Egy erős díszlet vizuálon csak rontana, ha nincs szépen beillesztve dizájnba. Mondhatni, nem bízták a véletlenre a hatáskeltést. Lézer, tűz, robbanás – és a háttérben egy ökör nagy koponya a levegőben. Ivan Moody énekes a Trouble és a Wash it All Away után egy Jó estét (magyarul) bekiabálással spanolta fel a már így is őrjöngő közönséget. Ha már az első három dal után ennyi puskaport elő a banda, akkor joggal feltételezhető, hogy van még muníciójuk. Volt is, mert a Ria-Ria következett, ami olyan a magyarnak, mint a baromfiudvarba dobott marék kukorica, mindenki rámegy. Robbant is a bomba, ráugrottunk és ment a skandálás: Ria-Ria Hungária! Egy magyarokkal teli koncerten ez a két intermezzo bőven elég, hogy a közönséget kilóra megvegye egy zenekar, de azért minden idők legjobb közönség-énekeltetését azért a büdös életben nem fogja senki túlszárnyalni: amikor Freddie Mercury a magyar pálinka megkóstolása után elénekeltette az egész Népstadionnal a Tavaszi szél népzenei eposzt. Freddie-re azóta is úgy emlékszik a nép, mint a hunok legjobb barátjára és Kodály után a második népzenekutatóra.

A buli folytatódott, és sebészi pontos időzítésekkel pihentették a publikumot, hol énekléssel, hol akusztikus előadással, vagy simán egy Zoli szájából előbukó köszönömmel. Ilyenkor a közönség elkezdte éltetni őt, és a ria-ria helyett a Zoli-Zoli telítette meg az Aréna sörszagú levegőjét.

A közönség fáradhatatlan volt, a zenekar – és főleg Ivan Moody – pedig végig tökéletesen megtartotta a kapcsolatot a több ezer emberrel a nézőtéren. Egy percig sem lehetett érezni, hogy magunkra hagyna minket, s akár egy percre is elkalandozzanak a gondolataink... Nekem is csak a koncert után esett le, hogy valójában mennyire nem szeretem, ha túl sok a közjáték egy koncerten. Én azt szeretem, amit a Rammstein vagy a Motörhead is csináltak: kiálltak, köszöntek, daráltak és lementek. Engem csak a zenével lehet megvenni, minden más csak töltelék.

A Five Finger Death Punch 19 dalból álló koncertje kétséget kizáróan az év egyik legjobb bulija volt, és egy olyan show, amit tényleg nem lehet és nem is illik leszólni. Hiába van bennem hiányérzet, hogy túl steril volt vagy olykor azért elvitték a figyelmemet a számok közötti hosszabb szünetek és konferálások – valahogy mégis sikerült odaszegezni engem a küzdőtérre. Féltem, hogy Zoli kicsit majd a hazai pálya előnyét élvezve átveszi néha a frontember szerepét, és a közös (anya)nyelvünkön fog hozzánk szólni, de szerencsére nem ez történt. Csak annyit beszélt magyarul, amennyit talán más országokban is megszólal angolul. Ő a zenén keresztül fejezte ki köszönetét és mutatta meg nekünk, hogy igenis az álmokat mindenki elérheti és a tehetség utat tőr magának.

Mégha a 5FDP nem lesz soha akkora kedvencem, mint a Motörhead vagy az Airbourne, el kell ismerni, hogy korunk egyik olyan kemény zenekara, amelyik széles körben, zenei ízléseken átnyúlva hirdeti a rockzenét és a Las Vegas-i showműsorokat idéző látványvilágot. Ki van találva, tűpontosan elő van adva és meg van tervezve...

Összességében a három zenekar egy tökéletes estét adott az Arénában, mert a villanygitár szólt, a dob letépte a vesémet és a metálvillák az égig értek.

Bad Wolves, Megadeth, Five Finger Death Punch, Aréna, trash metal

 

 

Szólj hozzá!


Lydia Lunch beHAJÓzik Budapestre

Lydia Lunch beHAJÓzik Budapestre

Lydia Lunch, az underground zenei színtér egyik megkerülhetetlen alakja június 20-án több mint hét év után visszatér a Hajó színpadára.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Egy estényi Franciaország a Szegedi Szabadtéri Játékokon: Nouvelle Vague

Idén sem marad világsztár fellépő nélkül az igényes könnyűzene fellegvára, az Újszegedi Szabadtéri Színpad. A Szajna-parti éjszakák hangulata költözik a Tisza mellé egy estére, a Szegedi Szabadtéri 2024-es koncertprogramját megnyitó Nouvelle Vague-nak köszönhetően, június 19-én.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Ez lesz a 44. Kaláka fesztivál Egerben

Az együttes fennállásának 55. évfordulójához kapcsolódó programok egyikeként június 27-30. között 44. alkalommal rendezik meg a Kaláka Fesztivált, melynek idén is Eger ad otthont.

Levendula és rózsa

A virágzó rózsák és levendulák mellett családi programokkal, színvonalas koncertekkel, kulturális programokkal, ismeretterjesztő, egészségmegőrző előadásokkal várják a látogatókat szombaton és vasárnap a levendula és rózsa napokon Szegeden, az egyetemi füvészkertben.
Új koncertek